Heti Szemle, 1906. (15. évfolyam, 1-52. szám)
1906-10-03 / 40. szám
XV. évfolyam. i a.«<•<*’* MlVfiriililiiiilil «liViVA'AVAVAYA'IAViiAVrfliAii'A á(4ii>á «VAVAVA vVAVAVA'wiAV#" AYlYKY#«VAY|iYAr(AYAVAYá)iAVliAYA<^^g Szatmár, 1906. október 3. 40. szám. HETI SZEMLE POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. «J:•II •ig •fi *||| ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Eery évre — — — — — — 6 korona — •% Félévre--------------------------------------3 . Negyedévre — — — — — 1 „ 50 fltlér Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő BÁTHOHY ENDRE, A lap kiadója: A „PÁZMÁNY-SAJTÓ“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány sajtó“ czimére küldendők, (Iskolaköz 3. az.) Hirdetések jutányos árban vételnek fel. Nyilttór sora 40 fillér. A lap megjelenik minden szerdán. Isten hozott! Egyházmegyénk uj főpásztora, dr. Boromisza Tibor tegnapelőtt megérkezett teljes inkognito székvárosába. Amint tegnap reggel az örvendetes eseménynek hire futotta lelkekben lángoló öröin,azarozokon megjelent félreismerhetetlen boldogság érzete csillant meg, hiszen aki érkezett, az isten nevében jött, hogy gondviselő atyja, példát mutató vezére, isteni félelemben nevelő apostola legyen az elhagyott nyájnak, gyámolitójaa szerencsétleneknek, vigasztalója az árváknak és özvegyeknek, enyhítője a nyomor és szegénység keserű napjainak. Isten küldötte őt, hogy áldást oszszon ez egyházmegye határai között, hogy a Magasságbeli dicsőségének oltárt emeljen a szivekben, hogy ápolja a honszeretet tüzét, hogy a kultúrának, a tudomány és nevelés ügyének lánglelkü terjesztője legyen azokon az előtte eddig ismeretlen tájakon, melyek most gondjai alá vannak helyezve. — Könnyebbült lélekkel sóhajt fel azért nemcsak a városban, de az egész egyházmegye területén minden kebel arra a hírre, hogy végre körünkben van, hogy végre megérkezett, s visszhangozza százezerek ajka: „Isten küldött, Isten hozott!.... Magának a püspöki székvárosnak pedig hatványozottan van oka örvendeni, hiszen ezt a várost a püspökök emelték fel a semmiségből, úgyszólván csaknem mindent nekik köszönhet, amivel bir, fejlődésben, kultúrában, intel- ligencziában egyaránt. Szatmár annakelőttealacsony, sötétházaival a czentrumban, nád és szalmafe- deles viskóival a perifériákon, sártengereivel az utczákon egy elhagyatott ronda falu benyomását tette a szemlélőre, azon a tájon, hol most a zárda kolosszális épülete áll, a Szamos habjai hömpölyögtek. Jöttek a püspökök, közöttük egyike a legnagyobbaknak, jött az örökein- lékii Hám, ki abban az időben monumentális építkezéseivel hatalmas lökést adott a fejlődésnek, s Szatmár városa úgyszólván rohamléptekkel, máról-holnapra tette meg az utat, hogy Észak-kelet varázserővel bíró metropolisa lett. Amily elhagyatott volt maga a város, épenoly nyomorult fokon állott kultúrája is. Lakossága szántás-vetésen és kezdetleges kézmügyakorlatokon kívül a litteretaturának másnemű fájához nem értett, intelli- gencziáról pedig szó sem lehetett. Jöttek a püspökök, Boromisza Tibor dr., szatmári püspök. jött velők a káptalan, kézenfova hozták a múzsákat is. Népiskolák keletkeztek a főpásztorok védőszárnyai alatt, a már megszűnt felsőbb iskola visszaállíttatott, országos jóhirü gimnáziummá nőtte ki magát, otthonra talált a tanítóképzés és papnevelés ügye. Érőre kapott a czivilizáczió, mely lassankint maga köré gyűjtötte a különböző polgári és katonai hatóságokat, egy kis zsongó köpüvé vált a város társadalma, mely lelkesedni kezdett művészetekért és tudományokért, évről évre nagyobb rajokat eresztve, s ime ma már kölönböző iskoláiban 8000 uövendéket számlál, góczpontja lett r^szak-kelet kultúrájának. És ki törődött azelőtt az el- nyomorodott szegény betegekkel, az özvegyekkel és az árvákkal, ki szárította fel a fájdalmak keserű könnyeit? ... Hiszen magára és családjára is alig volt elegendő az apa gondoskodása !.. Jöttek a püspökök, jött velők az irgalmasság angyala, csakhamar hajlékra talált az árva a lelenczházban a szegény a szeretetházban, a beteg a kórházban, sőt maga a püspöki udvar is valóságos szeretet- házzá alakult, hol a nyomorultabbak mindennap élelmet, sőt a szükséges ruházatot is megkapták. A papnevelde, zárda, képző, kon- viktusok mindmegannyi éléstárai a szegénységnek, a káptalan tagjainál állandóan voltak és vannak kitartott szegények. Jöttek a püspökök, jött velők a könyörületesség angyala, s mü- §§|* ködöt! a „holt kéz“ titokban, nem vezetve számadást sem önmaga, sem a világ előtt, csak a jó Isten tudná megmondani azoknak a százezereknek összegét, melyet úgy kiadott a jobbkéz, hogy nem tudta a bal. — Talán nem létezik az egyházmegye területén olyan közművelődési, jótékony társulat vagy egyesület, mely Szatmár püspökeinek mint jóltevőinek nevét meg ne örökítette volna évkönyveiben. Á püspökök nemcsak áldásai Szatmár városának, de fényt vetnek reá az ország sziue előtt. Fényt vetnek reá bölcsesógük mélységével, szellemüknek ritka tulajdonaival, magasmüvelt- ségük varázserejével, tudományosságuk tárházával,lelki nemes vonásaik fölényével, ragyogó erényességük pél- g dájával. Mindmegannyi egy-egy ideális alak, kire tisz- §1 elettel tekint gazdag és szegény, ki előtt hódolattal |§ hajlik meg a legfinomabb műveltségű generáczió.
