Heti Szemle, 1906. (15. évfolyam, 1-52. szám)
1906-09-05 / 36. szám
XV. évfolyam bzatmár, 1906. szeptember 5 36. szám HETI SZEMLE POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — — — — — — 6 korona — fillér Félévre — — — — — — — 3 „ — Negyedévre — — — — —1 „ 50 „ Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona E”yes szára ára 20 fillér. Felelős szerkesztő H Á T H O R Y ENDRE. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY-SAJTÓ" A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány sajtó“ czimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Hirdetések jutányos árban vételnek fel. Nytlttér sora -40 fillér. A lup megjelenilt: minden szerdán. Magyar jakobinusok. Ha behatóan vizsgáljuk a soci- alistikus mozgalmak kohóját, nem kérdheti ki figyelmünket azon feltűnő hassonlatosság, mely a francia forradalom és terreur hírhedt jakobinus klubjai s az „internacionale“ jegyében született különböző modern egyesületek között létezik. Bármily érdekes legyen, rövid hírlapi czikk keretében nem fejthetjük ki, hogy az „internacionale“ és a „jakobinismus“ születésében, erkölcseiben, czéljaiban, főleg pedig eszközeiben, — ikertestvérek, ehelyett megelégszünk a modern magyar jakobinusok két klubbjának vázlatos jellemzésével. E két klub : a nemzetközi szocziálisták központi vezetősége" és a „társadalomtudományi társaság.“ Az elsőt országszerte jól ismerik; a másikat — félreismerik. Az elsőt már maga az elnöksége is (a Jakabok) elékteleniti ; a másiknak díszt adott Andrássy Gyula elnöksége. (A nemes gróf azóta, dicséretére legyen mondva, lemondott az elnökségről s faképnél hagyta a társaságot.) Pedig az egyik is, a másik is czéljaiban és eszközeiben egy ; erkölcseiben és működésében jakobinus klubb. Lássuk csak őket közelebbről. Az internacionalis szocziálisták elveivel és céljával tisztában vagyunk. Mindenki tudja, hogy hitük = 0, erkölcsük — 0, hazafi- ságuk = 0 Eszményük: lerombolni az értelmet és hatalomra emelni a nyers erőszakot. Czéljuk : megsemmisíteni a vagyont és piszkos rongyokba öltöztetni a nyomorban egyenlő társadalmat. És a „társadalmi tudósok“ ugyan minők, s mit akarnak? Társaságuknak mi a létalapja? Van e hitük, amelyre másokat megnyerni akarnak ? Van e meggyőződésük, mely a közjóra hasznos lehetne? Tanitnak e hazafiasságra, tiszta erkölcsökre, önfeláldozásra? Eszük ágában sincs ! Szerintük nincs Isten, nincs lelkiismeret, nincsen haza ; tehát nincs hit, nincsen erkölcs, nincs önfeláldozás. Könyveikben és lapjaikban hasábokat Írnak a „feudális és klerikális Magyarországról,, a latifundium veszedelmeiről“ az „osztály államról“ a „va- gyonegyenlőségről “ s egyéb tartalmatlan és nagyképü jelszavakról. Tehát czéljuk is azonos az interná- cionálistákéval. De talán eszközeik válogatot- tabbak s nem oly durvák, hiszen egyetemi hires tanárok, méltóságos és exellenciás urak a vezetői. Sajnos, ép oly durvák az eszközeik is, Ismerjük az internácionálisták eszközeit : letépni az emberekről az egyéni becsületet és a tisztviselőkről a köztisztességet. Mindenki, aki hűséggel és munkával szolgálja a haza vagy a vallás ügyét „gazember,“ mivelhogy nem jár „szakegyletbe“ és nem fosztogat, azok I pedig, kik állásuknál fogva a békés polgárok biztonságát e banda garázdálkodásai ellen megvédeni lii- vatvák „rablógyilkosok.“ Nohát a nagyságos, méltóságos és excellen- ciás „társadalmi tudós,, urak ép oly véreszáju osztályharcot folytainak durván szidják „üléseikben“ a jogrendet s azok exponenseit, s ép oly Dr. Szentgyirpi Jordán Károly beszéde, melyet a kath. tankok III-ik nagygyűlésén gróf Zichy Gyula -védnök-püspök úrhoz intézett. Budapesten, 1906 aug. 27-én. Méltóságos és főtisztelendő püspök, Védő- elnök itt ! Mélyen tisztelt kongresszus ! Hála Istennek ma nagy napunk van ! Ünnepünk van ma nekünk, a magyar katholikus tanügy szerény munkásainak, kik immár harmadszor gyűltünk egybe országos értekezletre! Mily fenséges jelenség,! De hol v,eszek szavakat arra, hogy tisztemből kifolyólag méltóképpen ecseteljem és tolmácsoljam azt a határtalan örömet és végtelen boldogságot, mely mindnyájunk szivét eltölti ez ünnepélyes pillanatban, amikor itt látjuk élünkön a nagyméltóságu püspöki kar egyik legtiszteletreméltóbb és legbuzgóbb tagját, gróf Zichy Gyula püspök urat, — amikor itt látjuk a mi jóságos és kegyes védő-elnökünket, akit szivünk-lelkünk rajongó szereteté- vel környezünk, akire teljes bizalommal tekintünk, akitől minden jót várunk és remélünk ! Szavakat keressek? — Uraim engedjék meg, hogy csak egyszerűen mondjam el azt, amit szivem sugall nekem ! hisz tudjuk, hogy a szavak árját úgyis csak az elme szüli, a szív szózata egyszerű ! Azért, azt mondom én : áldja meg az Isten Méltóságodat és fogadja kegyesen mindnyájunk legmélyebb háláját azért a jóságáért, hogy bokros teendői mellett ezt a a nagy gonddal és fáradsággal járó tisztet nemcsak el nem hárította magától, ellenkezőleg, szívesen vállalkozott arra, hogy a magyar katholikus tanitók vezére legyen ! — Igen ! Méltóságod minden habozás és tétovázás nélkül bátran kiállott a csatatérre, melyen ma Európaszerte nagy küzdelem folyik : ahol a bölcs és dicső XIII. Leó pápa szerint el fog dőlni az a főbenjáró kérdés is: megtartsa-e keresztény jellegét nemzetünk, vagy elveszítse azt ? Méltóságod ide állott, e mellé a Szűz- Máriás zászló mellé, mely hódolattal hajlik meg a dicső vezér előtt; mely egy évtized óta megáldva, megszentelve, íme kigöngyölve leng bátran, büszkén, szabadon ! E zászló alatt aki küzd, az nem önmagáért, sem a mások kegyének és tetszésének kinyeréséért küzd, hanem küzd az Istenért és a hazáért! Küzd egy magasabb cél felé törekedve és pedig annál hivebben és kitar-' tóbban, minél világosabban látja és minél biztosabban tudja, hogy itt kell összpontosítani, itt kell ma megfesziteni minden erőt, itt kell ma meghozni minden áldozatot; mert ha ez a zászló elesik, iszonya az a csapás, kiszámithatalan az a veszteség, mely érni fogja egyházunkat, de még inkább a drága hazát ! En azt mondom: Áldja meg az Isten Méltóságodat és fogadja mindnyájunk legforróbb köszönetét az áhítattal hallgatott beszédjéért, melyet ez alkalommal hoznánk intézni méltóztatott! — Mondhatom, örömmámorban úszott egész valónk, hallván ezt a fenkölt beszédet, melynek minden kijelentéséből és minden szavából a boldogító Ilit és a legtisztább honszerelem sugárzott felénk. Oh, miért is nem hallotta ezt a beszédet ma mindenki szerte a hazában ? — Miért nem hallotta, hogyan beszél a magyar püspök, aki Rómában, a keresztény világ V*
