Heti Szemle, 1906. (15. évfolyam, 1-52. szám)
1906-07-11 / 28. szám
POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — — — — — — 6 korona — fillér Félóvro-------— — — — — 3 „ Ne gyedévre — — — — — 1 „ 50 „ Tanítóknak és kézműegy évre .4 korona Egyes Búcsúzó főpásztor. Köztudomású immár, hogy a múlt évben kinevezett püspökünk dr. Mayer Béla megrongált egészségi állapota mialt kénytelen volt lemondani méltóságáról, sőt az apostoli szék és az apostoli király kegye nem késett soká a szomorúság közepeit meghozni Szatmárnak a vigasztalást, kinevezvén az uj főpász- tort dr. Boromisza Tibor kalocsai praelátus-kanonok személyében. A volt főpásztor, kit megismerni nem is voltunk szerencsések, két meleghangú körlevélben búcsúzik el az egyházmegyétől, az egyik a papsághoz, a másik a hivekhez van intézve. Pemp Antal káptalani helynek elrendelte, hogy ez utóbbi körlevél az egyházmegye minden templomában felöl vastassék a híveknek, s hívják fel őket a lelkipásztorok, hogy imádkozzanak a nagybeteg püspök egészségének visszanyeréséért. A hívekhez intézett búcsúzó levele következőleg szól: Krisztusban kedvelt híveim ! Még nem is láttalak titeket és már is búcsúzni jövök tőletek: még Felelős szerkesztő BÁTHOK V 10 IV I> Sí E. A lap kiadója : A „PÁZMÁNY SAJTÓ" nem hangzott füleimbe a ti „Isten hozott“ üdvözlésiek és már is azt kell m o n d a no m nektek: „ Isten veletek. “ Legyen az Isten kifürkészhetetlen szent akarata. Azt mondhatom,„hogy ama perctől fogva, midőn 0 Felsége, Magyarország Apostoli l^irálya engem szatmári püspöknek kijelölt és 0 Szentsége X. Pius pápa ezen választást megerősité, leiken összes gondjai csak a körül lebegtek, hogy megtaláljam utját-módjátannak, hogy kötelezettségeimnek mennél tökéletesebben megfeleljek-, egyre csak arra irányultak összes tervezgető seim, hogy Isten szó e szerinti főpásztorotok lehessek, bármily áldozatomba kerülne is az. De úgy látom, hogy amint egykoron a jó Isten megelégedett Abrahám készségével egyetlen egy fiának feláldozására és nem engedő, hogy a kis Izsák teítieg haljon meg az áldozat fáján, úgy most nálam is a jó'akaratot tett számba vette és nem akarja, hogy kijelölt híveim javára oda áldozzam magam, hanem teljes visszavonultságban tűrjem roncsolt egészségem és teljes tehetetlenségem nyomorait mindaddig, A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány sajtó“ ozimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Hirdetések jutányos árban vétetnek feK Nyilttér sora 40 fillér.-A. lap megjelenik minden s/.ri'dái míg egészségem vagy jobbra fordul, vagy a halál véget nem vet gyötrődéseimnek. Magamra alkalmazhatom az édes Jézus szavát: „A lélek ugyan kész, de a test erőtlen.“ (Máté 26. 41.) Az egyház dicső püspökeinek példáját legalább ezen egyben voltam kész követni, hogy készséges lélekkel, mint jó pásztor nem sajnáltam volna életemet adni nyájamért, de a test erőtlen — nem ugyan a halálra, —- de a sokoldalú püspöki teendők teljesítésére. Lelkiismeretem nem engedi, hogy mint teljesen roncsoltidegzetü ember, folyton ágyban fekve vezessek egy terjedelmes megyét és végezzek lélekbe vágó nagy horderejű teendőket, melyek még egy teljesen ép egészségű és fiatal erőkkel rendelkező főpapnak is összes lelkierejét igénybe vennék. Miért is ismételten alázattal terjesztőm elő állapotomat az egyház fejének, X. Pius szentséges atyánknak. Ama kéréssel fordultam hozzá, hogy, ha Isten dicsőségével és a lelkek üdvével megegyezőnek találná, mentene fel püspöki hivatalomtól. Készségesen visszalépek. A népéletből. Párbeszéd a káron kodásról Márton gazda és az uj plébános között. Márton gazda. Dicsértessék azúr Jézus Krisztus ! Pap. Mindörökké. Ámen. M. Körül tetszik nézni a községben, plébános úr ? P. Látni akarom hogyan, is néz ki a falu. Meg a néppel is szeretnék lassan megismerkedni, főleg a nép szokásaival. M. Hiszen van nálunk jó is, de roszis. P. Beh szeretném, hogyha az emberek nem káronkodnának ezen községben! M. Pedig előfordul. Azonban plébános úr majd leszoktat minket róla. P. Márton gazda, maga csak nem ká- ronkodik ? M. Nem tagadom, megesett néha. P. Ej, ej ! Sok ember reá sem gondol, mily gonoszul cselekszik, midőn káronkodik. Nem akarok most magának szemrehányást tenni; de, hogyha engedi az ideje, szerettei figyelmeztetném a káronkodás gonoszságára, és hogy miképen lehet azt elhagyni. Alkalmilag másoknak is elmondhatja. M. Ráérek, és köszönettel veszem mindig a jótanácsot. P. Lássa, rendszerint egyik ember sem szereti, hogyha őtet szidják. Nem úgy van-e? M. Fin bizony nem szeretem. P. És a jó Isten szereti talán, hogyha őt szidják ? M. Úgy gondolom, ő még kevésbbé szereti. P. Föltétien: még az oktalan állatot sem szidjuk ok nélkül, p. o. a tehenet, lovat, de még az ebet sem. M. Igaz; ok nélkül nem teszem. P. Hát a jó Istennel szabad-e roszab- bul bánni, mintsem az oktalan álattai ? M. Bevallom, nem volna szabad. De mikor a méreg kihozza az emberből. P. Jó ember, ez nem mentség ám. Méregben sem szabad oktalanul vagy gonoszul cselekedni. —- Kicsoda is az az Ür Isten, kit az ember szid és káromol ? A birót nem szidjuk, még kevésbbé a királyt; félünk, hogy megbüntetnek. Pedig az Úr Istentől sokkal inkább kell félnünk ; ő büntethet itt e földön, s biinthet még keményebben a másik világon, hacsak idejekorán nem javul meg az ember. Lassan jár az Isten malma, de biztosan. M. Igaz, igaz. Látom, nem jól cselekedtem. P. Jó, hogy belátja. De feleljen csak. Kitől kaptuk mi az életet, egészséget, beszélő képességet ? M. A jó Istentől. P. Azért adta a jó isten az életet, nyelvet,} hogy őt szidjuk? M. Bizony nem. P. Kihez is imádkozunk mi földi jólétért, örök boldogságért ? M. A jó Istenhez. P. Hát akkor mirevaló a jó .Istent, legnagyobb jótevőnket és legfelsőbb Urunkat magunkra felharagitani ? Vagy talán rendben van minden, hogyha mi olykor-olykor szépen imádkozunk ugyan, de a mellett csúnyán káronkodunk ? Talán ezért is veri az Úr Isten a mi népünket. Megérdemeljük. — Mily oktalanság és gonoszság van tehát a káronkodásban! Joó László óra- és élíszei*-iizletét folyó évi május hó 1-én a Giilyén József ui* házába, a Szlávik Zsigmondi ur üzlete mellé 224 íelyeztem át.
