Heti Szemle, 1906. (15. évfolyam, 1-52. szám)

1906-06-27 / 26. szám

XV. évfolyam 26. szám. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egy évre — — — — — — 6 korona — fillér Félévre — — — — — — — 3 , Negyedévre — — — — — 1 «. 50,, Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő RÁTHOKY ENDRE. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY-SAJTÓ“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető össze: küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány sajtó“ czimére küldendők, (Iskolaköz 3. szlj' Hirdetések jutányos árban vételnek fel. 4 Nyllttér sora 40 fillér. A lap megjelenik minden szerdán. Izgatok munkája. A munkás bérét elvonni, mely őt jogosan megilleti, amelyért vé­res verejtékével dolgozik naphosz- szant, rendkívül nagy bűn, mely is­teni és emberi törvényekbe ütközik. Aki dolgozik, aki a munkaadó jö­vedelmének előteremtéséhez vagy fokozásához szorgalmával, két ke­zének munkájával hozzájárul, azt fáradozásainak méltán megérdemelt gyümölcsétől elütni istentelenség. Ahol ilyet észlel a hatóság, köte­lessége a rendelkezésére álló esz­közökkel mindent megtenni, hogy az igazságtalan állapot megszüntet- tessék, s a munkás kapja meg az őt jogosan megillető munkabért. Ámde az a mozgalom, melyet pár év óta látunk az egész ország­ban a munkások között, nagyrészt jogosulatlan, s olyan követelésekkel lépnek fel a munkaadóval szemben, melyeket az illetők existencziájok koczkáztatása nélkül teljesíteni nem tudnak. És miután teljesíteni nem tud­ják, beüt a sztrájk, szünetel a munka, mely mindkét félnek sok keserűsé­get és sok kárt is okoz. Ennek a veszedelmes bajnak okozója az a lelketlen izgatás, melyet egyes, a nép, a munkások filléreiből élős­ködő egyének elkövetnek. Városról városra, faluról falura járnak ezek a vakondok munkát végző ügynö­kök, fellázítják a békés munkáso­kat, sőt egyenesen kényszerítik őket, hogy foglaljanak állást a tár­sadalmi rend ellen, rombolást, pusz­títást végeztetnek azokkal a kezek­kel, melyek alkotni volnának hi­vatva. Lúgoson, Debreczenben, Szaí- rnáron, Csongrádon az ipari munká­sok, Torontálban, a Bácskában az aratók mondták fel a | szolgálatot. És mindenütt, ahol a sztrájk kitör, ott látunk egy-egy vigéczet, aki a mozgaloménak vezetője, a nép buj- togatója. És ha nem teljesíthetik a túlságos követeléseket, fellázítják az összes munkásokat. Ez nem rendes állapot, ez kóranyag, mely ellen természetének veszedelmes voltánál fogva állást kell foglalni a rend fentartására hivatott hata­lomnak. Az ipari munkás viszonyai na­gyobbrészt rendezve vannak, a mun­kaadók elmentek addig a végső ha­tárig, melyen túl saját megélhetésük kockáztatása nélkül nem mehet­nek, hiszen egyik-másik képzettebb munkásnak annyi jövedelme van, hogy sok diplomás ember nem ke­res annyit. Az aratósztrájk pedig, mely a Dunántúl szintén jelentke­zik, ismét csak a bujtogatók mun­kájának eredménye. A termés sok­kal jobb. mint az előző években, a gazda többet űzet pénzben és ara­tórészekben, tehát jóval több kere­setre van kilátás, mégis kiüt a sztrájk. Ennek aztán az a követ­kezménye, hogy a birtokos kény­telen aratógépekkel és más helyről hozott munkásokkal végeztetni az aratást, s igy a sztrájkolok, kik különben szép keresethez juthattak volna, az izgatok kegyelméből ke­nyér nélkül maradnak. Több helyen megesik, nálunk is igy volt az általános sztrájk el­rendelése alkalmával, hogy akara­tuk ellen, kénytelen-kelletlen erő­szakolják bele a munka abbanha- gyásába azokat az egyéneket, kik különben viszonyaikkal meg vannak elégedve. A vezérek kiadják a jel­szót, melyet követni kell. Ez már nagyon szomorú állapot, mely előbb­TÁRCZA. Barlang i ig ét. Jun. 13.-án a podolini gimnázium 39 tanulója öt tanár vezetése mellett reggel 6 órakor vasútra szállt. Örvendett az ember lelke, midőn e végvidéken hallott tőről met­szett magyar dalokat. Múlt évben Vesz­prémben hallottam először a darutollas legé­nyekről szóló nótát. Már itt is tudják. Kér­dem a főénekest, hogy jutott hozzá; említ egy debreczeni fiút, ki ezelőtt itt tanult. — Nem csak a rege, de a dal is száll szájról szájra. — Szepesijeidig mentünk vasúton, azután a Bélai-patak mentén virágos rétek között tar­tottunk a Tátrának. Szépen sütött a nap a hosszas esőzés után. Elértünk egy utszéli vendéglőhöz a fenyves erdőben; e tanyának Sárpanyecz (Sárberek) a neve. Itt pihenőt tartottunk. Szép fedett tánczhelyen és a szaletliben te ­lepedtünk le és lakmároztunk; volt köztünk, ki jó savanyu tejjel is üdítette magát. Innen már sármentes utón vígan halad­tunk mintegy diadalmenetben a szép fenyő­fasorok között. Előttünk a gyönyörű, fensé­ges alpesi táj szürke, részben hóboritott szikla- csúcsaival. Valamivel délelőtt értük el a kies barlangligeti fürdőt. Gyönyörű pavillonok, nagyszerű vendéglő; az ebédlőben elfér 500 vendég. Szép park, virágok, szökőkutak, sé­tahelyek. A jó ebéd és jó italok után következett kirándulásunk tulajdonképéni czélja, a csepp­kőbarlang megtekintése. Feljebb, feljebb emelkedtünk a hegyen, mig bányalejárathoz hasonló helyre nem értünk; itt bementünk a föld alá, 3 Vs km-nyi utón fel és le men­tünk, 2500 lépcsőn haladva. Messze felül­múlta várakozásomat a tündéri látvány. Ez nem egyetlen barlang, ez több barlang lán- czolata: Dalcsarnok, Tó, Temető, Díszterem, Remeteharlang, Blitzterem. Ez utóbbi helyen egyik vezetőnk a cseppkövek ütögetése által zenét csalt ki. Szép volt. 1000 m-re jutottunk a tenger színe fölé. E legmagasabb helyen van a Verbovszky-Terem. Verbovszky Imre, jelenleg podolini kántoriam tó, több évvel ezelőtt Szepesbélán volt alkalmazva. Akkor sok fáradság és veszély között fedezte föl e tündérpalotát és városát nem csak hírrel, de anyagilag is gazdagította a népnevelés e szerény munkása. — Gyönyörűen hangzott itten az általunk elénekelt Himnus. Követ­kezett a Hableány ; egy mélyedésben tó, rajta kis csónak, még tündériebbé teszi kivált e részletet a villamos világítás. Egy más bar­lang a Vízesés, azután az Oroszlánfy ; itt a cseppkő egy nyitott szájú oroszlánfejet alakí­tott. Nagyterem, Betlehem, Ördögbarlang, Kis- karzat. Az egészben érdekes a csipkealakok, szimetrikus oszlopok, olvadt állapotban tejfel kinézésű mész; a mint egy cseppkő oszlop mögé gyertyát tartottak, áttetszőnek látszott és úgy nézett ki, mint a vörös izzásban levő vas. A kijövetel után siettünk a vacsorával, hogy megkapjuk Bélán az esti 10 órai vo­natot. Jó volt sietnünk, mert 6 órakor, a mint Joá László óra- és ékszer-üzletét folyó évi május lió 1-én a Gilyén József ur házába, a Szlávik Zsig'mond ui* üzlete mellé 224

Next

/
Thumbnails
Contents