Heti Szemle, 1906. (15. évfolyam, 1-52. szám)

1906-06-27 / 26. szám

o Szatmár, 1906. június 27. utóbb anarchiára vezet. Nagy baj, hogy a népet könnyen lehet csábí­tani, hogy nem látja be előre azo­kat a káros következményeket, me­lyek a szertelen követelések nyo­mán érhetik és érni is fogják őket. Meghallgatják a „kiküldöttek" ha­zug beszédeit, azoknak minden szavát készpénz gyanánt veszik és cselekesznek aszerint, amint dik­tálják. Ezek ellen a kufárok ellen kellene fellépni a hatóságoknak a legnagyobb szigorral, eltávolítani őket a nép nyakáról, mely ha bé­kében hagyják, nem kapkod lehe­tetlen s el nem érhető czélok után, hanem meg van elégedve azzal a tisztességes munkabérrel, melyet szorgalma után méltán érdemel, mely magának és családjának fen- tartására bőven elegendő. Két megye Szatmáriból. Régi terv, de mindezideig csak terv maradt. Abban az időben merült fel, mikor Szatmár városa erős akczióba lépett, hogy megyeszékhelyet kapjon. A törvényhatósági bizottság megszavazta a székhely áttételét Nagykárolyból, de az ügy a minisztériumban máig is elintézetlenül hever . Gróf Károlyi István nagy befolyásával szemben nem mer­tek a kormányok a vármegye jogos határo­zatának érvényt szerezni. Midőn a vármegye a fenti határozatot meghozta, akkor indult meg Nagykárolyban mozgalom abban az irányban, bogy Szatmár vármegye ketté osztassák, kerekítsenek ki Nagykároly s'zékhelylyel egy külün várme­gyét, Szatmár is kapja meg a saját megyé­jében a megyeszékhelyet. Ez az eszme nem lehetett kedves gróf Károlyi előtt, mert ér­dekében nem tett semmit, hanem miként a következmények beigazolták, a kormánynál kieszközölt agyonhallgatással czélszerübbnek vélte a statusquo fentartását.. Azóta hallgat Szatmár is, a megye is, a kormány is, gróf Károlyi is. S midőn minden csendes, Debreczenben ütik meg a dobot, hogy küszöbön áll Szatmár vármegye kettéosztása, a belügyminiszterhez monstre- küldöttség is járt fent gróf Károlyi vezetése alatt Nagykárolyból, a miniszter meg is ígérte, hogy Nagykároly részére külön vár­megyét szervez, melyhez Érmihályfalva is csatlakozik. Hát ebből egy szó sem igaz. Ez útnak indultunk, megeredt az eső, dörgött, csapott a vilám. Mint egy vert had czu- bukoltunk esőben, bokáig érő sárban. De azért a doákság folyton énekelt, mi a csüg- gedőkbe is uj bátorságot öntött. Vissza-visz- szatekintettem a Tátrára, az esti homályban is tisztán látszott a köd felett kiemelkedő koronája. Jól esik visszanéznem lelki szeme­immel a tudománynak egy kimagasló alak­jára is, kit a magas hegyek közt volt alkal­munk tisztelni. Dr. Ponori Thewrewk Emii két ízben is felkeresett bennünket és barát­ságos érzületének többféleképen adott kife­jezést. Gyaloglásunk végén még Béla városa is visszahangzott a magyar daloktól. Egy kedves nap végéhez értünk, mely deákjainkat egész életükön át kellemes em­lékként fogja kisérni. Lukácsi György. „HETI SZEMLE“ az ügy most sem Károlyi Istvának, sem a Károlyiaknak nem jutott eszökbe. Nekik nem is érdekök a mozgolódás, ha Szatmár teljes apathiába merülve, meg van elégedve a változhatatlannal. Nekünk, Szatmár váro­sának állana érdekében, hogy sürgesse meg a vármegye régi határozatának érdemleges elintézését. Nincs kétség benne, hogy a „nemzeti kormány, mely mindig a többségi elv érvényesülésének volt barátja és hirde­tője, Szatmár vármegye többségének akara­tát és pedig nagyon is jogos akaratát res­pektálni fogja.“ Szatmár vezető körein van tehát a sor, hogy ragadják meg ezt a ked­vező alakulást, mert higyjék el nekünk, hogy a Károlyi grófok sohasem fognak nekünk sem külön vármegyét, sem megyeszékhelyet kieszközölni. A Debreczeni Független Újság czikke, mely Szatmár vármegye kettéosztását, mint a közel jövőben bekövetkező szenzácziót adja hírül, következőleg szól: Régi gyűlölködést, viszályt és bosszú­ságot akar megszüntetni a kormány azzal, hogy a szomszédos Szatmármegyét ketté­vágja. Esztendők hosszú sora óta folyik már ez irányban a tárgyalás, a melynek való­színűleg most már rövid idő múlva vége is lesz. Az érdekes tervről tudósitónk most azt jelenti, hogy gróf Károlyi István monstre küldöttséget vitt fel Budapestre Andrássy Gyula gróf belügyminiszterhez. A küldöttség persze nagykárolyiakból állt, akik a testvér Szatmár-Németi várostól minden áron el a- karnak szakadni. Azt óhajtják,,hogy Szatmár-Németi a most meglevő vármegye egyik részének, Nagykároly pedig a másik részének legyen székhelye. Gróf Károlyi István ennek az ügynek évek óta harczosa. Most megérve látja a Szatmáriéi való szakadás ügyét s ezért igen rövid idő alatt keresztül óhajtja vinni Szatmármegyének ketté választását. Hasonló irányban dolgoznak a szatmár­németiek is, független önálló megye akar­nak lenni külön főispánnal. Az uj megye, melynek székhelye Nagykároly lesz, Nyirmegye néven szerepelne az ország tér­képén. A nagykárolyiak mozgalmához a Deb- reczenhez közel levő Érmihályfalva is csat­lakozik, mert sehogy sincsennek megelé­gedve, hogy a inesze levő Biharmegyéhez tartozzanak. Kiszakadni óhajtanak Biharból s ez esetben külön járásbíróságot, kir. adó­hivatalt kapna Érmihályfalva. Mint nekünk jelentik, Andrássy bel­ügyminiszter jogosnak találta a kérelmet és megígérte, hogy Szatmármegye ketté vá­lasztását elősegíti. Nagyon bíznak egyébként a sikerben a károlyiak is, mert Károlyi Ist­ván gróf minden befolyását érvényesíteni kívánja egy ügyben. HÍREK. Sziget díszpolgárai. Máramarossziget törvényhatósági bizottsága a múlt csütörtö­kön tartott rendkívüli közgyűlésén Kovássy Zoltán képezdei igazgató indítványára gróf Andrássy Gyula, gróf Apponyi Albert, Kossuth Ferencz és Polónyi Géza minisztereket, to­vábbá Bolgár Ferencz államtitkárt, ki Sziget városának szülötte, egyhangúlag díszpolgá­rainak választotta. Föispáni béiktatás. Tegnap történt meg Bereg vármegye ujj főispánjának, P«- tny Andrásnak ünnepélyes beiktatása. A vármegye lelkes közönsége valóságos ün­nepnappá avatta ezt a napot. A főispán meghívására a megye legelőkelőbb férfiak­ból álló küldöttség utazott Surányba. Bereg­szász határán a városi tanács és a képvise­lőtestület fogadta, Gáthy Zsigmond polgár- mester intézett hozzá lelkes üdvözlő beszé­det. Majd megindult a menet Beregszász felé, beláthatatlan hosszú kocsisor kisérte a vármegye uj főnökét. Pontban 10 órakor érkeztek a megye székhelyére. A székház bejáratánál a vármegyei törvényhatósági bi­zottság tagjai és a megyei tisztikar fogadták az érkező főispánt, kit az alispán üdvözölt. Fél 11 órakor nyitotta meg az alispán a be­iktató közgyűlést, melyen a küldöttségileg meghívott főispán megjelenése után a fő­jegyző felolvasta a kinevezést tudató mi­niszteri leiratot. A hivatalos eskü elhang­zása után a főispán elmondotta hatalmas programbeszédét, megjelölvén azokat az irányelveket, melyek a vármegye kormány­zatában vezetni fogják. Kérte a tisztikart, a törvényhatósági bizottságot és a nagy kö­zönséget, hogy terhes feladatának sikeres megoldásában támogassák. A főispán be­széde igen mély hatást tett. Közgyűlés után a tisztelgő küldöttségek fogadása követke­zett. Délután 2 órakor ünnepi lakoma volt a vármegyeház nagytermében, melyet a vár­megye közönsége rendezett a főispán tiszte­letéi-e, meghívón az idegen törvényhatóságok képviselőit is. Számos felköszöntőben üdvö­zölték a megye rokonszenves uj főnökét, kinek működésétől igen sokat remóllenek. A város valóságos lobogódiszbé volt öltöztetve. Elnöki bemutatkozás. Porubszky Jenő dr., ar debreczeni kir. tábla elnöke a vasárnap tartott plenumban mutatkozott be városunk törvényszéki bírói karának. Tiszteletére a bí­rák és ügyvédek fényes bankettet rendeztek. Katonai szemle. Csanádi/ Frigyes honvédezredes pénteken délután a gyorsvo­nattal Nagykárolyba utazott s szemlét tartott a helyőrség felett. Az ezredes másnap tért vissza városunkba. Az ezredes a tapasztal­takkal meg volt elégedve. A végzett gya­korlatok után az 190B. és 1904. évi póttartalé­kosokat hazabocsátották. Házfőnökök. Egyházmegyénk terüle­tén a Szent-Bazilrendi szerzet házfőnökei lettek a következők : Munkács-Csernekhegyen J ozevics Jenő, Huszt-Baranyán Lupis Szil­veszter, Miszticzén Mikulás Cyrill, Kisberez- nán Du dics Incze, Bukóczhegyen Kraliczky Method, Bikszádon Vrábely Máté. A hires bú­csúján! helyen, Mária Pócson, mely ugyan nem tartozik egyházmegyénkbe, de innen is, valamint az ország minden részéből ezrével keresik fel a zarándokok, Zvbriczky Tiva­dar lett ismét a házfőnök. A rend tisztelet­beli tagjainak (konfráterek) választotta: Papp Antal pápai protonotárius, püspöki iro­daigazgatót Ungvárról, Sereghy Sándor ny. vasvári esperes-lelkészt, Melles Endre nagy- bereznai esperes-lelkészt, Hrahár Bazil ung­vári képezdei hittanárt. Nyugalomba vonuló tisztviselők. Gönyey István nagykárolyi, Böszörményi Endre csengeri főszolgabirák és Rába László árva­széki ülnök benyújtották a vármegyénél ké- r elmüket nyugdíjazásuk iránt. Nagykárolyi főszolgabírónak Gulácsy Tibor szolgabirót, csengeri főszolgabírónak dr. iKepessy László árvaszéki ülnököt emlegetik.

Next

/
Thumbnails
Contents