Heti Szemle, 1906. (15. évfolyam, 1-52. szám)
1906-06-20 / 25. szám
XV. évfoivam. Szalmar. 1906. iunius 20. 2!í. szám. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — — — —. — — 6 korona — fillér Félévre — — — — — — — ?■ „ — Negyedévre — — : — — 1 „ 50 Tanítóknak és kézműiparosoknak eyy évre 4 korona Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő H Á T H O R Y EN« lí E. A lap kiadója : A „PÁZMÁNY HAJTÓ' A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető össze küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „ Páznián sajtó“ cziniére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.. Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. [p* Nyilttér sora 40 fillér. A lap megjelenik minden szerdán. össze Trf' -samk ■ni Osiszlikek les ünk. Nemhogy hinni, de még csak feltételezni sem mertünk volna Szatmár városáról ennyi szíikkeb- liiséget. Eddig-azt tapasztaltuk, hogy közczélra szivesen áldoz, hogy ami a város anyagi és kulturális előha- ladása szempontjából kivánatos, attól soha sem vonja meg támogatását. Most kezdünk visszatérni a czizmadia észjáráshoz, holott eddigi fejlődésünk erősen ráczáfolt az első keresztvízre, melyben Szatmár csisz- lik-város elnevezést kapott. Ezután tehát leszünk ismét osiszlikek. Mert bizony határtalan csiszlikség kell ahhoz, hogy a város felállít elvben egy olyan tételt, hogy az egyházakat nem segélyezi. Sőt nemes khogy felállít, hanem ragaszkodik is hozzá, mint a kaptafához. Hogy az egyházak valának a múltban, azok a jelenben is, sőt ők lesznek a jövőben is, az erkölcsi színvonalnak, a tudománynak, a műveltségnek zászlótartói, az neki bliktri. Kimondta, hogy nem segélyezi őket és punktum. Hogy ezekben a kérdésekben Szatmár városa is nekik köszönhet mindent, — az is semmi. Hogy anyagi felvirágzásának is azok adták meg az első lökést, az is semmi. Mert például, ha nem küldött volna a jó Isten egy Hám Jánost, vájjon hol volna Szatmár? .~7 . Talán most is a Számos-mederben ! . .. Mert bizony nem a bölcs és nemes taná.cs emelte ki onnan. Hogy azok az egyházak véletlenül most is jót akarnak, hogy a város érdekeit óhajtják szolgálni, — ahhoz neki semmi köze sincs, mert úgy látszik, hogy ezután nem az érdekek, hanem az elvek fognak dominálni. Hogy az az egyház nemes feladatának egyik vagy másik irányban a város támogatása nélkül eleget tenni nem képes, — az nem az ő dolga. Fődolog, hogy meg legyen mentve az elv. ^jS melyik az az elv ? .... Egyházat többé nem segélyezünk!... No ezt az elvet nem is kell nagyon vizsgálgatni, azonnal szembetűnő.t,hogy szabadkőműves műhelyben született. Színe, szaga, ize, formája mind olyan annak az elvnek. Pedig tudtunkkal Szatmáron még szabadkőműves páholyok nincsenek. De amint látszik, vannak kis apostolaik, akik elveikkel együtt még igen nagyra nőhetik ki magukat. Egyházat tehát nem segélyezünk ! . . . Ha nem bírják, pusztuljanak. A szatmári népnek nincs szüksége az ő tanításukra. Elég fel világosodott az már egész az elvek magaslatáig. A népnevelés sem az ő dolguk. Közrehatásuk a város erkölcsi, vagy kulturális fejlesztésében többé nem a mi ínyünkre való. Ugye milyen szépen kilóg a maskura a.lól a kis szabadkőműves. Á görög katholikus egyház kért egy kis támogatást a várostól. A németi magyar görögkatholiku- sok. Kicsikét kért, nagyon kicsikét, úgyszólván a semmivel határos. És á nemes város begombolkozott előtte keményen. Nem adunk még egy fityinget sem, punktum. Firczák püspök három pontban összegezte a görög katholikusoknak nagyon is szerényke óhaját. ígéretet kért a várostól, hogy szükség esetén az egyházat tetszésszerinti összeggel segélyezi. Nem vetett tehát a nyakába valami konkrét nagy summát, hanem ad annyit, amenyi neki épen jól esik. Notabene építkezésről itt félszázadig sem lehet szó, de ha lenne is, kénytelen volna a város adni mint erkölcsi testület. Ilyen czélra még egyesek is, még a szegények is adnak sovány erszéTÁEGZA. Fange, Bin» na . . . . — Ének a legszentebb Oltáriszentségről. Ünnepelje a nagy titkot Lelkes ének s hö ima, A szentséges testet és vért, Melyet a Szűz magzata, 0, a nemzetek királya, Vált ságul feláldoz a. A miénk lett, eljött hozzánk Szűz anyától születve; Itt élt e szegény világon S igazságot hirdete. És míg itt élt, földi élte Nagy csodákkal volt tele. Asztalnál ült társaival Az utolsó vacsorán S törvény szerinti eledel Elfogyasztása után Nagy csodát tön, társainak Etkiil önmagát adván. Testté válik szent igékre A kenyér s vérré a bor; Szemmel ezt hiába nézzük S nem láthatjuk ámbátor. A hit mégis megnyugtatja Lelkeinket mindenkor. Boruljunk hát térdeinkre S imádjuk e szentséget! .4 hit benne megvolt régen, Az ünneplés uj lehet; Lelkünk hite kárpótolja A testi érzékeket. Legyen az örök Atyának Dicséret s magasztalás, És a kit szült, a Fiúnak Hasonló hálaadás, — S a ki tőlük származik, a Szentléleknek imádás. Amen. Latinból fordította Arakszyn. A papi hivatásról. Gyula. Hallottad már, Jenő ? János barátunk pap akar lenni. Jenő. Nem egyszer gondoltam már, ez még reverendát fog viselni. Gyula. Kár érte. Sok jó tulajdonsága van; tehetsége szép ; társalgása is kellemes, megnyerő. A világban sokra vihetné. Jenő. Annál jobb pap válik belőle. Örülhetünk is neki. Gyula. Hát te, Pali, mit szólasz hozzá'? Pali. Azt, hogy János közöttünk tagadhatatlanul a legjobb fin s ^legjelesebb deák. Ha ő igy gondolkozik, bizony ez reánk nézve figyelmeztetés, hogy mi is komolyan gondolkozzunk nekünk való életpályáról. Gyula. Nem akarok sem veled, Pali, sem Jánossal ellenkedni. De nem tagadom, kedvem volna Jánost kissé kérdőre vonni: mi viszi őt ezen lépésre ? Menj el, kérlek, Pali; hívjad el. Eljön ő bizonyára. Pali. Jó, megyek. De egyet Ígérjetek meg, hogy senki sem fogja Jánost sértegetni, sem az ő választását ócsárolni. Gyula. Megbízhatói bennünk, Pali. Joó Lászld óra- és ékszer-üzletét folyó évi május lió 1—én a Gilyén Jóisef ur házába, a Szlávik Zsigmond ur üzlete mellé lelyeztem át. 224
