Heti Szemle, 1905. (14. évfolyam, 1-52. szám)

1905-01-11 / 2. szám

2 H E T I S Z E M L E“ (2 ih) szám. korteskedés hiábavaló. Sem a sza­badelvű, sem az ellenzéki nem fog eltérni álláspontjától. Igaz, hogy az utóbbi időben nagyon sokan tiszte­lettel nézték azt a működést, melyet Hieronymi Károly kereskedelmi mi­niszter a város felvirágoztatása érde­kében kifejtett. Tagadhatatlanul sok érdemei vannak. Ksépenez a körül­mény lehet az, miáltal igen sokakat megnyerhetett. Másrészt tény az is, hogy igensokannem avárosiérdeket, hanem az országos politikai áram­latot tekintik elsőrangú tényezőnek s épen azért a szabadelvű párttól elidegenedtek. A választási esélyek tehát minálunk beláthatatlanok. Fődolog az, hogy a mozgalom ne fajuljon egyének harczává, ha­nem azokat a nagy czélokat kell szem előtt tartani, melyekért a küz­delem folyik. Ki kell tehát zárni minden személyes gyűlölködést, tisz­telettel hajoljon meg minden egyes polgár a másiknak ellentétes meg­győződése előtt, a választás után pedig a bukott fél rakja le fegyve­rét, legyen száműzve közülünk min­den torzsalkodás, hajtsuk meg a zászlót a győzők előtt, ha a har- czot tisztességes fegyverekkel sike­rült megvivniok. A szenvedélyesség soha sem jogosult és elitélendő minden tisz­tességesen gondolkozó polgártárs által. A múlt választás után nagyon szomorú képet nyújtott városunkról az országnak egy eszeveszett cső­cselék, mely felpálinkázott dühében dúlta és rabolta a polgárság vagyo­nát. Legyen rajta városunk minden polgára, és igyekezzék meggátolni, hogy ilyen tett jövőre ne ismétlőd­hessék. A város jó hirneve és tisz­tessége kivánja ezt igy. nek keserű volt a falat, úgyszintén a má­siké is az. — Az elhunyt utolsó szavaiban ts azt hagyta meg, hogy ne hagyják elgazosodni sírját, emlékezzenek meg néha róla. Már mindenki elment a temetőből, csak az özvegy maradt ott gyermekeivel. Nem is kívánkozik haza. Itt van lelkének fele, egy kihűlt szív, mely immár megszűnt dobogni. As est leereszti szürke fátyolét. Hideg szól sivit végig a puszta utezákon. Az ég csillaga egygyel szaporodott. Ott fénylik egy halváryan. Ez talán a szegény asszony férje. Még ott térdelnek a sírnál. Legkisebb gyermeke a hidegtől reszkető hangon szó­lal meg: — Édes anyám I menjünk már haza, mert én fázom és igen éhes vagyok. Az anya mellette didergő gyermekére tekint. Föláll, de reszkető lábai alig bírják s csendesen, némán megindulnak hazafelé. A legkisebbiket karjára veszi. A nagy ken dőjót összébb huzza magán, hogy kissé fel­melengesse a gyermek megdermedt tagjait. Jó ideig mentek, mig végre hazaérnek. Városi közgyűlés. Városunk törvónyhatásaga tegnapelőft délután tartotta meg ez évben első közgyű­lését. a közgyűlésen, melyen a november hónapban megválasztott uj bizottsági tagok is megjelentek, a főispán helyett Pap Géza polgármester elnökölt, aki három óra után néhány perccel nyitotta meg az ülést. A szokásos- polgármesteri je öntést Ferencz Ágoston tanácsjegyző olvasta fel. E jelentés az 1904. évi ügyforgalomról és a tisztikar munkásságáról számolt be a köz­gyűlésnek. A múlt évben 24,000-nól több volt az ügydarabok száma s ezen ügyeket a tisztikar mind elintézte. E példás buzgóság- ért méltán illetheti a tisztikart a dicséret és elismerés. A polgármesteri jelentéshez Kelemen Sámuel szólott. Nagyon is politikai színezetű beszédében azt tette szóvá, hogy a Kossuth Ferencz díszpolgári levelével mi történt, vagy mi fog történni, mert tudomása szerint ezen oklevelet Kossuth Ferencznek még nem küldöttók el. Minthogy az elhangzott pol gármesteri jelentésben erről nincs említés téve, a polgármestertől kér felvilágosítást. A milyen szellemben beszélt Kelemen bizottsági tag, olyan szellemben beszélt Uray Géza is, s azt indítványozta, hogy a dts^ polgári oklevelet a város feje, a polgármes­ter vezetése melleit egy küldöttség adja át Kossuth Ferencznek A polgármester Kelemen bizottsági tag beszédére válaszolva elitéi te azt a modort, melyet elhangzott beszédében használt s amelylyel a tanács működését akarta móka és gúny tárgyává tenni. Majd kijelentette, hogy a díszpolgári oklevél elkószitóse után módját fogja cjieni annak, hogy az oklevél megfelelő módon Kossuth Ferencznek át­adassák. Fejes István szólott még e tárgy­hoz. Röviden, de tárgyilagosan beszélt. Bar- mint állítják is Kelemen és Uray bizottsági tagok, hogy felszólalásaikban nem politikai Ott laknak a város végén, szürke kis vis­kóban. Higeg a szoba s olyan, miníha egészen üres lenne. Az ablakra czifra jégvirágot raj­zolt a hideg. Nincs egy szál fájuk sem, mi­vel felmelegithetnék a szoba levegőjét. Az utóbbinap a szalmát fűtötték el egyik ágyuk­ból. A ház bútorzata rozoga. Az ablakban kisebb- nagyobb orvosságos üvegek állanak. Aszóba fala pedig szenteket ábrázoló képek­kel van beaggatva. A lámpa halvány világosságot terjeszt a szegénység lakhelyén. Az anya megigazítja az ágyat s lefekteti gyermekeit. O maga az ágy szélére ül s busán siránkozik. A nagyobbik fiúcska előveszi könyvét. 0 már iskolába jár. Oda ül az asztalhoz s tekintetét végig-végig jártatja a könyv apró betűin. — Feküdj le fám, — mondja az anya — megfáztál e hidegben, majd megtanulod holnap. — Előbb megtanulom - szól a fiúcska — s ismét csak a könyvbe tekintett. Majd fejét két kezébe temeti, mélyen bámul bele indokok vezették őket, felszólalásuk igenis arról győzte meg szólót, hogy a díszpolgári oklevél átadásának ügyével csakis politikai okból.s hangulatkeltés czéljából hozakodtak elő. Indítványozza, hogy a díszpolgári okle­velet egy, az önként jelentkező bizottsági tagokból álló küldöttség adja át Kossuth Ferencznek. Az indítvány fölött szavazást kértek s azt nagy többséggel a közgyűlés elfogadta. A múlt év nov. 27.-én megválasztott bizottsági tagokat, mivel a választás ellen egy kerületből sem érkezett be fellebbezés — az igazoló választmány igazolta. Az igazo­lást a közgyűlés tudomásul vette. Ugyancsak tudomásul vette a közgyű­lés az 1905. évre érvényes virilista képvise­lők névjegyzékének végleges megállapítását. A tiszti főügyész jelentését a városi peres ügyek állásáról a "tanács a közgyűlés elé terjesztette. E jelentés szerint nagyobb pere nincs a városnak. Egy néhány kisebb per folyamatban van. A köz- és gyámpónztár negyedik év- negyedi vizsgálatáról beterjesztett jelentést tudomásul vették. Az erdei termékek 1905. évi egység­árait megállapította a közgyűlés. Köbmé- terenkint a múlt évi fegységárakat 10—20 fillérrel emelte, mert az eladásra kerülő fa minősége jobb, mint a múlt évben. A Rendőri Lapok költségeinek fede­zésére egy évre 240 koronát szavaztak meg. Az iskolaközi nyílt, árok kikövezésére javaslatba hozott 1173 korona köl séget el­fogadták. Ezzel kapcsolatosan szóba került a Csokonay utczai nyilt árok ügye is, mely­nek fedett csatornával való ellátását már egyszer a közgyűlés elhatározta; de a jóvá­hagyás végett felküldött terveket, mint meg nem felelőket — a miniszter visszautasította. A tanácsot megbízta a közgyűlés, hogy újabb tervek alapján a nyilt árok eltünte­tésének ügyével foglalkozzék s fáz ered­ményről tegyen jelentést. a lámpa sárga világába. Úgy érzi, mintha most nehezebben menne a tanulás, mint máskor. Érzi, hogy szempillái nehezednek. Lehajtja fejét az asztalra s talán édes álom nyomja el. A gyermekek már mind alusznak, de az édes anya fenvirraszt. Oh, dehogy is tudna most ő elaludni. Kin, gyötrelem neki ez éj­szaka. A lámpa egyszerre elalszik. Éhető ereje elfogyott s a sötétség lesz úrrá a kis hajlékban. Nem az édes otthon ez, hol a kályha pattogó tüze mellett a boldog múlt­ról emlékezünk. Hanem a nyomor, hideg és szegénység szomorú tanyája. Vájjon a hideg szobában, az ágy szélén ülő anyának mi jut most eszébe ? .... A múltja, mely tele volt keserűséggel, mert hisz a szegénynek kevés öröm jut. Vagy a bizonytalan jövő ? . . . . Mily nagy sor is a szegénység. A gyer­mek kenyeret kér. Az nem ismeri a szük­séget. Mily nagy 'fájdalom a szülőknek e szót, kimondani: nincs. Ti gazdagok, kik jólétben éltek s nem ismeritek a szükséget, nyújtsatok segédkezet Schmidthauer­keserüviz, reggelenként fél pohárral használva féle ) meglepően gyors ős nagyszerű sikerrel pótolja otthon bármely év­szakban a Karlsbad! és Marienbadi ivó kúrát, gyomor és bélba­jokban, úgyszintén elkövéredés, szivelhájásodás és azzal járó fulla­dásnál, sárgaság, máj és lépdaganatnál, cukorbetegség, csúz és köszvénynél, stb.— Az ,>Igman(Ut" haiaso&sagaban egyéb keserű vagy hashajtó ásványvizek meg sem közelítik, és saját érdekében cselekszik, ki helyette mást nem fogad el, — Utasítás mellékelve. — Kapható Szatmáron: Wallon Henrik fia, Kaufman I., Beer M., Szűcs J., Kálmán M., Kinál G., Horvát M. Köss K., Ullman Testv. urak üzletében -. Föszétküldés a forrástulajdonos: SCHMIDTHAUS ti LAJOS gyógyszerésznél Komáromban. — Egész iíveg 50 fill, fél üveg 30 fill. — Az egyedüli természetes keserüviz, ameiy kis üvegben is kapható. 37 —26—3

Next

/
Thumbnails
Contents