Heti Szemle, 1905. (14. évfolyam, 1-52. szám)

1905-01-11 / 2. szám

XIV. évfolyam. Szafmár, 190ÍS. Január 11. 2-ik szám. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ARAK: E^ry évre — — — — —- — ti korona -— filler Félévre — — — — — — — 8 „ Negyedévre — — — 1 „ 50 „ anitóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona. E yos szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDRE. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY SAJTÓ“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető if küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány sajtó“ czimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyilttér sora 40 fillér. A. lsi|> megjelenik minden Választás előtt. Nehéz diót kell ni eltörni a vá­lasztópolgárságnak. 0 felsége fel­oszlatta az országgyűlést, hogy meg­nyilatkozhatnék maga az ország iupe, vájjon helyesli-e a kormány politikáját, vagy lesújtó Ítéletet mond. Az uj országgyűlés febr. 15- re van összehiva, a választásoknak jam 26. és febr 4-ke közötti 10 nap alatt meg kell történniük. Ha széttekint az ember az or­szágban, azt látja, hojy már most mint izzó parázs forrnak a szenve­délyek, a választási küzdelem meg épen fal fogja izgatni az egész or­szág lakosságát, talán most jobban, mint valaha. A pártpolitikai ellen­létek annyira kiélesedtek, hogy még arra sem lehet következtetni, vájjon a kormány győzelme esetén is mi lesz a választások után. Sem Tisza, sem az ellenzők nem tagit. Higz- szük,„kogy a komoly veszedelem közt Ő felsége bölcsesége meg fogja találni azt az utat, mely az egyedül helyes békés kibontakozáshoz vezet. Egy országnak sem szolgálhat ja­vára, ha pártharczok színhelyévé lesz a helyett, hogy a hon atyái csendes és előrelátó együttmunkál- kodásban hasznos törvények alko­tásán fáradoznának. Dehát ez még idő előtti kérdés, előbb túl kell esni a képviselővá­lasztásokon, melyek immár ki van nak.tüzve. Városunkban a volt kép­viselő, Hieronymi Károly kereske­delmi miniszter és Uray Géza ügy­véd fognak megküzdeni a mandá­tumért. Az előbbi kormánypárti, az utóbbi függetlenségi programmal lé­pett fel. Épen ők voltak az ellenfe­lek a múlt választás alkalmával is, midőn Hieronymi kereskedelmi mi­niszter kemény tusa után 56 szó­többséggel győzött. Ez a küzdelem, melyet akkor láttunk végbemenni arra enged következtetni, hogy vá­rosunk választópolgársága erősen ellenzéki szel Mm ü Epen azért a most küszöbön álló választás ered­ményét sem lehet előre biztosított­nak venni. Városunk lakosságának túl­nyomó részben önálló és megálla­podott véleménye van politikai kér­désekben. Elég érett arra, hogy el tudja bírálni a helyzetet, s kiala­kult meggyőződése szerint adja le szavazatát. Itt a polgárságnak na­gyon kis része vesztegethető meg pénzzel. Vannak nagyszámmal olya­nok, akik elvből szabadelvűek, má­sok elvből ellenzékiek. Ezek közül a másik párt egyetlenegy embert sem képes a maga részére vonni. Van aztán pár száz olyan, különö­sen a zsidóság között, akik várnak a kedvező pillanatra, mikor a zava­rosban lehet halászni. Ezek össze szoktak állani és nem szavaznak az utolsó pillanatig. Persze, számítá­suk jól szokott beütni. Ok dönlik el rendesen az ütközetet. Ezeket az alakulásokat láttuk itt több választás alkalmával végbe­mentik Bizonyára úgy leszen most is. Á független gondolkozást! pol­gárság küzdelme közzé megvehető tömeg ékeli be magát, s ő mondja ki az utolsó szót. Itt tehát a megállapodott meg­győződéséi polgárság közt minden TÁRCZA. A kunyhó lakói. Irta : Iiocsán Károly. Meghalt egy szegény ember. A ha­rang bus kongása mellett viszik utolsó ut­ján. Négy hasonló sorsú ember viszi a gya- lulatl an koporsót, melyet egyszerű fekete szemfedól borit. Egy rongyos asszony há rom gyermekével kíséri. A hidegben gyor­san surrannak tova a város uiczáin. A járó­kelők közül nem látszik észre venni senki. Közönyösen haladnak e mellette. Dehogy is gondolnak a halálra. Ugyan ki erezi együtt a szegény as-szonynya) ! A három kis árva. Ki tudná elviselni a nagy fájdalmat! El­veszteni a család fen tartóját, a kenyérkeresőt. Egyszerű a halotti menet, de megható. Éppen most mennek el egy nagy palota elöli. Lépteik kopogását visszaverik a hatal­mas falak. A ház urának kis fia, Paikó, az bUk mellett Hl. Pejét az üveghez nyomja, ekin'pte a elh- !adi menetre esik A jele­net meghalja a gyermek szivecskójót. Néz hosszan nézi, mig végre az utcza fordulójá­nál eltűnik szeme elől. Köny gurul végig arczán. Ugyan m csalta kié könyeket! Talán fájdalom érin tette ártatlan lelkét, vagy a szegények látása hatotta-e meg? ! . . . — Sokáig néz még ki az ablakon szomo­rúra vált arczczal s könyes szemével . — Majd fólrehuzódik a szoba szegletébe. Még mindig előtte lebeg a rongyos asszony há­rom kis gyermekével. Ezalatt kiérnek a temetőbe. A gyer­mekek levett kalappal állanak a sirgödör mellett. Dideregnek a hidegben, mert hisz testüket éppen csak hogy fedi valami rongy- darab. Az anyából kitör a mély fájdalom. A veszteség nagyságát csak ő érzi. Rábo­rul a kihányt sárgaföldre, sir .... leiké­ből sir. Az egyszerű deszkakoporsót leeresz­tik az anyaföld rideg keblébe. Nincs, ki ko­szorút tegyen rá, nincs, ki csak egy szál virágot is vessen a koporsóra, Egypár ki­váncsi iskolás gyermek áll a sirankozók mellett s szokásból egy marók földet vet­nek a sirba. A pap imádkozik. Megszólal a gyászos ének s a koporsóra hulló görön­gyök kopogása hallatszik. A test visszaadatik a földnek, melyből vétetett. Nehéz föld fedi az elhunyt tetemét. Festett fakeresztet helyeznek fejéhez. Vájjon majd ki fog megemlékezni róla, ki gondozza sírját, ki fog uj keresztet tenni a korhadt helyébe ! A szegény felesége és árvái, kik örökké szivükbe zárják atyjuk emlékét. Ha nyo­morúságában elhagyatva áll, ha fájdalom mardossa lelkét, szenved a nő, hova meu- jen ? . ki a temetőbe, az elhunytak csen­des országába. Ráborul a sirhantra, imádko zik s úgy érzi, mintha lelke megkönnyebbülne Hisz nagy fájdalmában hal s miben keres­sen vigasztalást. Azt vesztette el, kivel együtt osztozott szegénységében. Ha egyik­AZ EGYEDÜL ELISMERT KELLEMES IZÜ TERMÉSZETES HASHAJTÓSZER.

Next

/
Thumbnails
Contents