Heti Szemle, 1905. (14. évfolyam, 1-52. szám)
1905-03-01 / 9. szám
9-ik szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egy évre — — — — — — 6 korona — fillér félévre — — — — — — — 3 „ — Negyedévre — — — — — 1 „ 50 „ Tanítóknak éa kézműiparosoknak egy évre 4 korona. Eyyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő U Á T H O K Y ENDRE. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY-SAJTÓ“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető össze, küldemények, pénzek, hirdetések stb. a .,Pázmány sajtó“ czimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) 'Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyilttér sora 40 fillér. A lap megjelenik minden szerdán Folyik tovább. Folyik a kísérletezés. Amint látszik, a legfelsőbb helyen erős az elhatározás, hogy továbbra is fent kell tartani a szabadelvű pártot a kormányon. Ha ez nem lenne igy, semmi nehézségbe nem került volna a Felségnek, hogy kormányt adjon a nemzetnek abból pártból,, a melyet ő maga óhajt, amely mellett a választások alkalmával megnyilatkozott. Ez az eljárás bírt volna szorosan parlamentáris jelleggel, más kom- bináczióra a nemzet döntésének első pillanataiban gondolni nem is lehetett. Hiszen ezt a döntést maga a király provokálta, ami azt jelentette, hogy tájékozódni kíván a többség akarata felől. A tájékoztatás megtörtént és mégsem kap az ország minisztériumot az egyesült ellenzék sorából. Ma már biztosra vehető, hogy gróf Andrássy Gyula tárgyalásai kudarczczal végződtek, ami azt jelenti, hogy az udvar az egyesült ellenzéknek a legcsekélyebb mértékre szállított nemzeti aspiráczióit sem hajlandó teljesíteni. Az önálló vámterület kérdésében talán készek volnának odafent konczessziókra, de csak olyan értelemben, hogy ne következzék be soha. Szóval maradjon Ígéret, maradjon a papiroson. A határidőt ugyanis tizenkét esztendőre kívánnák kitolni, e rengeteg idő alatt pedig sok, de nagyon sok fordulat bekövetkezésére lehet és kell is számítani. Hiszen a politikai életben még máról holnapra sem teljesen megbízható a következtetés. Egyebekben, nevezetesen a katonai kérdésben még csak Ígéretekre sem hajlandók, ami pedig szintén nem járna valami nagy koczkázattal, mert hiszen az Ígéretek beváltásánál az újabban teremtett helyzetek szoktak döntő befolyással lenni. A választások óta eltelt idő után kétségtelennek látszik, hogy a bécsi körök teljesen bíztak Tisza győzelmében, hiszen másként nem is reszkírozták volna meg a házfeloszla- táat. Bekövetkezett azonban, ami még Magyarországon soha sem történt és aminek bekövetkezésére még csak gondolni .sem niertek. Maga a nemzet buktatta meg a hatalom birtokában levp kormányt. Nagy lehetett a meglepetés mindenesetre. Az első pillanatokban azt sem tudhatták, mit kelljen csinálni. Ezért kapott gróf Andrássy Gyula megbízatást tárgyalások folytatására. Időt kellett nyerni a vajúdásra is, meg az eszmél kedésre. Eszméi kedés történt, de korántsem abban az iránvban, mely az egyesült ellenzék kormányra jutását czélozná, hanem a törekvések oda konkludálnak, miképen lehetne ezt a többséget valami uton- módon megtörni. A feladat nehéz, ezért tart a vajúdás még most is, és tartani fog előre nem látható időkig. A kombináczió a legnagyobb valószínűség szerint az, hogy jöjjön egy időszaki minisztérium, amelyik megkapja az indemnitást, esetleg az ujonczjutalékot is, elintézi a legsürgősebb ügyeket, aztán talán már pár hónap múlva megcsinál egy újabb képviselőválasztást, melyben az ő szája ize szerint való többségnek kell majd összejön ni? Erre a szerepre természetesen csak olyan egyént lehet kiválasztani, aki a mostani parlamenti többség előtt nem gyűlöletes, sőt bizonyos tekintetben rokonszenvvel bir, mert másként a mai többségtől mit sem kaphat meg. A Láng Lajossal való tervez- getés halva született eszméneK tekinthető, mert a Tisza-párt emberei nek a helyzet jelen állásában nem lehet még csak kísérletezni sem. Mindjárt a legelső gyűlésen leszavazzák. Ebből nem is lesz semmi, hanem Széli és Wekerle nyomulnak előtérbe. Darányi aligha jöhet számításba, mert ő általa a vajúdás csak tartana, tisztázni nem tudná, sőt talán nem is akarná a helyzetet abban az irányban, ahogy felülről óhajtják. Szélit nem kergeti az am- biczió, sőt sok csalódással terhelten legjobban szeretné, ha békében hagynák. Mondhatjuk tehát, hogy csaknem kizárólag a Wekerle személye az, kinek kormányelnökségében, ha egyelőre másként nem lehet, talán az összes ellenzéki pártok megnyugodnának. No de a bécsi körök ez alatt a megkaparitott regime alatt irtóhábo- rura gondolnak. Lesz-e erre Wekerle kapható vagy sem, az megint más kérdés, sőt feltéve, de meg nem engedve, hogy kapható volna is, nagyon kérdéses? högy minden kon czesszió nélkül, sőt merev negáczió ellenére össze tudja-e hozni ’azt a liberális többséget, melyre jövendő kormányzásában támaszkodhat! k. Erre megint a nemzet fogja megadni a feleletet. Ez pedig olyan ré- bus, melyet előre megfejteni nem lehet. Tudvalevőleg a választások nagyon sok esélylyel vannak egybekötve, hiszen Tisza sem vállalkozott volna erre a csúfos vereségre, ha roszul szerzett informácziói alapján teljesen biztosra nem veszi, hogy legyőzhetetlen fél, ámbár őt az erőszak eleve kihirdetett rendszere és ebben az irányban a november 18-án megkisérlett akczió nem sok sikerrel kecsegtethette. Szóval biztosra vehetjük, hogy elhatározott dolog odafent a szabadelvű párt rekonstruálása bármily áldozat árán is. Fog-e sikerülni vagy nem, az már aztán megint a választó polgárság dolga. A bárósitá- sok, kitüntetések, nemességadományozás nap-nap mellett folynak; ne gondolja senki, hogy esetleges dolog, vagy épen érdemek jutalmazása volna a czél, hiszen mindenki olvassa a névsorokat, sokkal mélyebb okai vannak annak, no de most, — épen most a bukott kormány idején. Másrészt, ha higgadtan, minden pártérdek kizárásával mérlegeljük az ellenzéki koaliczió kormányra- jutását, ez is csak az ideiglenesség jellegével bírhatna. El sem képzelhető, hogy az a sokféle pártárnyalatból álló többség (függetlenségiek, disszidensek, néppártiak, Bánffy-párt és a pártonkivüliek) huzamosabb időre oly kompakt többséget alkothassanak, amelyik össze ne vesszen a maga igazán. A dolgok mai stádiumában tehát nehéz, — de nagyon nehéz dönteni a koronának. Nem szabad azt feltételnzni még a legvér- mesebb nemzeti aspiránsnak sem, hogy a koronás király saját országának és hazának érdekei „ellen akarjon bármitis cselekedni. Ő, aki a pártok felett áll, köteles meghallgatni az inforinácziókat, azonban királyi szava még máig sem hangzott el, nem is hihető, hogy elhangozzék abban az irányban, mely a nemzet létérdekével nem volna azonos. A választások óta előttünk lefolyt scéna csak az ellentétes pártok tülekedésének, jobban mondva a bécsi urak féltékenységének tekinthető, - melyhez még eddig az ideig a király se jAt, se roszaf nem
