Heti Szemle, 1905. (14. évfolyam, 1-52. szám)
1905-02-15 / 7. szám
POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egy évre — — — — — — 6 korona — fillér Félévre — — — — — — — 3 „ — Negyedévre — — — — — 1 „ 50 „ Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona. Eeyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDRE. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY-SAJTÓ" A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető össze, küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány sajtó“ czimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Hirdetések jutányos árban vételnek fel. Nyilttér sora 40 fillér. A lap megjelenik minden szerdán A kibontakozás felé. Andrássy Gyula gróf ajánlatára fogadta a király Kossuth Ferenczet, a függetlenségi párt vezérét és a szövetkezett ellenzék elnökét. Vasárnap délelőtt 11 órakor volt a kihallgatás. Ezzel a ténynyel nyilvánvalóvá lett a függetlenségi párt kormányképessége. Ennek daczára nagyon téves illúziókban ringatnók magunkat ha feltételeznők, hogy a függetlenségi párt nemzeti követelései teljesedésbe mennek. Az udvari körök álláspontja az, hogy a felség egy hajszálnyival se menjen tovább az engedményekben, mint ami már eddig be van jelentve. A gazdasági különválást talán ki lehetne erőszakolni, a katonai reformról azonban a király hallani sem akar. A Habsburgok trónralépte óta folyton azzal a gondolattal vesződnek odaát, hogy a magyar nemzet a dinasztiának esküdt ellensége. Pedig hányszor megmutatta a harcmezőn, hogy a király iránti hűség kiolthatatlanul él szivében, hogy királyáért minden áldozatra kész. A dinásztiának alig lehet hatalmasabb támasza, mint egy gazdag, erős Magyarország, mely boldognak érezné magát uralkodójának jogara alatt. Nem kiván ő se többet, se kevesebbet, minthogy végre-valahára elismertessék nemzetnek, amit nálánál sokkal kisebb államok elértek. Azt akarja, hogy ne hurczolják osztrák járszalagon, hogy ne tekintsék néptörzsnek, hanem államiságát kiépítve maga rendelkezzék a saját ügyeiben. Ez olyan minimum, melynél kevesebbel nem elégedhetik meg. Kossuthnak most volt alkalma felvilágosítani a királyt, hogy a trón erősségét a magyar nemzet erejében kell keresnie. Volt alkalma felvilágosítani, hogy a közösség csak folytonos súrlódást támaszt a két nemzet között, mely annál élesebb, minél nagyobbak az érdekösszeütközések. Mennyiben tér el az uralkodó álláspontja azoktól az elvektől, melyeket a függetlenségi párt magáénak vall, ebben az órában még senki sem tudja, mert a titkos tanácskozásokról a lepel még nincsen fellebbentve, de már maga azon körülmény, hogy a király Kossuth Ferenczet fogadta, arra enged következtetni, hogy a válság megoldása nem meszsze esik. Mikéntmár említettük, a leendő koalicziós kormánynak olyan programmot kell kidolgoznia, melyben a király és a nemzet találkozni fognak. Legalább egyelőre. Ez másképen alig képzelhető, minthogy a kiegyezési alapon fejlesztessék a magyar nemzeti állam kiépítése. Hiszen ha a 67 abban az értelemben lett volna felfogva és végrehajtva, amint Deák Ferencz statuálta, meg lehetne elégedve a magyar. A kiegyezésnek azonban az osztrák szellem, az osztrák befolyás kitekerte a nyakát, csak papiroson maradt, amit Deák megkötött, de az életbe nem lett átvive, sőt sokszor épen az ellenkezője érvényesült. Immár alig szenved kétséget, hogy a függetlenségi párt kormányra jut, sőt a kibontakozás a helyzet mostani stádiumában másként alig A vén akácz. Irta -.Andrián. Falu végén, parasztház oldalán Egy vén akácz búsong egyedül. Száraz ága a téli álomba Ki tudja, már hányadszor merül. Nagy időket megért erős törzse, Új nemzedék pihen alatta. Látta már a fiatalt öregnek, S az öreget ifjan vigadva. S megtépte bár a zúgó férgét eg, Zöldült minden tavasz nyilatán. De most mintha nehéz idő járna, Nyomorúság, amit lát, talán. Nem hallik ki most a rokka mellől A lány dala, gyermek kaczagása. Kemény a tél, sok a gond, nincs kenyér, Pusztul a pór kicsi gazdasága. Pusztul minden, . . . s nincsen az se’, ami Háznépének meleget adna. — Lehúzza ’hát kalapját szemére, S busán, mintha menne temetésre, Indul és a. vén fát — kivágja ............. Sz erelmesek. Irta: Andrián. I. Mari véletlenül meghallotta, hogy miről beszélnek a szomszéd szobában a nagybácsi és néni. Halkan beszéltek ugyan, de az ajtó nem volt egészen becsukva és minden szó átliailatszott. Arról volt szó, hogy a fiuk, Sándor, eljegyzi Marit, még pedig farsangvasárnapján. Marinak nem volt éppen ellenére a dolog, mert Sándor csinos fiú volt, nagyon szolid és jólelkü. Csak az nem tetszett neki, hogy farsang vasárnapra tűzték ki az eljegyzést. Miért kell addig várnia ? Bizonyosan az örökség miatt, mert árva, s nem veheti fel az örökségét akkor, amikor ő akarja. Mari szeretle volna tudni, hogyan gondolkozik felőle Sándor? De a vőlegényjelölt nagyon hallgatag volt. S mint minden ember, kinek; jövője biztosítva van, annyira nyugodt volt, hogy érzelmeit talán akkor se •nd a vo’n ' “láruln1. ha "kurta volna. Ha azon ban néha néha egyedüljvoltak, úgy rábámult a leányra, mintha életében először látná. De Mari jól tudta, hogy ez még nem elég.......... II . Sándor kint foglalkozott a mezőn. Mari pirulva sietett feléje az ösvényen s megszólná : — Hagyd abba a munkát, Sándor és jöjj haza. Menjünk együtt. Sándor mintha egy kicsit elpirult volna. De azért mégis nyugodt maradt és így válaszolt. — Nem lehet. El kell végeznem a munkát még ma, mert eső lesz. A/tán dolgozott tovább s egy szót sem szólt a leányhoz. Mari elbámószkodott s látta, hogy zivatar készül. Csakhamar fölkerekedett a szól is, és nagy, kövér cseppekben megeredt az eső. Sándor hazafelé indúlt. Sietniük kellett s Mari a Sándor karjába kapaszkodott. Az erdőn át mentek haza, nagy kerülővel, hogy meg ne ázzanak. Sándor karjának mólosét érezve Mari hol elpirult AZ EGYEDÜL ELISMERT KELLEMES ÍZŰ TERMÉSZETES HASHAJTÓSZER,
