Heti Szemle, 1905. (14. évfolyam, 1-52. szám)
1905-12-06 / 50. szám
50-ik szám POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egy évre — 4— — — — — 6 korona — fillér Felévre — — — — — — — 3 „ Negyedévre — — — — — 1 „ 50 „ Tanítóknak és Jsézműiparosoknak egy évre 4 korona Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő I { A T 11 O Ií Y ENDRE. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY SAJTÓ“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető össze küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány sajtó“ ozimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyllttér sora 40 fillér. A lap megjeleiiiVc minden szerdán A nagybányai mandátum. Bay Lajos lemondásával megüresedett a nagybányai választókerület mandátuma. Ott tehát már a közel-jövőben kép viselő választásra kerül a dolog, ámbár nem lehetetlen, sőt felette valószínű, hogy néhány nap múlva az egész ország forrani fog a választások izgalmaitól. Az általános választások elrendelése küszöbön áll, mert alig hihető, hogy a király átlépjen a nyílt abszolu izmus téréi e, a kormány pedig, melynek fentartását óhajtja, az adott helyzetben a farkasveremből kiszabadulni nem tud. Az országra kell tehát appellálni, — más menekvés itt aligha lehet. Sőt az is megtörténhetik, hogy balsiker esetén megpróbálkoznak két-három választással is. Ez azonban deczember 19-ike előtt nem aktuális, nekünk a nagybányai mandátumhoz van hozzá- szólani valónk, mert ott akár oszlatják fel a képviselőházat, akár nem, rövid utón választásnak kell történnie. A mozgalmak már meg is indultak, noha a képviselőház elnöksége nem intézkedett a választás elrendelése tekintetéből. Nagyon valószínű, hogy a mérkőzés igen kemény lesz. A függetlenségi párt a múlt választás alkalmával elért morális győzelem után állítani fog jelöltet, a kormánypárt szintén kétségtelenül, sőt a törekvés^1' egy harmadik irányban is aívczióba léptek nemzetiségi jelölt érdekében. Nagybánya mindig 13 próbás kormánypárti kerület volt, ember- emlékezet óta a kormánynak life- rálja a képviselőket, amin alig lehet csudálkozni, ha meggondoljuk, hogy mennyi rengeteg kincstári tisztviselő és alkalmazott van a kerületben, akik rendszerint nem is egyedül mennek, hanem sógort, komát, rokont és akikre befolyásuk van, viszik magukkal az urnához. Vegyük még hozzá a köz- igazgatási tisztviselőket, az állami hivatalnokokat, akik mindnyájan fejtenek ki valamelyes tevékenységet, úgy, hogy a függetlenebb elem is mintegy vasgyürii között szorong, melyből alig van menekülése. Szinte hihetlennek látszik az az eredmény, melyet az ellenzék áj- múlt választás alkalmával eléift, mert noha Bay nagy többséggel lett képviselőnek proklamálva, az ellenzék is tömör sorokban vonult fel és megerősödve került ki a küzdelemből. Most az a tendentia, hogy nemzetiségi jelölt állításával éket verjenek a magyarság közzé. Első tekintetre át lehet látni, hogy ez a törekvés az ellenzék gyengítésére irányul, másrészt ott lappang alatta a nemzetiségi izgatás chimerája a maga teljes valóságában. A szi- nórváraljai gyűlésen csattogtatta is a fogait a magyar állameszme ellen, meggyőzni óhajtván hallgatóságát, hogy a magyar a románnak legnagyobb ellensége. Hogy mennyi igaz van ebben, mikor a magyar minden jogát megosztja a nemzetiségekkel, arról felesleges szóla- nunk, csak ama következetlenségre kívánunk rámutatni, melylyel az agitátorok távolról sem nemes czél- jukat el akarják érni. Kormánypárti köpeny alá bújva neki rontanak a koalicziónak, hogy azt népszerűtJMeszlcnyi püspök emlékezete. Irta s az ungvári kath. kör nov. 26 -iki estéjén felolvasta Fülöp Árpád főgimn. tanár. Jertek, dicsérjük őt, a holtat, Ki messze ment és vissza sohse tér. Szive a föld méhébe’ porlad És lelke fent a fényes mennyben él. Lant- s férfihoz méltóbb mi volna, Mint fényt deríteni a holtra, Kitől már semmit sem remélünk. Haszonlesés, liizelkedés sátána Gonosz játékát igy nem iizi vélünk. Hatalmas volt; a rang gyémánt sugára Fényét ráhintő büszke homlokára, És porhüvelye mint bérezi tölgy ; Szálas, szép termetén s ábrázatán Rajt’ csüngeni a szemnek kedve tölt. De rang és testi szépség egymagára Szétomlik a halál fuvallatára; S mi túl nem éli az enyészetet, Nem érdemel dalt ős emlékjelet 1 Elém tárul a mennybolt szent kárpitja, Kapuit a hit s képzelet megnyitja _____________ S lelkem szemét magasztos égi Káprázat, látomás igézi. Ott ül az elhunyt ékes öltözeiben, Fény— és erényből szőtt sugárzó mezben, Jobbján a boldog, a szenthirü Hámnak: Arcáról az üdv hajnalfénye árad. „Testvérem — szól a menny régibb lakója — Itt léted boldogságom csak fokozza. Szemem ott csüngött minden lépteden, Mig lenn trónoltál árvult székemen, S látván, hogy utad menny felé irányzód, Megjósolám ez égi boldogságod. Megtört a sátánnak hatalma rajtad, Emlékedet ott lenn például hagytad. Élted nagy folyamát ha nézem, Önként nyújtom elismerésem. Kicsiny forrás előbb, mint mások élte, De nőttön—nőtt, miglen a rónát érte S már folyam, tág és mély mederben ömlő, Midőn a kedves székvároshoz ér, Hol mindkettőnk áldott emléke él. E folyamon, a te szép élteden, Egy óriási bárkát lát szemem, Megrakva dúsan jóval, széppel S nem holmi üres dicsőséggel. Tán érted, hogy szivedről szólok, Melyből egy kincs szüntelen omlott : Emberszeretet, én dicső barátom, E legnagyobb kincs a kerek világon. Szép tőled, hogy az Isten házait Felékesitni vágyad tettre vtit. Szép, hogy a népműveltség csarnokára Bőséged szarva mindig nyitva álla. De legnagyobb voltál te akkor, Midőn leszálltál a magasból És fölkerested a nyomor tanyáit S ezreknek szoritád könyes'pilláit. Rúhátlanok, kiket ruháztál, Az éhezők, kiket tápláltál, Az árvák, kiknek voltál jó gyámatyja, A testi—lelki betegek csapatja, Sok ezrivel küldötték föl imáik Éretted az Űr tündöklő trónjáig, Mert enyhülést kezedből vettek el . . . Ily szárnyakon szálltál égbe fel. S mondd testvérem, ki oda lent nekem Oly hü sáfárom voltál szüntelen : Most, hogy a magasból szemléled A múló, hiú földi éltet, S tudod, mi az igazság s lényeg, AZ EGYEDÜL EUSMERT>KELLEMES IZÜ TERMÉSZETES HASHAJTÓSZER.
