Heti Szemle, 1905. (14. évfolyam, 1-52. szám)

1905-02-01 / 5. szám

„HETISZEML G, (4 ikszám.)

az újjászervezett pártnak minden tagja egész lángoló lelkesedéssel volna hajlandó uj vezérét követni, a helyzet akkor is rendkívül kritikus volna és csak ideig-óráig tartó békességre lehetne számitani. Hogy miért, megmondjuk azonnal.

A függetlenségi párt rendkívül megerősödve került ki a most lezajlott választásokból, ez tehát a szerzett térhódítással semmi szín alatt nem lesz megelégedve, hanem miként Kossuth Ferencz több alkalommal is kifejezte, kormányalakításra tör. A függetlenségi párt meg fog ragadni minden alkalmat, hogy a koalicziós kormányt megbuktassa és el kell ismerni, hogy erre meg is lesz az elegendő ereje. A párl- tusák tehát nem fognak megszűnni, csak szünetelni és rövid időn újra megindul az az ádáz parlamenti harcz, mely a közelmúltban nyakra- főre buktatta a kormányokat.

A másik mindenesetre tetszető sebb megoldás az lehetne, hogy a szövetkezett ellenzéknek 67 es alapon álló pártjai a függetlenségi párttal lépnek koaliczióra. A néppártot természetesen itt sem lehet számitani, mert az ultramontán, klerikális stb. ezeknek sem kell. Ámde bökkenő mindjárt maga az alap. A másik bökkenő az, hogy a függetlenségi alap részére maga a korona sem lesz kapható. Modus vivendi után kell tehát nézni, olyan modus vivendi után, mely a 67 eket is, a

48-okat is, a koronát is kielégítse. Kemény dió, — legény lesz a talpán, aki meg fogja törni, de oly módon, hogy az országnak hasznára legyen. Miért mondjuk ezt ? ... . Mert ha a függetlenségi párt ebbe a koaliczióba belemegy, kénytelen lesz törekvéseit, melyekkel most felrázta a nemzetet, opportunus ülőre halasztani. Akkor aztán jó éjt kívánunk. Marad minden, mint volt régen, az az opportunus idő talán soha napján be fog következni, megelókszik a hatalomra jutott párt azzal, hogy ott van, ahova fölkerekedett. A nemzet pedig várhat, inig bele nem fárad. Várni fog, mert türelmes nagyon, talán egy-két választási czik- íuson is túlesik, csak akkor kezd majd ábrándozni, hogy tulajdonképen személyek harcza volt az, melyet 1905. jan 26.-án és a következő napokon megvivattak vele.

Nagy csalódás lenne! ... De ha a koaliczióba a függetlenségi párt belemegy, — nyugodtan alhátik felőle a nemzet függetlenségi érzelmű polgársága, hogy azok a függetlenségi aspirácziók soha sem mennek terjedésbe, legalábbis ez által a párt által nem. Uj pártot kell majd szerveznie, mely ismét évtizedek munkájába kerül.

Hogy a függetlenségi párt csakugyan a nemzet javáért küzd és nem a hatalomrajutás, hanem czélja az ország függetlenségének kivívása a personal unió alapján, ezt azzal

mutatja meg, ha addig nem vállal miniszteri íárczát, inig aspirácziói nvélbe ütve nincsenek. Ha vállal, nem lesznek nyélbe ütve soha, mert eladta magát, s épen úgy fog haj- longani Bécs előtt, mint ahogy ki volt kiállva a szabadelvű pártról.

Ezzel az érveléssel szemben mondhatják sokan, hogy sántít és a függetlenségi pártnak épen azért kell belemenni a koaliczióba, hogy kormányra jusson, igy aztán törekvéseit könnyebben fogja keresztül vinni, mikor a hatalom a kezében lesz. Ez a felfogás jó csaléteknek és mézes madzagnak az ország szájába. Mert ha a függetlenségi párt egyszer megalkudott a körülményekkel, meg fog alkudni másodszor is. Ha vezérei bejutottak a miniszteri bársonyszékekbe, a többiek előtt megnyitnak a magas hivatalok, bizonyára igen jól fogják ott magokat érezni és -eszük ágában sem lesz pengetni olyan húrokat, melyek dissonáncziát kelthetnének a korona, jobban mondva Bécs és a kormány között.

Nem hiszszük, hogy ezek a fejtegetések most, mikor a polgárság a választási mámorból úgyszólván fel sem ocsúdott, népszerűek fognak lenni, sőt talán akadhatnak, akik belemagyarázzák, hogy a függetlenségi pártot meggyanúsítjuk. Epen- séggel nem. De ha egyszer paktumra lépett, oly tiszta lehet minden polgár előtt a jövő képe, mintha tükörben

az arczod más, de azért csak az maradtál, ki as imént voltál, csak más ruhában.

| Ne törődj te azzal, szép leány. El- hihedd, hogy nincs miért félned tőlem. Te ázép vagy és én szeretlek.

— Szeretsz? Nem hiszem. De még ha igy volna is, akkor is hiába, mert nekem már van szeretőm, akinek a farsangon párja leszek.

— Szép leány, nem bánom én a te

szerelődet. Csak még egy kicsit maradj itt, hadd gyönyörködöm a szép szemeidben. Lásd, minden élet, minden örül az életnek, itt körülöttünk szerelemre hiv minden. Nem érzed, hogy tavasz van?

........ Amit ma inég lehe

t, holnap talán már késő. Igazán mondom, hogy tiszta szivből megszerettelek. Nem most látlak először. Ne uiasits el magadtól, Úgy érzem, hogy te vagy az én egyetlen szerelmem. Nincs senkim a világon, engemet még senki se szeretett. Minden csöpp vérem teéretted van, minden érzésem, minden gondolatom a tied. Gyere velem. Elvinnélek innen az én szép hazámba, ahol örök tavasz, örök ifjúság, és örökkévaló szerelem van. ahol mindenki boldog. Te is az lennél. Úgy érzem, hogy azzá tudnálak tenni........Jöjj velem 1

— Nem megyek. Nem hagyom el az enyémet, aki engem nagyon szeret. Te nem földi anya szülötte vagy.

— Gyere velem, boldoggá tesz'ek.

— Nem megyek. Nem hagyom el a szeretőmet.

— Adj legalább egy szál gyöngyvirágot, onnan a kebledről, — esengelt a Tavasz.

— Nem adhatok. Kell, ha megyek a templomba. — Engedj az utamra.

Ezzel tovasietett a leány.

Tavasz pedig ekkor jött tudatára az ő kicsinységének, hogy egy leányszivbe, annak akarta ellenére varázsos hatalma mellett sem képes szerelmet teremteni. S megtelt a szive keserűséggel és bánattal, mely élénken visz- szalükrözödött a szemében, az arczán, minden mozdulatán. Szinte fáradtan vonszolta magát tovább, mint egy messziről jött vándor, és teli lett a szeme könynyel, sirt. Csodálkoztak a madarak, a virágok: mi történhetett? És félénken összehuzódtak a Mé- dárdnapi hűvös esők beköszöntével, mert a Nap is elrejtőzött felhőfűggönyei mögé, fájt neki a Tavaszt bánatosnak látni. S a Ta vasznak bánata mély és igaz volt, fájdalma nagyobb és erősebb vala, mint az a kötelék mely az élethez fűzte. Elepedett, meghalt bánatában.

Mély gyász volt akkor, a nagypéntekihez hasonló gyász.

II.

És — úgy pünkösd táján — feltámadt a nyár.

Fű, fa, virág és madár egyszerre ott találta magát a meleg verőfényben. Tudták hogy itt a Nyár. Ám roppantul csodálkoztak, hogy olyan váratlanul jött, hiszen még alig mult el a tavasz.

Hanem egyszer, amint a Nyár ott baktatott a poros országúton, az utszéli árokban vizet kereső barázdabillegető ráismert.

.—Ni, hiszen ez a Tavasz, de már egy kissé öregebb és tellebb, és másképpen van öltözve 1

Nosza, szalad tüstént a pacsirtához, az őrgébicshez, s elujságolta a hirt a virágoknak is.

— Mennyire megizmosodott, már egészen javakorbeli férfiú, — jegyezte meg a pipacs.

— De mintha meg is öregedett volna egy kicsit,— szólt közbe résztvevőleg a vadrózsa, - - talán sok bánata volt szegénynek.

— Valóban, hiszen már redőket látni a homlokán, — mondotta a búzavirág.

— O bizony maholnap valóságos agg lesz, . . . hja az idő eljár! — nevetett gúnyosan a szarkaláb.

így pletykáztak a virágok.

Nyár pedig ezalatt csak haladt tovább a maga utján. Öltözete olyan volf, mint azon a vidéken élő földmivesembereké! Válláról egy darab kenyeres egy falat szalonna tartására való tarisznya függött alá,

keserüviz, reggelenként fél pohárral használva,

meglepően gyors és nagyszerű sikerrel pótolja otthon bármely év szakban a Karlsbadi és Marienbadi ivó kúrát, gyomor és bélba jókban, úgyszintén elkövéredés, szivelhájásodás és azzal járó fallá dásnál, sárgaság, máj és lépdaganatnál, cukorbetegség, csúz és köszvénynél, stb.— Az „Xgmándit“ hatásosságában egyéb keserű vagy hashajtó ásványvizek meg sem közelítik, és saját érdekében cselekszik, ki helyette mást nem fogad el, — Utasitás mellékelve. — Kapható Szatmáron: Wallon Henrik fia, Kaufman I., Beer M., Szűcs J., Kálmán M., Kínál G., Horvát M. Köss K., Ullman Testv. urak üzletében - . Főszétküldés a forrástulajdonos : SCHMIDTHAUER LAJOS gyógyszerésznél Komáromban. — Egész üveg 50 fill, fél üveg 30 fill. — Az egyedüli természetes keserüviz, ameiy kis üvegben is kapható. 37 —26—3