Heti Szemle, 1905. (14. évfolyam, 1-52. szám)
1905-02-01 / 5. szám
„HETI S Z E M L E“ (4 ik szám) 3 látná. A .paktum és következményei közt oly szoros logikai összefüggés van, melyek elől kitérni az absur- dummal határos. Ezért mondjuk, hogy minden kombináczió épen olyan homályos, mint maga a bonyodalom és egy eléggé meg nem fontolt lépés által osztályrészéül juthat a nemzetnek: Nesze semmi, fogd meg jól. Ne adja Isten, hogy ez így legyen. H I RE K. A szatmári választás. Szatmár város polgársága múlt hó 26-án megejtett választáson, épenugy mint az ország nagy többsége, a kormány politikája ellen nyilatkozott. Hieronymi Károly kereskedelmi miniszter szabadelvű és dr. Kelemen Samu ügyvéd függetlenségi programmal állottak egymással szemben. A rend fentartására két század dragonyos és egy szazad galtcziai sorkatona volt kirendelve, ezek őrködtek a helybeli csendőrséggel. Az u czáknak a De. ák-tére vezető torkolatait katonaság zárta el^ oda csak a szavazó polgárság, az is igazoló- jegygyel juthatott be. Különben semmi rend- za varás nem történt. Fejes István dr. választási elnök 8 órakor megnyitotta a választást Két szavazatszedő bizottság működött, az egyik, a városházán, melynek elnöke volt maga a választási elnök, a másik a róm. kaih. elemi iskolában, hol Fogarassy Sándor elnökölt. Sorshúzás utján mindkét helyen a kormány emberei kezdték a szavazást. Az elemi iskolánál, hol Németi és a hegy szavazott, mindössze 72 Hieronymi — választó adta le szavazatát, azután a Kelemen — pártot bocsátották az urnához. A városházán még mindig a Hieronymi emberei szavaztak. Itt fél 12-kor ért véget, s ekkorra leszava- zett 368 választó, a másik bizottság előtt 72, tehát összesen 420. Ugyanez ideig a II. bizottság előtt leszavazott Kelemenre 156. A Kelemen szavazói most mindkét helyen tömegesen jöttek, délután fél 3-kor már 75 szóval előzték meg a kormánypártot. Kelemennek volt 653, Hi er ony minők 578 szavazata. Ezt a többséget a kormánypárt néha lejjebb nyomta, de aztán ismét Kelemen rukkolt előre és a délután már megszerzett többséget végül is megtartotta. Fél 6 tájban a Hieronymi emberei már megritkullak, s a pártvezetőség kénytelen volt letenni arról a reményről, hogy jelöltjét győzelemrejjuttassa annyival inkább, mert az egész városban el volt terjesztve a hir, hogy Pesten Tisza és az összes miniszterek megbuktak, ami az ellenzék harczi kedvét még jobban fokozta. A választási elnök *Ai7-re kitűzte a zárórát. Záróra alatt már mindig csak a Kelemen emberei jöttek, s emelték fel ismét a többséget, melyet a kormánypártnak 38-ra sikerült volt lenyomni. Mikor a szavazatokat összeszámláltak, Kelemenre eset 804, Hierony- mira 727 szavazat, igy Kelement a választási elnök 77 szótöbbséggel Szatmár város országgyűlési képviselőjének jelentette ki. Képviselők vármegyénkben. A városunkban lefolyt választásról más helyen számoltunk be, itt a megyében levő kerülések küzdelmének eredményét regisztráljuk Az eredmény a kormánypárt vereségével végződött. Szatmár vármegye 9 kerülete köz zül beleértve Szatmárt is, eddig volt 6 kormánypárti és 3 elleuzéki képviselő, most épen megfordítva áll a dolog, van 3 kormánypárti és 6 ellenzéki képviselő, A f. gyarmati kerületben délelőtt 9 óra 22 perczkor Luby Géza fügetlenségit egyhangúlag megválasztott képviselőnek jelentették ki. j A nagysomknti választókerületben délelőtt 10 órakor Papp József, a kerület volt kormánypárti képviselője visszalépett, igy gróf Teleky Pál pártonkivüli egyhangúlag választatott meg. Hódított kerület. A nagybányai kerületben este 7 óra 10 perczkor ért véget a választás. Bay Lajos szabadelvűre 1172. Szappanos Gerő függetlenségre 699 szavazat esett, igy Bay Lajos 473 szótöbbséggel választatott meg. A csengeri választókerületben hir szerint az ellenzéki választók útközben visszaverték a kormánypártiakat. Több sebesülés történt. A választás éjfél után l órakor ért véget. Lubg Béla függetlenségire leszavazott 1344, Domahidy Viktor szabadelvűre803 választó, így Luby Béla 541 szótöbbséggel választatott meg. A mátészalkai kerületre irányult nemcsak a vármegye, de az ország figyelme is, mert ebben a tősgyökeres ellenzéki kerületben maga Nagy László, a vármegye alispánja mérkőzött dr. Szunyogh Mihály fővárosi ügyvéddel, ki függetlenségi programmal volt felléptetve. Azt lehetett gondolni, hogy Nagy László elragadja azt a kerületet az ellenzéktől. Nem történt meg, mert 75 szóval kisebbségben maradt, igy Szunyoghj Mihály választatott meg képviselőnek. A brassói kerületben gróf Károlyi György szabadelvűnek két függetlenségi ellenjelöltje voit, Miklósi Gyula és Buday József, kik közül az utóbbi visszalépvén aküz" delem gr. Károlyi és Miklósi közt folyt le. A választás masnap reggel ért véget,, mikor is gróf Károlyi György több mint 200 szó- töbsóggel győzött Miklósi felelt. Az ar. megyesi választókerületben Szent- iványi Gyula szabadelvűnek egyetlen ellenjelöltje volt a szocialista Mónus József személyébe. A választás végeredménye az lett, hogy Szeniiványi Gyula 1039 szavazattal győzött. Mónus 172 szavazata ellen. Nagykárolyban, gróf Károlyi István függetlenséginek Barcs Karoly szoeziáiista volt az ellenjelöltje, kit 26 érkörtvólyesi polgár- aláirásával jelöltek ugyan, de ezek az aláírások részben elhaltak nevei, részben hamisítónak voltak, csak 8 volt a valódi aláírás. Barcs 11 óriag egyetlenegy szavazaiot sem kapott, s b ejelentette a választási el nőknek viszalépásét. így gróf Károlyi István roppant lelkesedés mellett egyhangúlag megválasztott képviselnek lett prok lámáivá. Hódított kerület. no meg a bütykös egy kony fialnak, derekán lógott a szaru a fenkővel. A vállán kaszát és gereblyót vitt. Ment egyenest a falu felé. Nagy porfelleg és füst látszott onnan. Mindjárt a kertek alatt volt a bérlő majorja. Ott csépelték — már ekkor júliust, irta a kalendárium, — a termést. A gőzgép dohogott, a cséplő berregett, köröskörül pedig a napszámosok szorgalmaloskodtak, néha egy- egy kicsi tréfát űzve, egy-egy rövid dalosszóba kapva. A cséplő asztalán egyszép derék pa- rasztleány foglalatoskodott az ótelő mellett. A gépszij ott szaladgál közvetlen közelében. Odaállt a gép mellé a Nyár, a sok napszámos közé, és azokkal együtt serényen villázta ő is a szalmát, töreket, mit. Azok alig is vették észre őt. Egyszer csak a buzakazal megbontott tetejéről lebajit az egyik legény egy gyümölcscsel megrakott cseresnyegallyat Ja gép felé, kiáltva az ott dolgozó leány nevét. A cséplő asztaláról kihajol a megszólított, utánkap a gallynak, ósabbanapillanatban elkapja a nagy hajtószij. A lezuhanó testnek egy vérfagyasztó sikoltását lehetett csak hallaui, azután valahogy nehezen megállították a gépet, és ki egyet, ki mást, ami éppen a kezeügyében voll, eldobva odafutottak. — A leányt a gép iszonyúan összetörte, még ólt, de mire a hirtelencben befogott igáslovakkal előhozták a szomszéd faluból a doktort, akkorra egészen bizonyosan meghalt. Mondta is az orvos, hogy ha abba a minu umba’ ott. lett volna, azon a szegényen már úgysem tudóit volna segíteni semmiféle földi hatalom. Nyár, amikor a hulla mellett csak kevesen állottak, odament hozzá, és látta, hogy az senki más, mint az a szamosparii szép leány, aki az ;ő szerelmét nem hallgatta meg. Félrefordult a Nyár, s szeméről egy könyet törölt le a poros ingujjával. Azután hivatalos urak jöttek ki a városból, ott sokat tanakodtak, Írást is csináltak, s végre negyed napra eltemették a leányt, Nyár is ott volt a temetésen, és úgy alko- nyattájt, mikor magára maradt a temetőben, ráborult a friss hantokra és sirt. Köny nyeiböl nefelejcs és tólizöld nőtt a göröngyök közül a sirbalmon. A falusiak azt mondják, hogy azon az egy sirhanion azóta buján nő mindenféle azelőtt sose látott szép vadvirág, pedig nem gondozza senki azt a helyet, mert a leány — Isten nyugosztalja szegényt ! — árva volt, a legény meg, aki el akarta venni, egy kis ideig csak búslakodott utána, hanem azért mindjárt ujborra elvett egy másikat, és elment a faluból valahová messze, fel az Avasba, egy kőszónbányába munkásnak. Egyszerre csak, mire a mezőről az életet mind behordiák és elcsépeltek, a kendert is már megtilólgattak, úgy a bercencei érése körül eltüut a Nyár. 1JÍ, És megjött az Ősz. Hogy itt van, mindenki láthatta, mert ott mosolygoit a fakon a szép piros alma, a uagyszemu duránczai, a negedes ringló, ott virított a lökén a zöld levelek arnvaban a piros bakator és a többi fajta szőlő. A fecs- keíiókak már szorgalmasan gyakorolták magukat a hosszú uira. A nap heve nagyon alaszállott, s a virágok közűi hovatovább csak egy kettő maradott meg, óllón az őszirózsával. Búsan hajtotta le fejét a hideg anyaföldre az egyedül maradt őszi rózsa : — Napsugár, édes napsugár, jöjj, melegíts föl ; a te csalóka mosolyodra keltem életre ily későn, ne hagyj itt nyomorúságosán elveszni, hiszen megvesz a hideg, megöl a dermesztő szél, s addig is, inig kínos halálom ideje eljő, uapról-napra jobban gyötör a dór fagya . . . Csak egy mosolyt még, édes napsugár, ... adj meleget, mert elpusztulok 1 . . . A nap jól hallotta a panaszt, de nem törődött szegény virággal. Már ő maga is fázni kezdett, s dideregve próbálta fel új téli bundáját, miközben a szakállára csapzott lehelete. mint zúzmara hullott alá a fákróL Az Ősz, mely a vénasszonynak nyará-
