Heti Szemle, 1905. (14. évfolyam, 1-52. szám)

1905-10-11 / 42. szám

2

„H E TI SZEMLE“ (42 ik szám.)

kanonok, gróf Teleki Sándor, Kiss Zsig- mond dandárparancsnok-ezredes, Szabó István pápai praelatus, Seide József őrnagy, Ryll Ferencz ezredorvos, Varjú és Szoták századosok, Berencei Kovács Jenő és Boór Endre földbirtokosok, Dr. Kelemen Samu orsz. képviselő, a helybeli tanintóze'ek igazgatói és tanárkarai, a kir. tanfelügyelőség, a papi, ez ügyvédi, orvosi, mérnöki, kereskedői karok számos képviselői, a nagybányai áll. főgim. részéről : Kiss Gábor, Fülep Imre, Patkó József és Incze Lajos tanárok, Munkácsról Dr. Ratkovszki Soma főgimn. hittanár, Beregszászból Gedai és Korpás tanárok, Nagj^károlyból Cseh L' jos igazgató és Niklos János tanár, Hám József igazgató Sátoraljaújhelyből. Lőffler József főgimn. tanár Trencsénből, Pereszlényi István ügyvéd (Varannó) Dr. Kozányi Zsigmond, Kovász- nay, Szaplonczay és Benyovszky főszolga- birák, Köncs László, Veszprémy Sándor, Hadzsega Dániel plébánosok, Gónczy Antal esperes, Richter János tkpénztári igazgató Técsőről, Dr. Lengyel Alajos ügyvéd, Dr. Lengyel Endre, Dr. Fehér Edgár, Szálka Valér stb. stb.

A hálaadó isteni tisztelet.

Kilenc órakor a főgimnázium ötödfél- száz tanulója tanárainak vezetése alatt s az egész ünneplő közönség a gyönyörűen fel - diszitett zárdatemplomba vonult, hol a jubi láns maga mutatta be a vérnélküli áldozatot az Istennek, hálát adva mindazon sok égi és földi jóért, melyeket negyedszázados tanári és tiz évi igazgatói pályája alatt a Gondviseléstől nyert. A jubiláns igazgatónak szent miséjében Dr. Fechtel János, Fölkel Béla és Bagossy Bertalan tanárok s a főgimnáziumi növendókpap tanulói asszisztáltak. Nagyban emelték a jelenlevő közönség áhítatát a növendékek énekkarának kvar- tettjai és Orosz Alajos tanár bariton szolója.

A fögimnáziumi ünnepély.

A templomból az ízléssel feldíszített tornacsarnokba vonult az ünneplő közönség. De szűknek bizonyult ez a különben hatalmas helyiség, mely máskor ötszáznegyven tanulót, huszonhárom tanart és egy sereg érdeklődő szülőt kényelmesen befogad, úgyhogy a növendékek nagyobb része ezen al kálómmal kinn rekedt. Két emelvény volt a teremben : egyik az ünnepelt és a jelenlevő notabilitások részére, a másik az ünnepi szónokok számára.

Mikor egybegyült a közönség, melyben nagy számmal voltak hölgyek is a lege Iőkelőbb társadrlmi osztályokból, a szónoki emelvényre lépett Dr. Fodor Gyula tanai- s az ünnep célját röviden ismertetve, azon indítványt tette, hogy Fásztusz Elek tanár vezetése alatt küldöttség menjen a jubilánsért.

Pár perc múlva belépett Rukovszki igazgató. Mindenkinek érdeklődése feléje fordult s láthatta rajta a fürkésző tekintet, hogy azt az erős, higgadt embert mim razza meg s teszi meghatotta a szazak ajkairól előtörő lelkesedés és a szemek bői elősugárzó szeretet. Az énekkar üdvözlő dalának elhangzása után Orosz Alajos lanár lepett a dobogóra. Szép, érces hangon beszélui kezdett ; sorra kidomboriioiia az ünnepelt igazgató jellemvonásait. De nem a tagadhailan szónoki erő, nem a gondolatok logikus rendje, sem a plasztikusan kidomborító elme művészete nem volt az, amely a halig« ó kö zönséget elragadta, hanem -íz a hízelgésről ment őszinte hang. mely ugyanakkor, midőn a főnököt magasztalja, teljes tudatában azon testület erkölcsi súlyának, melynek érzelmeit a nagy közönség előtt tolmácsolja. Beszédjét egész terjedelmében itt közöljük.

Főtisztelendő Igazgató Ur!

Szeretett főnökünk 1

Az őszinte tisztelet és meleg szeretet, a melyet irántad hétköznapokon is élénken érezünk, ma ezen ünnepi napon a lelkesedés lángjával lobog fel az áldozati oltáron, a melyet szivünkben az érdem tiszteletére emeltünk,

Joggal és örömmel ünnepelünk ma, amikor a mi nagy családunknak feje érdemes tevékenységének nevezetes évfordulójához jutott ; szeretettel veszünk ma téged körülí rni a munkában testvéreid és osztályosaid, volt és jelenlegi tanítványaid, a te szellemi gyermekeid ; tisztelőid és barátaid ; s valamint ma te hálával imádtad a Gondviselést, úgy a mi szivünkből is hálaadó imádság száll az ég felé, amiért a jó Isten téged hosszú, emésztő munkád után is teljes testi épségben és szellemi frisse- sógben tartott meg ; mert örvendezve látjuk, hogy a munka nagysága csak növelte munkabírásodat, az akadályok csak szilárdították akaratod erejét, sikereid nem tettek el- bizakodottá s a sikertelenségek és csalódások dacára is megőrizted lelked harmóniáját s az emberek iránt való szeretetedet.

Nagy és felelősséggel teljes az az állás, amelyet betőllesz : egy nagy múltú, jó hírnevű intézetnek sabban csaknem 600 egyénnek anyagi, szellemi és erkölcsi javairól Isten és emberek előtt te tartozol számolni s hogy mindezeket kellő erkölcsi sulylyal kormányozhasd, hatalom van a kezedbe adva, amelylyel élűi és visszaélni egyaránt leh9t.

Hazánk bölcse azt. mondja egyik hires beszédében, hogy „az uralkodás végcélja nem lehet a hatalom nagysága. A hatalom csa c ezköz, végcél a népek boldogitása.“ Mély bölcsességgel telt szavak, a melyeket nemcsak az uralkodóknak, hanem mindazoknak cselekvéseik elvéül kellene vallaniok és követniük, akiknek hatalom adatott.

Ám, fájdalom! a hatalom birtokosai nem mindig tudnak helyesen élni jogaikkal s a jogból sokszór jogtalanság, a hatalomból erőszak lesz.

A hatalom bírása nagyon gyakran teremt kétlelkű embereket; akik felfelé meg- hunyászkodók, hizelkedők és árulkodók, lefelé zsarnokok és erőszakoskodók.

Hogy te bölcs mérséklettel és lelki erővel emberül állottad meg helyedet e két szélsőség között a helyes középuton, ennek itt a nagyközönség előtt való nyilvános el ismerése ma nem hizelgés, sőt elhallgatása mulasztás volna.

Velünk szemben, akik vezetésed alá vagyunk rendelve, azt az elvet vitted át. a valóságba, hogy te „primus inter pares“, első vagy az egyenlők között; mint igazgató arra törekedtél, hogy vezess bennünket s nem, hogy uralkodjál rajtunk. Tiszteletben tartottad mindenkinek helyes határok között mozgó és érvényesülni igyekvő egyéniségét, tudományos és pedagógiai meggyőzősósót s mindig megbecsülted a mások véleményét, sőt intézetünk fontosabb ügyeiben sohasem intézkedtél addig, mig tanártársaid idevágó véleményét ki nem kérted és meg nem hal 1 - gottad.

A kartársi összetartásnak és szeretetnek ápolásában, az ellentétek és félreértések lehető eloszlatásában mindig irányadó jó példával jártál elől : támogattad, védelmezted a gyöngét: bátorítottad a csüggedőt; mérsékelted a túlbuzgót s irányítottad az erőst; s míg nehezebb kérdésekben rendesen a te higgadt ítéleted és leleményességed találta meg a helyes megoldást, addig kedélyes tanári összejöveteleink hangulatának a te szére.tetremállóságod és kedélyes- seged volt egyik fő éltető forrása.

Mint igazgatón, rajtad nem láttuk igaz nak bizonyulni a „honores mutant mores“ e éggé közönséges tapasztalatát; ami annál fájdalmasabb;halódás lett volna, mivel a közoktatási kormánynak kinevezésedben

irántad nyilvánult bizalma tanártársaidnak osztatlan helyeslésével találkozott, mert az igazgatóságra akkoriban a mi jelöltünk is egyedül csak te voltál. Kinevezésed felibünk emelt ugyan tekintélyben, de te azután is közöttünk, szivünkhöz nőve maradtál szeretőieddel.

Igazgatói működésednek egyik fővezérlő és éltető jellemvonása a szeretet volt!

Ámde egyoldalú volnék, ha jellemednek csak ezen egy vonását akarnám kidomborítani s igy a kép, amelyet rólad festenék, éppen ezért hű sem volna.

Az a kormány, amelynek vezérelve kizárólag csak a szeretet: gyenge kormány mert szeretet a kormányzóban önmagára; hagyatva könnyen válik lágyszívűséggé s ez az alárendeltekben a visszaéléseknek tár kaput. Azért valamint az aranyhoz is keményebb fémeket vegyítenek, hogy a közhasználatban el ne kopjék s értékéből ne vsszithessen : úgy a szeretet szinaranyában is keményebb elem, az erélyesség szükséges, hogy amannak erősítője, szilárditója legyen.

Ez az erélyesség nemcsak kellő arányban meg van benned, hanem ez az uralkodó és ismert vonása egyéniségednek.

Felettes hatóságaiddal szemben mindig szilárd eréllyel mozdítottad elő s ha kellett, védelmezted az intézet és egyesek jogos érdekeit; megkockáztatva néha azt is.hogyfelsőbb- séged előtt a „kellemetlen ember“ színében fogsz feltűnni s erélyességednek, szívós kitartásodnak intézetünk és egyesek nem egy oly eredményt, köszönhetnek, amelyet kevésbé erélyes utánjárás vagy egyáltalában nem, vagy csak sokkal későbben tudott volna kivinni. Hogy az ilven buzgóságot, az ilyen makacs erélyt a felsőbbség is tisztelni és méltányolni tudja, annak épen a sikereid a legékesebben szóló tanúbizonyságai.

Ugyanezt az erélyt éreztük lefelé is ; mi, akik vezetésedre vagyunk bizva — tanárok és tanulók egyaránt — ha tudtuk, tapasztaltuk, hogy a mi kormányunk gyeplőit bölcs elme és érző szív irányítják, alkalom- adtán azt is lehetett és kellett éreznünk, hogy e gyeplőket kemény kezek tartják, amelyek a félretérést vagy kizökkenést. akadályozzák;

De azt is tapasztaltuk, hogy valahányszor valakinek a hivatalos érintkezésben eré- lyedet kellett éreznie, a magán érintkezésben fokozottabb szeretettel igyekeztél az érzékenység sebeit orvosolni, hogy mig előbb az eróly adott hathatósabb nyomatókot az ilyenkor is vezérlő szeretetnek, utóbb a szeretet simítsa el az erélynek netaláni érdességét.

Az erélyességgel párosult szeretet voltak vezérlő erőid mint igazgatónak: szaktudományaid szeretető s mélyreható lelkes előadása mellett ugyanezek vezéreltek, mint tanárt.

A középiskolának egyik fő nemzeti és kulturális jelentősébe abban áll, hogy a nemzet intelligenciáját folyton uj elemekkel gyarapítja ; oly szerve a középiskola a társadalomnak, amelylyel az u. n. alsóbb néposztályok tehetségesebb elemeit, is fölszivja s egyenrangú tagként illeszti be az intelligencia azon rétegébe, ahol nem a születési előjogok, nem a vagyoni kiválóság, hanem a tehetség, a munkaszeretet és a becsületes életfelfogás adja meg az egyénnek az értékét.

Te ebből a munkából is előkelő részt vettél: mert százakra és százakra megy az intelligencia számottevő tagjainak - száma, akikbe tanártársaiddal egyértelműen munkálkodva — mint tanár és mint hitszónok — beleoltottad a hitnek és tudásnak összhangját; a gyermeki bizodalmát és alázatosságot az Isten és hűséget a haza iránt, szeretetet az emberségesekkel, kíméletet a gvengékkel, visszautasító határozottságot a pöffaszkedők- kel s nvilt egyenességet, mindenvivei séemben.

Ezek a jellemfejlődésre gyakorolt hatások maradandóbb eredményei a te tanári működésednek. Az ismeretek, amelyekre egykor őket oktattad, nagyrészt már elpárologtak, de lelkűkben maradandó nyomait hagyta egyéniséged nevelő erejének s a szeretet és nagyrabecsülés, amelylyel akkor irántad viseltettek, nemcsak megmaradt^hanem az időj vei tisztult'és oregbedett s s^eretetök adójat ma ők is meghozzák neked/