Heti Szemle, 1905. (14. évfolyam, 1-52. szám)
1905-08-30 / 36. szám
XIV. évfoiyam. Szatmár, 1905. augusztus 30. 36-ik szám. HETI SZEMLE POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egy évre — — — — — — 6 korona — fillér Félévre--------— — — — — 3 „ — Negyedévre — — — — — 1 „ 50 „ Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona Egyes szám ára 20 fillér. Felelős azerkesztő BÁTHORY ENDRE, A lap kiadója: A „PÁZMÁNY-SAJTÓ“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető össze küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány sajtó“ czimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyllttér sora 40 fillér. A lap meg-jelenilt mincloii szerdán. Az emlékezetnek. Nagynevű papja dr. Steinberger Ferencz egyházmegyénknek. Itt született, itt élte át gyermekéveit és ifjúkorát, úgyszólván egész életét, mert amint eltávozott közülünk s lei- emelkedett a magasabb méltóságokra, már ott állott oldala mellett a halál. Egész áldásos munkássága egyházmegyénkre esik. Itt fejtette ki azt nagy tevékenységet, melylyel magára vonta a fegfelsőbb körök figyelmét is, közöttünk pedig általános tiszteletnek és nagyrabecsülésnek örvendett. Méltó tehát, hogy minden mozzanatot megörökítsünk e lapok hasábjain, mely emlékezetéhez fűződik. A kegyeletnek, de bizonyára tisztelőinek is kedves szolgálatot teszünk, midőn egész terjedelmében közöljük azt az emlékbeszédet, melyet Budapesten a múlt szombaton a Kaiholikus Tanítók Országos Bizottságának gyűlésén Bodnár Gáspár szatmári kir. kath. tanitóképzőinté- zeti tanár lartott emléke felett. A nagy hatást tett beszéd egész terjedelmében itt következik : Összegyűltünk tehát újra a mi tanügyünk szent érdekéért az ország szivében. Itt vagyunk, akik csak jöhettünk, lelkesedéssel, munkakedvvel és sok szép reménységgel. Csak ő nincs itt ! Őt nem látjuk többé itt, aki szive, lelke volt a mi szent ügyeinknek. Tekintetünkkel hiába keressük beszédes szemeit, mosolygó orcáját. Ő nincs itt . . . dr. Steinberger Ferenc tőlünk messze . . . messze, az örökkévalóság hazájába költözött. Azért ez alkalommal szivünk lelkesedése, reménysége, buzgalma mellé akaratlanul is odatapad a bánat, a nagy veszteség hatása alatt keletkezett igaz, őszinte fájdalom is. Ez a bánat, ez a fájdalom azonban nem sújt le. Mert nyomban föléje kerekedik az az édesen gyötrő kétkedés, hogy vájjon a mi istenben boldogult elnökünk valójában nincs itt és igazán nem lesz közöttünk ? A szeretet erősebb, mint a halál. A test porrá lészen, a szív kihűl, az agy is földdé vegyül. De a szellemmel nem bir a halál. A szellem marad a nemzetekben, marad a testületekben, családokban és egyesekben. És végzi körfutását, vezet, emlékeztet, fentart és segít sokszor századokon, ezredeken keresztül. Szépen mondja Horváth Mihály*: a holtak „ Huszonötév Magyarorsz. íört. nagy befolyást gyakorolnak az élőkre. Mert vájjon nem az elhunyt nemzedékek törekvéseinek eredménye-e a mai összes állapotunk a jelenben ? Bizonyára csak egyik nemzedék a másik vállaira, egyik kor a másik kornak vívmányaira lépve emelkedhetett magaslatra . . . Nem csoda tehát, ha édes mindnyájan azon szent meggyőződésben élünk, hogy a mi már halott szeretett elnökünk is nagy befolyást fog gyakorolni és hosszú ideig tartót a magyar kath. népnevelés ügyére, irányítására és virágzására. Sőt hogy a következő korszak is a már meglevő vívmányokra lépve fog emelkedni magaslatra. Úgy van tehát, miként mondottam, mélyen tisztelt uraim ! Porból lettünk mind. Meg kell hajolnunk a por hatalma előtt. De nekünk is van egy nagy, mélységes erőnk, hatalmunk, birodalmunk, melytől senki meg nem foszthat; melyből senki ki nem űzhet. A lcsgyelet, az emlékezés, a szellemi össze- ölelkezés. Azért romlandó testedre borítjuk fekete gyászlobogónkat elköltözött, szeretett vezérünk. De im, mindjárt első összejövetelünkkor nem szűnünk meg idézni halhatatlan részedet, idézni, marasztani, hogy szellemünkat táplálja. A kegyelet és emlékezés tolmácsolása csekélységemnek jutván osztályrészül, kérem szives figyelmüket. * Mikor egy hatalmas folyamnak hullámsirját szemléljük, lelkünk önkénytelenül odaszárnyal, hol ennek a hatalmas folyamnak első cseppjei fakadnak. így vagyunk a közülünk kiváló emberek élete folyásával is. Mikor életük folyama beleszakad az örökkévalóságba: a koporsótól — a bölcsőhöz kívánkozunk. A mi vezérünk bölcsőjét ott találjuk a bérces Máramaros, a magyar Svájcnak szivében — Máramarosszigeten. Élete fonala megkezdődött 1846. év november 25-én. Elemi iskoláit otthon, közép- és felsőbb tanulmányait a szatmári és itt a budapesti papnevelőben végzi. 1870-ben szentelik áldozópappá, mikor segédlelkésznek küldi ki püspöke Éehérgyarmatra. Szerencsés kezdete a nagy és szép pályának. A fiatal, kitünően képzett pap a nép közé megy. Talán, hogy lássa, miként tapasztalta annak idejében Kalazanci szent József, majd De La’ Salle, hogy nem az az igazi szegénység, mikor a kis ember nem tudja, mi leszen ma a betévő falatja, de a szegénység a lelki sötétség is, metybe a hit és nevelő-oktatás világosságát bejuttatni : valódi apostolkodás. Első működése terén csak rövid ideig maradt. A szatmári egyházmegye központjába, Szatmárra rendelik, hol csakhamar tanitóképző- intézeti tanár lesz. A tanítóképzés szolgálatában állani még- abban az időben nem csekély feladat, sőt áldozat volt. Töretlen volt az ut, melyen haladni kellett. Tankönyvek és más eszközök hiányában valóságos küzdelmet vívtak pedagógusaink. De küzdöttek becsületes lélekkel, munkával és tiszta eszményi hivatással. Boldogult elnökünk nem egyszer mondta nekem: „Éjt, napot együvé teltem, csakhogy a tananyagot átlátszóvá és megemészthetővé tegyem.“ Kétféle nevelő-oktatásban részesülünk — mondja Gibbon. Az egyiket másoktól nyerjük, a másikat, meiy annál jóval fontosabb, önmagunk szerezzük meg. Éz igazság csattanósan érvényesült dr. Steinberger szellemi izmosodásában. A nagyszorgalommal folytatott önképzés csakhamar feltűnő látókörhöz : az önállósághoz juttatja a fiatal tanárt. Schlauch püspük a szatmári tanítóképzőt a kor színvonalára akarván emelni — ezen munkálat keresztülvitelére a lelkes, szakmájában kiváló papot választja. E szándékkal 1880 ban úgy fi-, mint a nőképző intézet igazgatójává nevezte ki. — Azon megnyugtató reménynyel nevezem önt ki — írja püspöke — mert meg vagyok győződve, hogy féltett intézetem sorsát teljesen megbízható kezekbe teszem le.* S hogy dr. Steinberger munkásságát és hivatásának lelkiismeretes betöltését mennyire becsülte Schlauch püspök, onnan is kitűnik, hogy már a következő évben — a még csak hat éves áldozópapot — szentszéki tanácsossá teszi. Azt mondják, hogy a költő születik. Bizonyára sokan vagyunk, akik hiszszük hogy tanárnak is születni kell. Dr. Steinberger valóban erre a pályára termett, született. Élénk eleven temperamentuma, nyájas, * behízelgő modora, gyönyörűen folyó, átlátszó, tiszta előadása, a lelkében lobogó tűzi a tárgyát rajongásig szerető szakavatottság őt a legjelesebb tanerők sorába emelték. Szinte hallom és magam előtt látom öt kipirult arczával amint tanítványai rászögezik tekintetüket a tanterem siri csöndjében. A hangnyomat volt az ő előadásának lelke, és a szeretet, mivel tárgyát kezelte. Ez kölcsönzött annak érzést, varázst és igazságot. Tanítása mindig korszerű volt. Magas színvonalon állott, anélkül, hogy lelkiismeretlenül hurcolt volna be az iskolába minden, felmerült uj eszmét, mik aztán rendszerint addig szoktak élni mint a kérészek, O nem vetett el valamit- mert régi és nem fogadott el erős próba nélkül egyet-mást csak azért, mert uj. A pedagógiában is közérthetőségre törekedett. Nem követte azokat a lángelméket, kik empirikus hatásaikban már-már a végletekbe mennek és nemsokára bizonyosan úgy fognak járni, mint Hegel, aki panaszkodom, hogy őt csak egy embere értette meg — tanítványa Rozenkranz '— fájdalom az is félreértette. Ismeretes, mélyen tisztelt közgyűlés az a mondás, mely a tanítót az égő fáklyához hasou- litja. Fáklya a tanító, ki mig sokaknak világit, önmagát emészti föl. Dr. Steinberger Ferencz három évtizedig volt a tanítóképző szolgálatában, de rajta — bár nem volt erős szervezetű ember — az önmagát megemésztésnek nyomai sem látszottak. Nemcsak fokozódott lelkesedéssel tanított még akkor is, mikor nagyváradi ka* Képző levéltári adat. V. ö. Képek a szatmári róm. kath. Tánitóképző életéből. Irta ; Bodnár Gáspár. AZ EGYEDÜL ELISMERT KELLEMES IZÜ TERMÉSZETES HASHAJTÓSZER.
