Heti Szemle, 1905. (14. évfolyam, 1-52. szám)

1905-01-25 / 4. szám

H E TIS _Z E M L E“ (4 ik szám) 3 Csütörtökön átszállították a holt­testet az egyetemi templomba, hol díszes ravatalait állítottak fel. Itt történt a beszentelés pénteken dél­előtt 10 órakor. A gyászszertartást a kormányzóságban elődje, Várossy Gyula püspök végezte. Ott állottak a főváros előkelő köreiből sokan, — nagjmn sokan ravatala körül. Beszentelés után a gyászos kopor­sót a vonathoz vitték és Nagyvá­radra szállították el, ott helyezték örök nyugalomra édes anyja mellett, aki 90 éves korában csak egy fél évvel hamarabb előzte meg szeretett fiát, s költözött át a boldogok örök honába. Ott vannak most már egy­más mellett abban a kriptában, me­lyet a fiúi kegyelet édes anyjának állított. A gyászoló, rettenetes módon lesújtott család nevében a legidősebb testvér, Steinberger József gyászjelen­tést bocsátott ki ; a központi papne­velő intézei elöljárósága és növen­dékei szintén adtak ki gyászjelentést mely köv. szól: A budapesti köz­ponti papnevelő intézet elöljárósága és növendékei mélyen megszomo­rodott, de Isten szent végzésén meg- nyugvó szívvel jelentik, hogy Nagy­ságos és Főtisztelendő Dr. Steinberger Ferencz ur szegzárdi apát, nagyváradi 1. sz. székesegyházi kanonok, a bu­dapesti központi papnevelő-intézet kormányzója, a katholikus tanügyi tanács elnöke stb. keresztény türe­lemmel viselve rövid betegsége szen­vedéseit, miután a szentségekben példás buzgalommal részesült, folyó hó 17-én este Vi7 órakor, életének 59-ik, áldozópapságának 34-ikévében visszaadtanemeslelkét teremtőjének. A drága halott hült tetemei fo­lyó hó 20-án délelőtt fognak az egyetemi templomban ünnepélyes gyászistentisztelet után beszenteltetni s azután Nagyváradra szállíttatván, boldogult édesanyja mellé pihenőre tétetni. A szerető kartárs, jóságos atya, tevékeny paptestvór, nagy ember­barát emlékét hálás szivünkbe zár­juk, s imádkozó kegyeletünk vir- raszt fölötte! Budapest, 1905. január hó 18-án. R. I. P. V^esz-e rend a választás­kor ? . . . Városunk érettebb pol­gársága minden bizonynyal tartóz­kodni fog az olyan brutalitásoktól, minők a múlt képviselőválasztás után végbementek, azonban van itt nálunk nagy számmal csőcselék és rakonczátlan tömeg, mely mar most előre fenyeget egyes polgárokat. Nem tud­juk, minő intézkedést tett a városi hatóság a személy- és vagyonbizton­ság érdekéből, jelezzük azonban, hogy most a legmesszebbmenő in­tézkedéseket volna szükséges meg­tenni, mert a pártszenvedélyek talán soha sem voltak annyira felizgatva, mint épen most. Jól emlékezünk reá, hogy mikor Ugrón és Chorin közt volt a választás, már előző estén minden utczában katonaság volt felállítva, mely választás után is pár éjjel őrizte a várost. Még azután is több napon át erős katonai őrjáratok czirkáltak. Körülbelül ilyen felügyeletre volna most is szükség, mert ha csak a piaczon lesz konczentrálva a kato­naság, a mellék utczákban minden épületet összezúzhatnak. A holnapi nap. Holnap lesz városunkban a képviselő­választás, Két jelöltünk van, Hieronymi Ká­roly kereskedelmi miniszter és dr. Kelemen Samu helybeli ügyvéd, mint a függetlenségi párt jelöltje. Már az előjelekből látszik, hogy a mérkőzés kemény és elkeseredett less. A pártok min­den követ megmozgattak követjeik érdeké­ben. Isten őrizzen, hogy a múlt választáskor történt brutalitások bekövetkezzenek. Épen azért, nem a választói szabadság korlátozása, hanem a személy és vagyonbiztonság meg­védése czéljából felkérjük a városi hatóságot, hogy már ma, a választás előtti estén és holnaptól kezdve nehány napon át minden uiczáhan katonaságot állítson fel. Nem az érett, választó közönségről té­telezzük fel, hogy a múltkorihoz* hasonló rombolást, melyet akkor sem ők követtek el, vihetnének véghez, de a kétes elemek meg- rendszabályozása végett a szükséges óvó- intékedéseket megtenni kötelesség. Nálunk kölönben a szenvedélyek fel- lobbanására semmi ssükség nincs, mert a két jelölt közül nagyon könnyű választani, hogy kire szavazzunk. Szatmár városának princzipális érdeke, hogy az olyan jelöltet, mint Hieronymi Károly miniszter, ki a vá­rosnak már eddig is kiszámithatatlan sok hasznot tett s ezután is fog és akar tenni, — hamis jelszavakat követve elbukni ne engedje a polgárság. erőszaknak engednünk kell. Majd a szolga- biróságnál elvégzem a többit. — „De hiszen, még nem is ozsonnáztam !„ esengett most a kántor ur, — mire már az őrsvezető is elmosolyogta magát. „Nohat legyen, nem bánom“, feleié — de csak gyorsan !“ Erre kiszóltam a konyhába; mire sza­lonét és kenyeret és egy üveg bort hoztak be. A kántor ur addig az okmányait szedte elő a ládájából a szomszéd szobában. Miután megozsonáztunk s a búcsú po­harat megitiuk, fölkerekedtünk. Hogy föl tű­nést ne keltsünk a fa'uban, én az őrsveze­tővel elől mentem; a kántor ur pedig utá­nunk. Végre a falu hitárán felvílágositottuk a szomorkodó kántort a tréfáról s aztán az őrsvezetőtől búcsút vevén, visszatértünk. Az utón aztán figyelmeztettem a megkönnyebült fiatal urat, hogy még az ördögtől se féljen vagy ijedjen meg, hanem védje magát. 2. Pankotai ur medvét fog. A jó tanács fogott is rajta, amit nem­sokára fényesen beigazolt. — Egy alkalom­mal ugyanis késő nyári estén együtt ballag­tunk hazafelé a szomszédos városkából, hol mindkettőnknek a postán volt dolgunk. Út­közben panaszkodott a kántor ur, hogy a krumpli földjét a vadsertések fölturták és hogy medve is mutatkozik a tengeri földe­ken. „Az elsőt elhiszem, mondám, mert ma­gam is tapasztaltam ; a másikat azonban csak annyiban hiszem el, hogy a magasabb dombokon az erdő közelében szokott ugyan a medve is garázdálkodni, de a mi földün­kig nem száll le. Vigyázzon, mert. ez alatt az ürügy alatt, egyik-másik gazda a jószágát bocsátja a tengerijébe. Épen annak ne higy- jen, aki ilyen mesével beakarja csapni. Már 11 óra felé járt az idő, midőn a plébániához értünk, mely a falu végén külön állott. Amint a kert mellett elhaladunk, bi­zonytalan nesz ütötte meg füleinket. H illga- tóztunk, hogy mi lehet az? Egyszerre a kán­tor azt súgja nekem: Kérem, aligha nem medve töri a tengerit. „Meglehet, — mon­dám — van rá bátorsága megfogni ?“ Húz­zon ki a keritósből egy karót s jöjjön utá­nam !“ — Minthogy a plébániát egyik oldalról csak egy sekély patak határolta, többször megtörtént, hogy a legelésző jószág benézett a zabba vagy tengeribe. Miért is egy husánggal felfegyverkezve, a nesz után indultunk. Minthogy az ég borult volt, a tengeri közt nem lehetett jól kivenni a pusz- titó állat alakját, de mozgásáról megismer­tem, hogy nem medve. Nagyot ütöttem az egyiknek a hátára, óiig a másikat a neki­bátorodott kántor ur deklimálta. A két hí­vatlan vendéget aztán az istállóba tereltük. A kántor ur gyertyát hozván, kiváncsi volt látni a két medvét. Azonban nagy volt meg­lepetése, mikor medve helyett két kis mo- kány lovat vett észre. „Hiszen ezek a kurá­tor lovai I“ fakadt ki — és épen ő mondta nekem, hogy medve jár a tengeriben.“ „No lássa kántor ur, válaszolám — ugyanezt új­ságolta nekem is; csakhogy én nem hittem el neki, hanem nappal bejártam a tengeri földet és bizony más nyomát a medvének nem láttam, mint ennek a két lónak a nyo­mát. Most megcsíptük. Holnap este valószí­nűleg önnek tengerijében tettek volna láto­gatást. A két lovat bekötöttük s az ajtót be­zártuk."Másnap persze a kurátor kereste a lovait s minthogy nyomaik az ón istállómig vezették, bejött hozzám s kérdezte, ha váj­jon nem láttam-e az ő lovait? „Én az este későn jöttem haza; a tengeriben fogtam valamit, felelem — de én azt hiszem, hogy az medve — lesz ; nézzük meg csak I“ A ravasz kurátor hiába mentegetőzött, mert a kárt reá becsültettem, minthogy nem első esete volt. Többé aztán nem mutatko­zott a medve; a kántor ur pedig okosabb és bátrabb is lett. Schmidthauer­keserüviz, reggelenként fél pohárral használva, meglepően gyors és nagyszerű sikerrel pótolja otthon bármely év^ szakban a Karlsbadi és Marienbadi ivó kúrát, gyomor és bálba jókban, úgyszintén elkövéredés, szivelhájásodás és azzal járó fulla­m ______________________d ásnál, sárgaság, máj és lépdaganatnál, cukorbetegség, csúz és­kö szvénynél, stb.— Az „Igmándit“ hatásosságában egyéb keserű vagy hashajtó ásványvizek meg sem közelítik, és saját érdekében cselekszik, ki helyette mást nem fogad el, — Utasítás mellékelvo. — Kapható Szatmáron: Wallon Henrik fia, Kaufman I., Beer M., Szűcs J., Kálmán M., Kínai G., Hornt m. Köss K., Vilmán Testv. urak üzletében - . Föszétküldés a forrástulajdonos: SCHMIDTHAUER LAJOS gyógyszerésznél Komáromban. — Egész üveg 50 fill, fél üveg 30 fill. — Az egyedüli természetes keserüviz, amely kis üvegben is kapható. 2t> ó féle

Next

/
Thumbnails
Contents