Heti Szemle, 1905. (14. évfolyam, 1-52. szám)

1905-08-09 / 33. szám

XIV. évfolyam. Szatmár, 1905. augusztus 9. 33-ik: szám. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : E»y évre ~ — “vfi korona — fillér Félévre----------------. Ne gyedévre — — — — — 1 „ 50 „ Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona Evyes szám ára 20 fillér. Felelós szerkesztő BÁTHORY ENDRE, A lap kiadója: A .PÁZMÁNY SAJTÓ“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető össze küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány sajtó“ czimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyllttér sora 40 fillér. A lap megjelenik minden szerdán. Pártbontás. Recseg-ropog a szabadelvű párt. Oszlopos tagjai meginogtak, s most az egész alkotmány kidüléssel fe­nyegeti a hatalom régi embereit. Tisza és intimusai mindent elkövet­nek, hogy legalább még egy időre megmentsék a végpusztulástól. Te­hetetlen erőlködés. A halál ellen or­vosság nincsen. Injekciókkal ideig- óráig lehet elodázni a katasztrófa pillanatát, mely aztán annál követ­kezetesebb pontossággal üt be, mi­kor már az aether sem használ. Bűnben fogamzott, bűnben fog kimúlni. A mostani vezér dicső apja teremtette meg, összeharácsolván pénzzel és erőszakkal egy parla­menti többséget, mely sohasem kép­viselte a nemzet érdekeit, hanem saját hatalmának fentartására, a nemzeti ellenállás letörésére alakult. És dominált három évtizeden át, a korrupczió miazmáival telítve a le­vegőt. Bécs előtt meghunyászkodott, a magyar nemzet testébe hiéna­módra vágta karmait. Rendkívüli erőfeszítésbe került, hogy a nemzet lerázza a nyakáról. Most ott vonaglik lábai előtt, s nincs az a hatalom, mely uj életre tudja kelteni. A párt régi tagjai maguk is belátták, hogy oktalan vezéreik az ország érdekei ellen sorakoztatták ezt a bűnös utón létrehozott több­séget. Most megszólalt lelkiismere­tük, s jóvá akarják tenni bűnöket. Számosán a párttagok közül levelet intéztek Podmaniczky Frigyes­hez, az országos szabadelvüpárt elnökéhez, arra kérve őt, hogy hív­jon össze értekezletet, mely hivatva lesz kimondani a párt halálos Ítéle­tét. Az értekezlet e hó 23-án lesz Budapesten. íme tehát csak nehány nap már az élete annak a konzorciumnak, mely még a legutóbbi időkben is szembeszegezte magát a nemzet ér­dekeivel, s az osztrák önkényura­lom fentartására latba vetette min­den súlyát tehetségének. Kimúlása felett nem fog sírni senki, a nemzet örömrivalgása ki­séri sírjába a vén bűnöst, melynek hantjai felett fognak fakadni re­mény virágai azoknak a boldogabb időknek, amelyekért régóta haszta­lan epedt e szent haza népe. Ifjú és öreg, férfi és nő, kinek keblében magyar szív honol, megkönnyebült lélekkel fog felkiáltani végpillana­tában : Nyugodjék békével! . . . Kontraszt. A Szatmár-Nómeti munkatársai megtámad­tak bennünket, felekezetisóggel, roszhisze- müséggel, no .meg azzal vádolnak, hogy meg akarjuk bontani az ellenzék egységét. Miért? . . . Mert szóvá tettük a zsidókérdést és kimondtuk, hogy az orosz menekült zsi­dóknak ajtót kell mutatni, mert úgyis van már elég szipolya a magyar népnek. Bizonyosak vagyunk benne, — táma­dóinkat hiába akarook meggyőzni, hogy minket épen a magyar nemzeti szempont vezérelt, rájok tehát nem is vesztegetjük a szót, csupán arra akarunk támutatni, hogy ugyanaz a Szatmár-Németi, melynek mun­katársai bennünket vádolnak, egy. hajóban evez velünk. Múlt vasárnapi számában maga a felelős szerkesztő vezérczikkezik az Uzso­ráról s többek közt a következőket mondja: „Az uzsorás a falu zsidója, a ki rende­sen irtózatos szegényen s nagyonjjszeré- nyen letelepszik a faluban, nyit egy kis korscma üzletet s rövid időn belül bérlője lesz a regálénak s. lassanként a zsebébe vándorol a falu parasztjai­nak minden ingósága, később ingatlana is. Cliensei pedig a szegény tudatlan, megszorult parasztok, kikj eleinte jólte- vőjüket látják,? az őket ki-kisegitő uzso­rásban a csak akkor ismerik fel, midőn már az uzsora-kölcsönök miatt anyagilag teljesen tönkre mentek. Az uzsoráskodás ma már mindenütt el A Kaplyonok. Jó Kézai Simon mester a honfoglaló őseinkről Írván, ezt mondja: az ötödik sereg kapitányát Cund nak hiviák. Ez a Nyir 4rö- rül lakott,. Két fia vala : Kiicsid (Cuosid) és Kopján (Cupián.) Kandia Kabos pedig, kinek nyomán Írom soraimat, azt mondja, hogy „ez a nagy­károlyi grófi ház töriéuetköoyvének első lapja“ Cund-ot vagy Anonymus Cundtját ren­desen Köndnek olvassák. Vambóry azon­ban Küudit- vagy Kende re magyarázza. A honfoglaláskor két Kundu szerepelt. A másik a Dunántúl telepedett meg. Melyik volt a vezér, azt csak azon körülmény mu­tatja, hogy melyik lett előkelőbb és hatal­masabb voltánál fogva nagyobb és állandóbb föld- s családi birtok urává, tehát melyik vethette meg azon háborús világban eme szükséges feltételekkel egy maradandó csa­ládnak az alapját. Nyilván a Nyírvidéki Kundu volt 8z, mert annak magva ma is él — a gróf Ká­rolyiakban. A Budai Krónika megerősíti Kézai ál­lítását, midőn mondja, hogy K und Szal­máinak a Nyir körül eső részeit foglalta el és fiai keresztényekké lévén, monostort alapitottak. E monostor valószinüleg Sárváron épült, n ely vár Tas várának hivatalt előbb, mivel hóditó útjában védelmtilTas vezér építette. Sárvár délre feküdt Ecsedvárától és romla- dékai még a láp létezése idején is felvetőd­tek nagy szárazság idején. — Vájjon ma, midőn már eke és kapa túrja fel a lápi föl­det, nem fognak-e az érdekes várromra buk­kanj. ? I - Bizonyára! E várbeli Kundufiak egyike, Kopján alapitá azián a Kaplyoni monostort. A családi hagyomány ezen időt 1080-ra teszi. „Azon időben egy egy monostor mindig valamely ismert vagy ismeretlen nagy családot tételez fel és bizonyít csalhailanu! a hely urának.“ A monostoros-kaplyoni nemzetségnek mint tekintélyes családnak nyomát 1200-tól már történeti feljegyzések is bizonyítják. Cund vezér másik fiának, Kücsidnek (Cusid) egyenes leszármazottait az azon idő­ben épült czégónyi monostor történeténél kellene keresnünk. S itt Kendék v. a Kölesei ek családjában találhatnék fel az ezer éves múlt után az utódokat. Ámde ez eredet ke­vésbbé valószínű, ők maguk is Ond fiától szár­maztatják magukat. _____ A Kaplyonok ősi családi fészke azon­ban Monostoros-Kaplyon maradt. Innét ágaz­tak el a gróf Sztárayak, Pongráczok, Odön- fyek, Vetésyek, Bagosyak, Csomaköziek, Vadayak. 1264-ben a Kaplyon birtokok ura volt Kaplyon András fia Simon, a kitől hi­teles oklevelek szerint kimutatható a Ká­rolyi név eredete. Kaplyon Andrásnak fia volt: Simon, ki Ördög nevet viselt (1264-1288.4 Ennek fia volt; Őrdög András (1291-1325.) Ennek fia volt Simon de Karul [(Károlyi 1325—49 ig stb. | [Akkori időben, tudjuk, szokás volt az embereket előuevekkel illetni. A meglevő­ket pedig elég önkényesen változtatták. Pl : Kopján, Cupián Capián, Capján, Caplun, Cupluo, Caplon, Koplon, Koplyon, Kaplyon, Kaplon, stb. Kézai szerint Cupiánt Kapjón- nak kellett kimondani.] A Kaplyon helyett a Károlyi név úgy jutott ez ősi családba, hogy régi czimerök- ben ott van a turul madár, „fölemelt jobb lábában szivet tart és néz, — mert a karuly a madarak szivét nem eszi meg.,, Turul másként karuj, karvaly vagy karoly. Inné

Next

/
Thumbnails
Contents