Heti Szemle, 1905. (14. évfolyam, 1-52. szám)
1905-08-09 / 33. szám
2 HETI SZEMLE.. (33-ik szám.) van terjedve, de legjobban grassál s legtöbb pusztítást végez a nemzetiségi vidékeken ahol az uzsorások valóságos rabló gazdálkodást űznek“ Mit szólnak ehhez a Szatmár-Németi nagybuzgalomu munkatársai ? . . . Épen az a nóta, amit mi fújtunk. Ne kiabálja tehát senki, hogy ilyen, meg amolyan felekezeti politikát folytatunk, a zsidókérdés ma már nem felekezeti, hanem nemzeti kérdéssé nőtte ki (magát, mely napról-napra jobban élesedik és épen azok tesznek leg- roszabb szolgálatot a zsidók ügyének, kik a méltatlanokat védelmükbe veszik. Szerintünk épen azoknak a zsidóknak kellene legjobban küzdeni a toleránsok ellen, akik magukat magyar hazafiaknak hirdetik, ha nemcsak szóbelileg, de tényleg,(szívben lélekben is azok volnának. Mindenki látja azt ma már az országban, hogy arról az oldalról nagy veszély fenyegeti ezt a nemzetet, még talán sokkal nagyobb, mint amit a kedves német sógorok akarnak ránk zúdítani. Sőt a zsidóveszedelem nemcsakhogy fenyegeti, hanem torkon ragadta már az ország lakosságát — tanúja ennek az uzsorások által tönkretett parasztság, és százezrei a vagyonúitól teljesen megfosztott kivándorlóknak. Az ellenzék egységének attól korántsem fáj a feje, ha nem akarjuk keblünkre ölelni és melengetni az ország szipolyait. Az ilyen egység végzeies volna, amelyet minden magyar embernek teljes erejével meg kell gátolni. A legnagyobb szeretettel kérjük tehát a Szatmár-Németi munkatársait és a magukat magyaroknak hirdető zsidóságot, legyenek egyek a magyarsággal ezen nemzeti szerencsétlenség elhárításában esne nyüzsögjenek, mikor azt a bünbarlangot szellőztetik, melyet a hozzájok bizonyára méltatlan zsidóság teremtett, s a melytől már az egész ország bűzlik. Becses figyelmüket felhívjuk még az alábbi közleményre, amely nem tőlünk szái- rnazik, amelyhez mi egy betűt se tettünk. Megérdemelt büntetés. Hogy a magyar népen élősködő s csak a maga hasznát tekintő fel vidéki bazár menynyire nem ismer határt vakmerőségében, bizonyítja a Halmiban, júniusban megtörtént, eset. Ki hamisít legtöbbet ? ki csal, ki uzso- ráskodik, ki képes a magyar közönség türelmét, gyenge oldalát jobban kihasználni, mint a — zsidó? — Különösen a Felvidék van kiszolgáltatva e kufár hadnak. Úgy meglepte e vidéket, a kafiános és nem kaf- tános patkány módra beözönlött kazár-had, mint a varjusereg a hullát. — Olyan esetek történnek meg, melyekhez foghatót még hallani is alig lehet. (Hallja Havas ur ?) A magyar közönség egy pillanatra (sajnos) felháhorodik s azután ismét régi bizalommal öleli keblére a nálunk, Magyarországon igen-igen^beczézett fajt. A haszonért mindenre képesek — a kazárok. A legfurfangosabb módon csalják s csapják be a megszorultakat. De hisz ez faji tulajdonság. Lássuk csak, mit tettek a halmii jó madarak. Ugyanis a halmii mészárosok, Herman és Becski a nevük azoknak a lelkiismeretes kazároknak, kik tudva és megfontolva azon bűnös cselekményt követték el, hogy egy veszett bikát, melyen a dühösség teljes mértékben uralkodott, közfogyasztásra tréflinek, mert a zsidó metsző nem kóserezte veszettségéért, levágtak. A bika Kellner halmii bérlőé volt. Veszettsége onnan eredt, hogy a mezőn lege- lószós közben egy kóborló veszett eb megmarta. A mészárcTsok a veszett állatot potom árért megvették levágás végett. Eddigi szokás ellenére s hogy a bűnös szándék ki ne tudódjék, a kertek aiatt vitték az állatot a vágóhidra. De nem juthattak a veszett állattal a vágóhídra sem s igy a kertek alatt vágta le (nem a metsző, ki mindig szokta) hanem a mészáros legény. — Ez estére történt. Másnak reggel a hús nagy részét kimérték a magyar fogyasztó közönségnek, kik azonban az Isten különös kegyelme folytán mégis 'megmenekültek az esetlegesen bekövetkező veszedelmektől, mert az illetékes hatóságnak ideje korán tudomására jutott s megtette a kellő intézkedést. Sok helyen már a félig megfőtt veszett állat húsát keltű megsemmisíteni. A szolgabiróság, hogy meggyőződjék az állat veszettségéről, az agyvelőt felküldötle Budapestre hivatalos megvizsgálás végett, hol azt konstatálták, hogy az agyvelőből beoltott állatok —veszettségben pusztultak el. Erre a halmii szolgabiróság e hó 4 én tartotta meg a tárgyalást, hol a vádlott mészárosokat, kik az állat veszettségét tudva, szándékosan követték el a bűnös cselekményt, tejenként 250 koronára és 15 napi elzárásra Ítélte, mit a vádlottak megfellebbeztek. Ily visszaélések történnek meg, hol az áldozat mindig a jámbor magyar közönség. Furfang és csalafintasággal dolgoznak. Ezért gyarapodnak anyagilag, s fosztják ki a már úgy is kizsákmánj'olt magyar közönséget. Még nap nap után mind jobban özönlenek és települnek le a Felvidéknek már amúgy is általok meglepett faluiban. De így fog ez mindaddig tartani, mig a magyar közönségnek tpég alvó, része Öntudatra nem ébred s mig nem állítja fel mindenütt, ahol szükséges, a hitelfogyasztási és más szövetkezeteket, mely védelmül szolgál a már eddigis tönkrement s kiszipolyozott magyar közönségnek. Álljanak talpra már a társadalom vezetői. Tekintsenek a Felvidékre s mentsék meg a még megmenthető*, mert maholnap Amerika szabad földje ad menedéket a mindenéből kifosztott Felvidék népének. K. K. a mai Karuly-puszta, nagy-Károly, kis Károly neve, a család neve : Károlyt (de Karul.) Kaplyont tigrisnek értelmezik. (Vám- bóry.) Mindkét név a Károlyiak vitézségét bizonyítja; a m ről hiteles feljegyzések is tanúskodnak. Pl. Tamás (1202 — 30.) Imre király uralkodása alatt háborúban igen kitüntette magát. András király alatt csapat- vezér lett. — Később utódoc vásár — és pallos-jogot stb. nyernek ; vitézi tetteikért birtokot kapnak jutalmul. László és János Hunyadi Mátyásnak, Bertalan pedig Zfig mond királynak vala kedves embere s a királyi udvarban tisztelt férfiak. Góresi K. szerint jellemző a Károlyi család történetében a XVII. századig, hogy polgári pályán, országos hivatalban sohasem működtek, bár vagyon és tekintély szerint Szatmárban elsők voltak s egyesek királyok különös kegyeit is élvezték. Tették pedig azért, hogy vagyoni pereiknek, családi életüknek j*bban szolgálhassanak. II. Mátyás király Károlyi Mihályt „a haza és trón védelmében kifejtett buzgósága jutalmául“ — bárói rangra emelte. Itt egy uj korszak kezdődik a családi történetben, melyről máskor fogok egyet mást szólaui, hogy ismerje meg e dicső család történeti fejlődését az is, kinek nem jut alkalma bővebben belepillantani hites iratokba. Egy törzs, mely a honfoglaláskor móiyiló gyökereit hazánk földjébe, megérdemli ezt a tiszteletet az ezeréves nemzettől. Az ecsedi uradalom megvétele. Szirmay Szatmár vármegye ismertetésében igy ir : „Az ecsedi uradalmat 11. Rá- kóczy Ferencz páriütése miatt, mint uraveszett jószágot, VI. Károly császár, gróf Karolyi Sándornak ajándékozta“. A közéletben Szirmaynak súlyos vádjával többször találkoztam. Miért merészelt a történetíró ily dicső családdal szemben ily bal támadást tenni, nem éren?! Különben nem tartom elfogatható írónak Szirmait e tekintetben, mert: 1.) Tagadom, hogy gróf Károlyi Sándor az ecsedi uradalmat ajándékba kapta volna, mert azt a fia pénzért megvette. 2.) Az ecsedi uradalom csak úgy lett uraveszett jószág, hogy azt az osztrák politika lefoglalta a kincstár részére. 3.) A nagy Rikóczyt, a „pro patria et libertate“ nagy elvének dicső harczosái párt- ütőnek nevezni, egy ily állítás megdönti az Íróba helyezett hitelünket, Sajnos, hogy e nagyon is osztrák izü mondat hiteire talált. De hitelt nem érdemel, amim alább ki fogom mutatni. Az ecsedi uradalmat 11. Rikóczi Ferencz és nővére, Julia, Aspremont grófné örökölték, kik azt maguk között felosztották, majd pedig elzálogosították. A szatmári béke utón a kincstár lefoglalta Rákóczy részét., mig a másik rész az Aspremont családé maradt. A kincstár akkor az egészet megbecsültette (1724.) 383422 frt. 30 kr. értékben. Ezen becslés Könyvkereskedésem Antiquár-osztályában a magyar és külirodalom újabb és jelesebb termékei meglepő olcsó árban kaphatók, FIGYELEMI FIGYELEM! TK3» Uj bekötéssel ellátott valamint mindenféle papír-, író-, rajz és festöszereli, a lehető legolcsóbban kaphatók használt tan- és segédkönyvek weisz IZSÁK szép és tiszta állapotban könyv-_és papirkereskedésében. Lfeák-tér 22. szám. ---- SZATMÁR• ___ a Fehér ház, ala,tt. Eg yes müvek, valamint egész könyvtárak a legmagasabb árban megvétetnek.
