Heti Szemle, 1905. (14. évfolyam, 1-52. szám)
1905-01-25 / 4. szám
POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ■K ELŐFIZETÉSI ÁRAK: E^y évre — — — — — — 6 korona — fillér Félévre — — — — — — — 3 *. — Negyedévre — — — — — 1 „ 50 „ Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona. E yes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő U Á T II O K Y END li E. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY-SAJTÓ" A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető össze, küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány sajtó“ czimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyitttér sora 40 fillér. A lap megjelenik minden szerdán Steinberger Ferencz dr. 1846. nov. 25.—1905. jen. 17. A múlt szerdán, már lapunk zártakor V2 11 óra tájban érkezett hozzánk Budapestről egy szűkszavú távirat, mely meghozta azt a lesújtó hirt, hogy dr. Steinberger Ferencz, egyházmegyénk büszkesége nincs többé az élők sorában. A gyilkos betegség néhány nap alatt kioltotta nemes életét. Nálunk csak egyesek, a legszűkebb körben tudták, hogy beteg, de hogy a veszedelem ily fenyegető, azt senki sem sejtette. Annál megrenditőbb volt városszerte a katasztrófa hire, mely úgyszólván teljesen váratlanul jött. Stemberger Ferencz olyan űrt hagyott maga után, melyet betölteni a legjelesebb tehetségnek is hosz- szu idők munkájába kerül. Mint tündöklő csillag ragyogott a katholikus tanitás és nevelés ügyének egén, páratlan munkabírásával, szellemének fényességével bevilágitotta azt az utat, melyen a ka- tholikus tanügy megoldását czéljához lehet vezetni. Hívek hosszú során keresztül ott küzdött a legelsők között, életét úgyszólván ennek a nemes ügynek szentelte. Mint egyházmegyénk papja páratlan ambiczióval vett részt minden egyházi és társadalmi tevékenységben. Képességének irányitó erejével mindig rda tudott hatni, hogy ébren tartsa.a lelkese-? .dóst, mely a felmerült eszmét megoldásához vezeti. A munkának aztán ő állott a legelejére, biztos kézzel ragadta meg és vitte a végleges kifejlethez terveit. Elévülhetetlen érdeme, hogy egyházmegyénkben a Pázmány-Sajtónak és a Szatm áregyház megyei irodalmi Körnek, megteremtője volt, az ő nevéhez fűződnek lapunknak, a Heti Szemle megalapításának mozzanatai. 0 volt az, ki megnyerte ezen nagy eszméknek egyházmegyénk nemesen gondolkozó püspökét, ő volt az, ki lángra lobban- totta a papság szivében a lelkesedést, mely aztán nem szűnt meg, inig a nagy tervek testet nem öltöttek. Epén azért méltó, hogy lapunk élén, a legelőkelőbb helyen ' örökítsük meg nevét annak a férfianak, kit e lap megalapítója gyanánt méltán tisztelhetünk. Másik elévülhetetlen érdeme, hogy a tanitónőképző intézet mellett kifejlesztette a óvónőképző és a polgári nőképző intézeteket. 0 volt tehát az, ki városunkat két tanintézettel gyarapította mérhetetlen hasznára a nevelés ügyének. Lehetővé tette ezáltal, hogy sok szegény család, leánygyermekei megszerezhessék azt a képzettséget, mely által életük fentartása biztosítva lesz. Áldják is emlékét mindenütt, az ő neve glóriafényben ragyog a tanuló ifjúság előtt, melyet csak tisztelettel tudnak kiejteni. Sfeinbérgerről, mint társadalmi emberről, nincs az a toll, mely megfelelő rajzot tudjon szolgáltatni. A közönség úgyszólván rajongott érte. Ahol megjelent, ahol szólásra nyitotta ajkait, az emberek azonnal le voltak bilincselve. .Magas műveltsége, csaknem utólórhetetlenül kedves modora biztosította számára a tiszteletet és közbecsülést minden körben, ahol megfordult. Mintha bűvös erővel birt volna, valami megmagyarázhatatlan öröm töltötte el mindenütt a társaságot, amint tudomást vett róla, hogy Steinberger is meg fog jelenni. Széleskörű ismeretsége volt úgy városunkban, mint a legtávolabbi vidékeken. Alig lehetett úri ember erre az öt vármegyére terjedő egyházmegyében, aki Steinberg ért. személyesen ne ismerte volna. És ha ismerte, — szerette, nagyrabecsiilte. Úgy beszéltek róla, mint valami rendkívüli emberről, kihez hasonlót alig képzelhetnek. Mint kolléga és hivatalfőnök ritkítja párját. Nem kereste az ellentéteket, sőt ha merültek volna fel ilyenek, elsimításukon maga szorgoskodott. Ritka szép vonás jellemében, hogy ártani soha, mindig csak használni akart. Esetleges gyarlóságokat nem megbosszulni, hanem megkorrigálni kívánta. Szivnemességének nyilvánulásait lépten-nyomon vehette észre az ember. Denuncziáns szerepre nem vállalkozott, az ilyen alakok nála sem találtak nyitott ajtóra. Mély ismerője volt a léleknek, s azoknak a behatásoknak, melyeknek bélyegét az élet rá szokta nyomni. Ideális; úgyszólván emberfeletti gondolkozásmódja szinte meglepetés számba ment, midőn megnyilatkozott. Nagy jellem veszett el benne, akit talán némelyek félreismertek, de csak azért, mert megismerni nem tudták. Egyházmegyénk légköréből a feléje fordult legmagasabb királyi kegy folytán távozásra szólít- tatva, csakhamar országos nevű ember, — bátran mondhatni, országos tekintély lett. Mint a katholikus tanügyi tanács elnöke vezérszerepre hivatott elsőrangú tényező volt hazánk katholikus nevelésügyi munkásainak nagyérdemű gárdájában, s a népiskolai törvényjavaslat revíziójánál az ő elvei iránnyitó zsinórmértékül szolgáltak. Valóságos apostoli szellemmel munkált az egyház javának előmozdítása körül. Méltán borította tehát gyászba hazánk katholikus közönségét ez a távolról sem várt haláleset,
