Heti Szemle, 1905. (14. évfolyam, 1-52. szám)

1905-07-12 / 29. szám

2 HE TI SZEMLE“ (29ik szám.) kormánynak az országgyülósileg meg nem szavazott adókat és ujonczokat rendelkezésére nem bocsátja, az ujonczozás előkészítéséhez és foganatosításához, tartalékosok és póttartalé­kosok behívásához segédkezet nem nyújt; a kormánynak ily' irányú rendeletéit mint törvényelleneseket végre nem hajtja és vég­rehajtásától tisztviselőit és alkalmazottait eltiltja. Amennyiben pedig a város tisztvi­selői és alkatmazottai e kötelességük telje­sítésében bárminő megtámadlatásnak volná­nak kitéve, a város közönsége kijelenti, hogy minden irányú megoltalmazásukat elenged­hetetlen kötelességének tartja. Lendületes, magával ragadó beszéddel indokolta meg dr. Kelemen képviselő a be­nyújtott indítványt. Mikor beszédét befejezte, a javaslatot perczekig tartó tapsok között egyhangúlag elfogadta a közgyűlés. Vajay tiszti főügyész az egész tisztikar nevében azon kijelen'ést tette, hogy már most biztosítja a törvényha­tóságot arról, hogy mindenben a fennálló törvények szerint fognak cselekedni. A nagyfontosságu határozat meghoza­tala után a . bizottsági tagok nagyrósze eltá vozott a teremből. A május hónapról bemutatott adóvál­tozási jelentést tudomásul vették. A csendőrlaktanya felépítéséhez szük­séges 150000 koronát a Magyar,Jelzálog és Hitelbanktól törlesztéses kölcsön alakjában fogják felvenni. Az erre vonatkozó kötvényt s törlesztési tervezetet elfogadták s a pénz felvételével a polgármestert megbízták. A hivatalszolgáknak egy félévre drága­sági pótlékot szavazott meg, egy régebbi köz­gyűlés. A tanácstól ezek most azt kérték, hogy a pótlékot mint állandó fizetést, adja továbbra is nekik. A tanács a kérelmet elutasította. A hivatalszolgák a tanács határozatát meg­fellebbezték a közgyűléshez, mely az ügyet megvizsgálás és újabb javaslattétel végett visszaadta a tanácsnak. Ugyanily határozatot hoztak a kézbesí­tők fellebbezési ügyében is. A II. negyedévi pénztárvizsgálatról be­terjesztett jelentést tudomásul vették. A pénztári értékeket betörés ellen nem biztosítják. Weise Dániel a sárerdei vágásokból a rönköket megvette. A vételtől később elál­lót*, mert iulmagasnak tartotta a megaján­lott árakat. A város nem indít pert ellene, de a bánatpénzül letett 500 koronát sem adja vissza neki. A letarolt erdőterületet mint legelőt fog­ják egye'őre értékesíteni. A kereskedő és iparos tanoncz-iskola költségvetését elfogadták. Mivel mindkét iskolánál némi deficzit van, ennek fedezé­sére a kormányhatóságtól és az iparkama­rától segélyt fognak kérni. A csendőrlaktanya tervén a esendőrpa- rancsnokság némi módosításokat kíván. Ez átalakítás 4077 korona költségtöbbletet von maga után, melyet a közgyűlés megszavazott. Bartha Kálmán gazd. tanácsosnak 6 heti, Le'ber Antal főerdésznek 5, Jékei Károly alkapilánynak 5, Novak Lajos főszámvevő­nek 6, Demkő Sándor aljegyzőnek 6 heti szabadságot engedélyezett a közgyűlés, mely ezzel végett is ért. Le a dualizmusos cimjelzésselí Sokan a hazafiak, s még a független­ségi pártiak közül is, úgy megszokták a du­alizmust és germanizmust, hogy fel se tűnik nekik, hogy eimjelzésükben saját maguk is az Ausztriával való dologi állami kapcso­lat jellegét használják, saját maguk is ger- manizálnak s ezzel tüntetnek önálló állami­ságunk ellen. Tudjuk, hogy nyelvében él a nemzet, de arra, hogy a magyar nyelv uralmát elő­segítsük, már nem fordítunk gondot, hisz — mellesleg megemlítve — hazafias irányú közművelődési egyleteink is elzüllenek, mert azt a nyomorult egy két korona évi dijat szászezrek helyett csak néhányan fizetik. No de nem erről akarok beszólni, ha­nem arról a valóságos hazafias szégyenről, hogy a Magyarhonban a ki cimjelzóses le­hozták. A javaslat mellett 56-an igennel, 6-an nemmel szavaztak. Más tárgya nem volt a rendkívüli köz­gyűlésnek, áttértek mindjárt a rendes köz gyűlés tárgyainak tárgyalására. A polgármesteri jelentés kegyeletes szavakkal emlékezett meg a legmagyarabb főherczeg, József főherczeg elhunytéról. Ha­lálának hírére a város köz- és magán épü­leteire gyászlobogót tüz'ek ki, a tanács a város közönsége nevében részvét-táviratban tolmácsolta fájdalmát. A polgármester indít­ványára az elhunyt főherczeg emlékét jegy­zőkönyvében örökítette meg a közgyűlés. A tisztikar az elmúlt félévben összesen 28365 ügydarabot intézett el. A hajháló-ipar meghonosítása iránt a tanács a szükséges intézkedéseket megtette s különösen azon működik, hogy az állami gyermekmenhelyek városunkban elhelyezett növendékei ezen könnyű s sok hasznot Ígérő foglalkozást megtanulhassák. A hajháló készítésének tanítását a megye területén levő állami iskolákban a közoktatásügyi miniszter elrendelte. Az uj kormány megalakulását ludató kormányelnöki leiratra vonatkozólag dr. Ke­lemen Samu és társai a következő indítványt nyujtofták be : Miután tudomásunk szerint a tanács az uj kormány leiratát saját hatáskörében in­tézte el, a törvényhatóság azonban szüksé­gét látja, hogy ezen leirattal szemben állást- foglaljon, a következő sürgős indítványt ter­jesztik a közgyűlés elé: A törvényhatóság a kormány megala­kulásáról szóló leiratnak iratárba helyezésé­hez hozzájárul. Egyben kijelenti, hogy a kormányt, mely az országgyűlésnek egyetlen pártjára sem támaszkodható és mely a tör­vényhozás mindkét házában történt lesza- vaztatása daczára helyén maradt: alkot­mányellenesnek tartja és mint ilyent felada taiban nem támogatja. Híven az országgyűlés 1905. jun. 21.-én hozott egyhangú határozatához kimondja a törvényhatóság, hogy ezen alkotmányellenes diadalistennő lábaihoz és felállították he. lyökre a szobrokat. Azután onnan is eltűnt. Csak vasárnaponkint látták társnői még a templomban, de ott is csak hallgatag imába merülve ; soha szavát nem hallhatták, mintha megnómult volna. Azután jött az ősz; egyik óv a másik után : virágot virág után szakasztottak a falu ifjai a kastély tövében, de az erdő rejett kökénybokrához hiába közeledlek, az mindig tagadólag rázta a fejét. — Várja szép kőfaragóját és a kas tólyt, a büszke erdei tündér, — csufolódtak a párta alá került leányok. Meg is jött a szép kőfaragó legény három óv múlva, de falábon 1 Szerelméért rajongott, fáradott, éjjel- nappal, mig nekifeszült munkája között egy szer egy hatalmas kőtömb gurult szeren cséje elé és egyik lábát is összezúzta. Az orvosok levágták és falábat adiak helyébe. Most bár némi szerzeménynyel, de nyomoré kon eljött megnézni, vájjon hát igazán várt-e reá az a kis daczos erdei virág es megmon­dani neki, hogy mindennek vége, tovább már ne várjon ? ! . . . De az a kis erdei virág, az érié vér tanúskodó szerelem keblére hajtotta bár sonypuba, harmatos orczáját és azt zokog'a a szülők ellenkezésének, a falu kárörömének daczára, hogy nem, nem vár már tovább, mert megjött, a kire várt, a kiért epedett, a kit szeret és szeretett . . . És mig gallyból rakott fészkűkben vad galambok csattogtatták szárnyaikat, az erdő legszebb vadgalambja is átvonult vőlegényé­vel a kis templomba és örök hűséget eskü­dött neki Isten oltáránál. — Kastély helyett falábat hozott ne­ki . . így jár, aki magasabbra akar nőni az erdő fáinál . . . Ilyen és hasonló jó kivánatokkal kí­sérte ouhonukba az ifjú párt a falu szószá­tyár asszonynópe. De boldogságuk sokkal mélyebben rejlett szivükben, hogysem ah­hoz az irigység oda férkőzhetett volna 1 És hogy még jobban rejtsék a világ elől, magukkal vitték az erdő ölébe. És ott uj erő, uj művészet hatalma borult a szerelem költészetével a kőfaragóra. Uj eszméi támadlak, azokat nemesebb kövekbe véste le, mint a diadalistennőjét a kapu felett. Csodálatosan szép márvány ala­kok jelenlek meg a susogó szellők és csat­togó fülemileénekek vitték volna hiröket a világba, eleinte csodálok, később bőkezű vásárlók, végül főrangú megrendelők hívása halolt a vadász eddig elfelejtett hajlékába. És az ifjú pár útra kelt. Évről- évre örvendetesebb híradások érték egymást a fa­luban az ifjú sikeréről, dicsőségéről . . . Majd egy tulboldog levél érkezett tör­zsikétől szüleihez. Azt irta, hogy művész, forrón szeretett férje beváltotta Ígéretét, amit legónykorában tett még neki az érsek kastélyának építésé­nél : neki is egy kis kastélyt épített a {dél­vidék egyik csodaszépsógü tavának partján a sziklák oldalában, pálmák és narancsfák árnyékában. A kapu felett egy szobormű áll, a művészet nemtője egy megnyomorodott szobrászt emel föl magéhoz. Hogy a nemtő Örzsikét ábrázolta és a nyomorodon szobrász pedig férjének képmása volt, azt nem irta meg a nő szerénységből, de a mellékelt ké­pen az egész falu rajok ismert. S mig az örömtől áradozó szülők a kis kastély képét a plébánostól és a nótáriustól le a hajdúig és utolsó jobbágyig mindenkinek mutogatták, meg megrázták a falu pletykás Jutkái a kon- tyukat és igazítottak egyet nemesak kon- tyukon, de hibás észjárásukon is! Mégis csak okos lány az az Orzsike, túljárt az egész falu eszén ! . . . És az érseki kastély kapuivezetéről gúnyosan mosolygott le rájok a diadal isten­nője, mintha csak azt mondaná: — Nehéz is túljárni a ti eszeteken? Csak a nyefveteken ne akadjon meg senki!.. A kert ajtajában a Pán sípját fúvó fa­un pedig mintha még pufókabbra fújta vol­na a pofácskáját és fütyölt volna nekik is valamit ? !. . . Iharos.

Next

/
Thumbnails
Contents