Heti Szemle, 1905. (14. évfolyam, 1-52. szám)

1905-07-05 / 28. szám

3

H

lata ennek az uj minisztériumnak — ha csakugyan törekszik erre — a gondolat Vészi Józsefé, a szabad gondolat vagy gondolatszabadság hires nagy alakjáé.

Ezelőtt körülbelül három esztendővel adott be egy kérvényt a Budapesti Napló hires szerkesztője a belügyminisztériumhoz, melyben az újságok utczán való ámításának betiltását kérte. Attól fogva, egész máig, senkisem hederitett erre a dicső kérvényre ; Krisstóffy, az uj alkotmányos belügyminiszter azonban előrántotta a kérvényt és —- mint a fővárosi lapok Írják — teljesiti a a nagy liberálisnak, a hirdhedt szabadkőművesnek, a szabadsajtó e dicm hajtásának epe- dő óhajtását.

Az uj belügyminiszter tehát nem igen törődnék azzal, úgy látszik, hogy a kérelmező még a saját hitsorsosaitól sem támogatott lapját időközben szintén az utczán ki- nálgatta, tehát maga sem vette komolyan ki tudja, milyen okokból előterjesztett kérelmét: mivel neki és az Ő feladatainak ez a kérés kedves, Vészi ide- Vészi oda, a krajczáros újságok elárusitá^át betiltaná. Betihaná, úgy látszik azért, hotry ezzel a tényével is igazo’ja, hogy ő nerrc-;ak szóval hirdeti, de tettekkel is igazolja minisztériumunk alkotmányos mivoltát.

Régóta nem kedves a hazánk sorsát intézők egyik táboiának az a nagy nyilvánosság, mely előtt hazánk válságos állapotának intézése folyik. Mindig ezt hánytor- gaiták, mindig az fájt, hogy nem cselekedhetnek „csöndben.“ Tehát csak következetesek magukhoz az uj miniszterek, midőn a szabadsajté ilyetén korlátozásával azt az óhajtott nagy csöndet fokozatosan igy előkészítik.

Apponyi az mondotta egy hírlapíró előtt, hogy a mostaninál naivabb kormányt ő még nem látott. Ha csakugyan igaz, amiről itt szó

itt áll a szépségének, bájosságának tudatában levő menyasszony előtt.

Margit sötét szemének tekintete, ró zsás atcának észbontóan kecses gödröcskéi valami uj, eddig ismeretlen érzésbe ringatják szegéuy kispapuokat s amint tekintetea sima karikagyűrűre téved, önfeledten dűl a bársonyos fölöjbe. Látja ezt Margit s diadalmasan csendül meg hangja.

„Most, az egyszer ón gyóntatom meg Sándor ! Ne féljen, nem leszek oly komor öreg bácsi, csak aztán őszinte bűnbánó legyen. Vallja meg igazán, miért sirt a nagytemplomban ?u

„Éu, mikor“ —kérdó tágra nyilott szemekkel a kispap.

„No ne titkolódzók, látták többen, egy kis őszinteséget csak megérdemelnék magától hiszen. . . .“ s itten ellágyult hangja „mi mindég jó barátok voltunk I“

Már derengett valami kis világosság előtte, de zavarát nem tudta legyőzni s tévedésről, reflex mozgásról hebegett majd mentő gondolata támadt s mosolyogva jelentette.

„Legyen nyugodt, nem vagyok szerelmes. Ha szerelmes lennék, holdvilágos estén fülemile dal kíséretében pityeregnék, de nem a templomban. -4

Azt csak nem árulhatta el, hogy ő akkor könnyes szemével a hetedik égben járt, ahol pedig az írás szava szetint se nem házasodnak, sem férjhez nem mennek.

van, ez a tény Apponyi állításának egyik fényes bizonyítéka.

Igazán naivnak és rövidlátónak kell len nie annak, ki egy alkoimányos államban a politikai saj ót korlátozni, megsemmisíteni akarja. Határozott veszedelem pedig, ha az alsóbb nóprétegeket a nekik már megszokott politikai szellemi táplálóktól megfosztani akarják. Ezzel igazán fel lehet izgatni a népet.

Hogy valami eszme terjedjen, mártyro- kat kell neki teremteni. Tegyek csak a politikai esvméket hordozó betűket mártyrokká, hamarabb el fogják érni azt, a mitől félnek, mintha a nekik kellemetlen újságok számát megtízszereznék.

Az újságokban kiirt gondolatokért az iró személyesen felelős: Ezért, és mert érzi annak a súlyát, a mit ezreknek mond majdnem kivétel nélkül megfontolva, nagy körültekintéssel bocsátja nyilvánosságra gondolatait. De az a gondolat, moly először négyszem közt nyer kifejezést, sokkal bátrabb és sokkal szabadabb, sokkal korlátlanabb, mert kevesebb érte a felelősség. S ha ilyen gondolat aztán szajról-szájra jár, csak fokozódik az olyan tulajdonságokban, melyektől az újságba került gondolat már megszületésénél is ment.

A ki a mai válságos időkről folytatott magán eszmecseréket hallja és összehasonlítja az újságok tartalmával, megdöbbentő különbséget talál a kettő között. Az újságok tartalma valóságos gyermek dal a bizalmas körben elhangzó eszmékhez képest. Hogyha aztán egyedül az utóbbiak fognak elterjedni és uralomra jutni, kész lesz a veszedelem.

Azt mondhatnák, hogy az újságok teremtették meg ezen gondolatokat. Ha alkotmányos állam vagyunk, és nem egyesek, hanem nép képviselői intézik az ország sorsát, a népnek joga van tudni, mit tesznek az ő képviselői. Ha nem mondja meg neki az újság, eljut hozzá másként a hir. Tehát az újság nem az egyedüli közvetítője, a hir szárnyának. Az újság csak kényelmesebb és szerencsésebb eszköze a birlelésnek az élőszónál. A gondolat és nyomában az érzelem megterem újság nélkül is. És ha a bennünket érdeklő közdolgok nem kedvezőek, az ezek nyomában keletkező gondolat és érzelem is kedvezőtlen lesz bármiként értesülünk is róla. Hogy a hatalom a neki nem tetsző gondolatoktól és érzelmektől megmeneküljön, ne az újságot, bántsa, ne a hir szárnyait nyesegesse, hanem az emberi elmét verje bilincsekbe, azt ne engedje meg, hogy az emberek gondol kozni és érezni merjenek. Vagy ha ezt nem birja elérni, menjen gyökerére a dolognak és ne engedje meg, hogy a nép bizonyos gondolatokat egyáltalán megéríseu, gondolkozni megtanuljon. És szálljon pörbe a Teremtővel, hogy fossza meg az embert életösztöneitől. Akkor eléri czólját, de másként ma már nem.

Ezért, ne az újságokat korlátozzák, hanem az iskolákat zárják be. De akkor is ne most kivánják az eredményeket, hanem két emberöltővel később. Mert hiszen azoknak lelkeit, kik eddig az iskola hatásait érzik, ettől a lelki tartalomtól meg nem foszhat- ják.

Állítsanak őröket a család szentélyébe, a kik visszafojtsák a szülők leikébe a gondolatokat és érzelmeket. És ha attól tartanának, hogy az éj csedjében a szülők suttogva közölnék gondolataikat és érzelmeiket gyermekeikkel, tópessók ki a szülők nyel vét.

ÉTI SZEMLE“ (2L_szám.)

És mert az ember még nyelv nélkül is tudja gondolatait közölni: irtsák ki azokat, kiket a magyar iskolák nemzeti szelleme megmételyezett. Ma már másként eredményt el nem érhetnek.

Korlátozzák ott a sajtót, a hol az igazán ártalmas: a Közerkö'c-’ök terén.

Kísérje figyelemmel a hatalom az irodalom összes termékeit és azokat az alkotásokat, melyek az Isten, az erkölcs és a természet törvényei ellen vétenek, tehát az erkölcstelenségben találják gyönyörűségüket, ezekre tegye reá a kezét.

Ha a hatalom az ilyen munkáknak elkobzását rendeli el, sőt megjelenését teszi lehetetlenné, áldásos munkát végez. Megmenti vele az egyént önmagának, családjának, községeinek, nemzetének, az államnak és segédkezet nyújt az ember örök üdvösségének munkálására.

Ez ellen felzúdulnának ugyan azok, a kik az ilyen szennyiratok terjesztéséből élnek ; de áldaná a becsületes emberek sok milliója és áldaná a nemzeti ügy és áldásait erezné az állam igaz megerősödése, mert hát minden állam támasza, talpköve a tiszta erkölcs, mely ha elvesz, az állam ledől és rabigába görbéd.

Ha az uj belügyminiszter ur csakugyan korlátozni akarja a sajtót, ne a politikai irányokat korlátozza, hanem az erkölcstelenségnek vessen véget az irodalomban.

HÍREK.

Hátralékos előfizetőinket tisztelettel felkérjük előfizetési hátralékaik beküldésére és előfizetésük megújítására.

Gyászmise József főherczegért. Pemp Antal káptalani helynök elrendelte, hogy az egyházmegye minden templomában e hó 12 én, amely nap elhunyténak BO-ik napja ünnepélyes gyászmise tartassék és arra a hatóságok, egyletek és tanintézetek meghivassanak. A székesegyházban délelőtt 9 órakor lesz az ünnepélyes gyászmise.

József főherceg szobra. Makó város mozgalmat indított, hogy József főhercegnek szobrot állítson a nemzet az ország szivében még pedig az általa annyira kedvelt Margitsziget évszázados fái között. Makó város tanácsa az ország összes törvényhatóságait felhívta a csatlakozásra.

Az uj kormány és az ügyvédi kamara. A helybeli ügyvédi kamara szombaton tárgyalta az igazságyügyminiszterleiratát, melyben tudatja, hogy a király őt nevezte ki az igazságügy élére és kéri, hogy az ügyvédi kar működésében támogassa. Más alkalmakkor rendkívül hódoló modorban volt szokás feliratot intézni az uj miniszterhez, most azonban ez nem következett be. Az ellenzéki hangulatot már látni lehetett előre, igy az indítványt is úgy tették iueg, hogy a választmány vegye tudomásul a leiratot és helyezze irattárba. Az ügyvédek egyrósze ezzel sem volt megelégedve, s azt követelték, hogy ez kifejezés: „vegye tudomásul,“ hagyassák ki a határozatból. A többség az eredeti javaslat mellett döntött. Erre aztán kitört a viszály az ügyvédek közt. Dr. Farkas Antlal kijelentette, hogy lemond a választmányi tagságról s ma délután 5 órára értekezletre hiAta meg az ügyvédeket, melynek czólja lesz állást foglalni a kamara választmány határozata ellen.

Nyugalomba vonult tanárok. Wil- cseTc .János ez. igazgató és Vajdaffy Géza