Heti Szemle, 1905. (14. évfolyam, 1-52. szám)
1905-07-05 / 28. szám
XIV. évfolyam. Szatmár, 1905. Julius 5 28-ik szám. ■ITI SZEMLE POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — — — — — — 6 korona — fillér Félévre — — — — — — — 3 „ — Negyedévre — — — — — 1 „ 50 „ Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Se adót, se ujonczot. Újból megindullak a próbálkozások, miként lehetne a régi állapotot visszacsinálni a nemzeti óhajok kielégítése nélkül. Hogy ez a mesterkedés kárba veszett, azt minden magyar szivében érzi. Azért nem tudott országunk soha önerőre kelni, mert mindig találkoztak Szat- máron megalkuvók, Világosnál árulók. A magyar cdahagyla nemzeti jussát egy hitegető jószóért vagy hívatlan vezetőinek rémüldö- zéseért. Ezért nem volt soha becsülete, ereje a magyarok gravamenje- inek Bécs előtt. Most elérkezett az ideje, hogy megvessük lábunkat önálló államiságunk törvényes megnyilvánulásáért: a magyar hadseregért. Mert ha most meghajlunk, máskor eltaktikázzák a szabadságunkat is. A kisértéseknek egy újabb módszere, hogy a liberális sajtó az ország gazdasági válságáról, romlásról jajgat. Hogy erre csak most van gondjuk, s úgy elfeledkeztek FelelSs szerkesztő BÁTHORY ENDRE. A lap kiadója : A „PÁZMÁNY SAJTÓ“ róla négy évtizedes párturalmuk alatt! És most is, inig a köznépet féltik, szándékukkal a törvénytelen kormányt akarják istápolni. Mert Magyarország népe gazdasági válságba sohasem juthat. Az a föld, melyből mi megélünk, ha az Ég ráadja áldását, minden évben meghozza eleségün- ket. Ha egyszer soványabban is aratunk, a mi részünk abból is kijut, ha Ausztriának nem kell milliókkal sarcot fizetnünk. A népet pedig ne féltsék, még gyarapodni fog, ha a legények elejét nem veszik katonának, pénzének javát az osztráknak. A magyar nem él ágyú kovácsolásból, szurony köszörülésből, hogy keresetének gyökerét el lehetne metszeni. A mi gyártelepünk a föld háta, munkánk az eke, áldásunk a kasza. Ez a gabona, amit aratunk, nemcsak minket tart főn, hanem azok is . ..jzornlnak, akik csak fegyvert villogtatnak, diszme- netet járnak. Mi érvényesülni és fejlődni tudunk a hauptmanok cúg- mars-ja nélkül, de hogy élnek meg ők, ha gabonát nem adunk?! A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető össze küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány sajtó“ czimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyllttér sora 40 fillér. A lap meg'.ielenik miiideu szerdán. A képviselőháznak az a tilalma, hogy sem adót beszolgáltatni vagy elfogadni, sem újoncot előállítani vagy jelentkeztetni nem szabad, egyedül ez képes az osztrák tanácsadók makacsságát megtörni, s a magyarnak igazságát meghozni. A Corpus Jurissal még sohasem tudtuk Bécset megyőzni, a jogainkat Rákóczi fegyverével, Deák ellenállásával kellett kierőszakolnunk. Ha majd nem kapnak sem katonát, sem adót, akkor és csak igy, be fogják látni, hogy többet ér az ujoncz magyar vezényszóval, mint sehogy ; és jobb a pénz paritásos intézményekre, mint semmi! Azért ma az kívánatos, hogy a polgárság a bécsi „nem engedünk“- re, „nem adunk “-kai feleljen. Sem adót, sem bélyeget! Sem újoncot, sem néptölkelőt! Sem a polgárság sem a tisztviselők! A városi, megyei és környékbeli tisztviselők tiltakozzanak az ellen, hogy tőlük bélyeges nyugtát követeljenek be és fizetésükből előre lefogják az állami adót! A törvénytelen kormány Ahogy ők elgondolták és ahogyan tényleg történt. Irta : M. Gy. A tömjén füst édes illata szertefoszló felhőkben jária át a székesegyház aranytól ékes boltíveit. Az énekesek ajkán felcsendülő „Aguus Dei“ megrázó dallarua halkan zsongva előbb a bünbánat, a megalázódás érzéseit váltja ki a szivekből, majd diada - másán szárnyal a bánat könnyeiben fürösz- tött lelkek fölött. A szentély legalsó helyén térdelő halvány arcú kispap lesüti oltárra szegzett, tekintetét, leveszi szemüvegét s fölszári t j a könytől ázott pilláit. Azt gondolta, kisern vetett ügyet reá. Pedig csalódott. Két érdekes leány arc ösz- szenéz, bibor ajkukra lopódzott mosoly, elárulja, hosszú már a misének hátralevő része, bő forrása fakadt a témonda beszédnek. Mikor úgy felgyűl a gát vize, egy-ket pillanatra feltorlódnak a habok, hogy annál hangosabb csobogással zuhogjon az ár alá a völgybe: vártak ők is egymásra, kikezdje a thémát. Ilonka törte meg a csendet: „Láttad ?'* „De láttam ám !“ Felelte Sárika. „Szegényke! Sajnálom, de ki tehet róla, neki kellett volna szólnia !“ »Úgy — szakította félbe nagy fontoskodva Sárika — s te is hiszed, hogy a szerelmes Margitba. Igaz, bogy sok bo hóságot megengedett magának, de a hangos malom keveset őröl. No csak védd — csatogott a harmadik képző légkörét már únni kezdő Ilonka — az oly kialudt vulkánban is, mely már nem lángol, csak pöfög és hamut hány, melyhez magát szereti hasonliatani kispapunk, ojjé van még parázs 1 Persze tizennyolcz éves leánykák előtt rózsa színű fethőbe burkolva áll a világ, madár csicsergés, csermely csacsogása mind líl 1 FI CÍ |*p Ct f) ,r nl wna n'a h a 1 f a r\ 1 u 1 f Q h i*Q n íl I Q I 1? hőséről regél, nekik fogalmuk sincs, mily hatása lehet a bölcső fölött inkább hizelke- dósből mint előre látásból mondott jósigéknek : e gyermekből pap lesz, meglássátok még püspök is leszl Az ily fiúcska gyermekjátékának legkedvesebbje a misemondás s mielőtt olvasni tudna, latin szavakat gyügyög. Csöndesebb, zárkozottobb marad s ha jő a serdülő kor lázongó érzéseivel, a gondolat, hogy reá nagy sor vár, ő pap lószen, visszatartja az örvénytől, megóvja a bukástól, elkerüli a rossz társakat s lelkének tisztasága a mindig nagyobb gyűrűkben tomboló rnnlotság közepette érintetlen marad. Mikor aztán magára öltheti a kék ruhát, bátorságosabban érzi magát, mint a lovagkor hősei a pán- cóling alatt. Mondom Ilonkáéknak sejtelmők sem volt ilyen lelki állapot létezéséről s a júniusi nap nem tűzött, oly perzselőn a minő melegséggel ők folytatták csacsogásaikat. Nem is csuda, fűzte tovább Ilonka szaAI EGYEDÜL ELISMERT KELLEMES IZÜ TERMÉSZETES HASHAJTÓSZER.
