Heti Szemle, 1905. (14. évfolyam, 1-52. szám)
1905-05-03 / 19. szám
XIV. évfolyam. Szatmár, 1905. Május 3. 19-ik szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egy évre — — — — — — 6 korona — fillér Félévre-------— — — — — 3 „ '— Ne gyedévre — — — — — 1 » 50 „ Tanítóknak és kézmüiparosoknak egy évre 4 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő IIÁT11 O K V ENDRE. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY-SAJTÓ“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető össze küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány sajtó“ czimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyilttér sora 40 fillér. A lap megjelenik niinden szerdán. Május hava. Megérkezett a széjo verőfényes, rügyfakasztó május. Életerőtől duzzad, ébred a természet, zöldül a mezők és kertek növényzete, a fülembe hangos jókedvvel csattog a bokorban, maga az ember is úgy érzi, mintha más, szebb, boldogabb világ tárult volna fel előtte. Meglepően jelképezi május hava az emberiség lelkében szunnyadó erők ébredését, mert nemcsak a természetben, de a lélek gondolatvilágában is megvan a változatosság, néha elszunnyadnak az érzelmek, máskor hihetetlen erővel tör magának utat az eszme, hogy czélját elérje. Korunkban a szocziális kérdés tartja lefoglalva, olykor izgalomban a társadalmakat. Azok az eszmék, melyeket ma már sehol sem lehet kivül hagyni a számításon. A szocziális kérdés kell, hogy felvillanyozza mindenütt az életerőket, de abbén a formájában, amelyben virágzást, boldogságot teremt, emely- nek magvát a keresztény, a krisztusi szeretet képezi. Aggodalommal látja minden jó- érzésü ember azt a helytelen irányzatot, melybe a munkások egyré- szét lelketlen ügynökök akarják terelni, felhasználva őket saját egyéni czéljaikra, hogy a tévútra vezetett tömeg szerény keresményéből élős- ködjenek. Felforgató törekvéseikben nem az egyén szabadságát, nem a társadalom illető osztályainak érdekeit keresik, hanem gyűlöletet hintenek az emberek szivébe, hogy az alkalmas pillanatban vérrel áztassák az ébredő májusi növényzetet. A szocziálizmus ebben a formájában nem jogosult, mely ellen teljes erővel küzdeni kell minden hatalmi és társadalmi faktornak. Ha társadalmi evoluczióról van szó, mint ahogy a szocziálisták lelketlen vezérei nagyhangon hirdetik, annak korántsem lehet czélja felforgatni a létező törvényes rendet, hogy vérfürdőben tombolhassa ki magát, hanem rügyet fakasztani az élet virágos kertjében, hogy éledjen, fejlődjék a társadalom minden rétege, hogy eltűnjenek azok az ellentétek, melyek válaszfalat állítanak a társadalom különböző osztályai közt, hogy megélhtnésük biztosítva legyen a jóratörekvő munkás kezeknek. Erre a keresztény szocziális- mus neveli az emberiséget. Ennek van létjogosultsága, ezé a jövő. Épen azért gyarapodnak szervezetei oly rohamosan, mert minden jóérzésü ember kénytelen belátni, hogy egyedül ez az ut vezet a boldogulásra. Adja Isten, hogy minél szélesebb körben megismerjék az emberek ezt az eszmekört és forduljanak el azoktól a társaságoktól, melyek vérbemártott zászlóval jelennek meg a porondon, hogy rombolást idézve elő, a zavarosban halászhassanak. Hozma Béla. Ismét váratlan csapás érte egyházmegyénket. Kozma Béla nagybocskai plébános, máramarosszigeti kerületi esperes pénteken este 11 órakor szivszélhüdés következtében hirtelen elhalt. Megdöbbenéssel veszi ezt a szomorú hirt nemcsak az egyházmegye papsága, hanem mindazok, kik az áldottlelkü férfiút ismerték. Mindenki előtt egyaránt kedves volt a derék jó öreg ur, akit mindannyian csak „Béla bácsinak“ neveztek. Szívélyesség, leereszkedés, nyájasság voltak egyéniségének jellemző vonásai. Már szemeiből és arczárói visszatükröződött az a rendkívüli jóság, mely nemes szivének zomán- czát képezte. Egyike lehetett azon ritka egyéneknek, kiknek csak jóbarátaik és tisztelőik vannak, ellenségeik nincsenek. Sem a kor, sem a rangkülönbség nem tett nála kivételt senkivel szemben, egyformán barátságos volt mindenki iránt. Mint lelkipásztor is ritkítja párját. Híveinek odaadó gondozója és jólelkü tanácsadója volt, aki mindig készséggel állott rendelkezésükre nemcsak a lelkiekben, hanem egyéb ügyes-bajos dolgaikban is, s nem nyugodott addig, mig felének igazságát kinem derítette. Azért szerették, tisztelték, azér Hl TÁBCZA. jjj Hipnotizmus. — Újlaki — Végignyujtózott hónapos szobája pam- lagán s cigarettájából bodor füstöket eregetett a pókhálós menvezet felé. A füst bo- hókás kialakulásaiban egy-egy hipnotizált női fej majd vonagló, majd öntudatlanul kacagó körvonalait vélte szemlélni. Mellette a széken tanárának könyve feküdt épen azon a lapon kinyitva, amelyen ezeket olvasta az előbb : „Szuggesztióval előidézhetni haragot, ellenszenvet; de ugyanilyen érzelmeket, pl. lángoló szerelmet hipnotikus szuggesztióval meg is lehet szüntetni . .“ Mikor ezt olvasta, akkor tette le kezeiből a könyvet. ■— Különös bogár ez a hipnotizmus! — monologizált magában Zakatoló ur, az orvostani fakultás megrögzött hallgatója. — Különös! Szerelmet meg lehet szüntetni ! Ergo, ennél mi sem világosabb, mint hogy áll ennek a megforditottja is : vagyis hipnotikus szuggesztióval lángoló szerelemre lehet valakit gyújtani. Ez csak világos, habár Laúfenaúer tanár ur ily nyíltan sehol sem fejezi ki könyvében ezt. — Ha ez eddig igaz — pedig igaz, mert itt van ni 1 — akkor igaz, hogy nekem erről gondolkozni felette hasznos dolog. Legelső lépésem az lesz, hogy Katinkára szépen hipnotikus álmot diktálok reá, aztán majd reáparancsolok hangom minden tekintélyes parancsoló képességével: — Katinka nagysám! önnek megparancsolom, hogy mikor felébred, jöjjön azonnal hozzám s engem csókoljon meg 1 azután pedig rajtam kivül soha senkire se merészkedjék gondolni I Tetszett a dolog önmagának is, mert szösz-bajusza alatt kaján mosolygás ravasz- kodott, aztán egyet csettintett nyelvével. — Hopp, de itt a baj 1 Épen ez a baj, hogy Katinka nagysám tudni sem akar róla I Hogyan fogja hát őt hipnotikus álomba elringatni ? Baj, mindenféleképen baj! Mert ha Zikatoló ur csak megjelenik a fiatal Lépes fogorvosnál, aki bátyja a leánynak, Katinka három perez múlva eltűnik a szobából. Világos jele, hogy Zakatoló ur reá nézve mintha nem is léteznék, vagy még ennél is rosszabb. Ilyenkor szokta volt mondogatni Lépes dr. jó barátjának, Zskatolónak, hogy hát : — Sajnállak, fiam, de lásd, a leány nem nagyon töri magát utánad ; — magyarul: nem szimpatizál veled. . . Pedig most okvetlen Lépest kell megnyerni a nemes ügynek. A harmadik czigarettára gyújtott s elhatározta, hogy legközelebb feketébe vágja magát, aztán elmegy Lépesekhez, ott majd a doktor bátyjának legyen gondja, hogy Katinka a szobában maradva hipnotizálható legyen, a többit aztán majd tudja ő.
