Heti Szemle, 1905. (14. évfolyam, 1-52. szám)
1905-05-03 / 19. szám
„HETI S Z E M L E“ (19 szám.) könnyeztek ravatalánál s áldani fogják haló porában is. Kozma Béla egész életét a lelkipásztorkodás terén töltötte, lassan, nehezen haladt elő pályáján, többnyire kisebb plébániákon lelkószkedett. Ő azonban nem csüggedett el, éltette és buzgalmát fokozta azon ludat, hogy Isten dicsőségének előmozdításáért és az emberiség javáért fáradozik. Született 1833. április 23-án. Miután iskolai tanulmányait jó sikerrel elvégezte, a papnevelő-intézetbe lépett, ide szólította őt lelkének hivatása, az az ellenállhatatlan erő, mely az egyházi pálya felé vonzotta. 1859. márczius 16-án lett pappá szentelve. Ekkor megnyílt előtte az élet, jobban mondva kilépett az életbe, de nem azért, hogy annak örömeit szedje le, mert ilyenek nem voltak fentartva számára, hanem hogy küzdjön, nélkülözzön, fáradjon. Tehát megnyílt előtte az élet, a korántsem rózsás kápláni élet. Akik benne vannak, avagy már keresztülestek rajta, azok tudják legjobban, mennyi keserűséggel van ez a nehéz kenyér egybekötve. Káplánkodását Fehérgyarmaton kezdette meg s folytatta Felsőbányán, RÓDa- széken, Aknasugatagon, majd Máramaros- Szigeten. 1862-bon helyi káplán lett Halmiban, 1863-bn mezőkaszonyi, 1854. ben ra- hói lelkésznek neveztetett ki. Ez utóbbi helyen 17 esztendőn keresztül működött, túlhaladta már férfikora delét, midőn a föld- mivel ési minisztérium kegyurasága alatt|álló nagybocskói plébániai javadalomra nyert praesentát. Itt aztán megmaradt élete végéig, 23 éven keresztül volt az ottani hívek vezetője. Munkásságát bőven jutalmazta az Isten áldása, gondos kezei alatt a hitélet fellendült, már pedig egy lelkipásztorra semmi sem lehet boldogitóbb, mintha saját szemeivel láthatja, hogy működésének megvan a kívánt eredménye. Érdemeit felettes hatósága is elismerte, midőn 1893-ban kerületi esperesnek neveztetett ki, végül 1903-ban tiszteletbeli kanonok lett. Elhunytéról a máramarosszigeti espe- resi kerület papsága a következő gyászjelentést bocsátotta ki: A szigeti esp. kerület r. kath. papsága az Ur rendelésén meg2 nyugvó szív fájó részvétével tudatja, hogy nagyságos és főtisztelendő Kozma Béla, szatmári székesegyházi t. kanonok, kér. esperes, nagybocskói plébános folyó kó 28.-án éjjel 11 órakor életének 73 ik, áldozó papságának 47-ik évében szivszélhüdésben elhunyt. Temetése Nagybocskón május 1.-én d. e. 9 órakor engesztelő sz. misével kapcsolatban lesz. Máramarosszigeten, 1905. április 28 án. R. I. P! A vezércikk haldoklik. A „Szatmár“ védelmére kelt 15. száma vezércikkének, az előző számú kapcastilusa most már isiállóstilussá fajult, mert a legutolsó szám már „lóláb“-bal dolgozik. Amely lénynek lába lóláb, annak feje is lófej. Nem csoda tehát, hogy a vezércikket az életnek nem tudja megmenteni. Miután a „Heti Szemle“ az Óvás állításait tagadhatatlan tényekkel, valódi szám adatokkal és szabályos okoskodással bizonyította, joggal elvárhatta, hogy a „Szatmár“ tárgyilagos cáfolatot hoz. Ehelyett azonban kicsinyít, hazudik, rágalmaz. Kicsinyít, midőn papocskázik. Hazudik, midőn a „Heti Szemle“ céljának azt állítja, „hogy a városi közgyűlés elriasztassék az ev. ref. tanítónői kópezde segélyezésétől“, holott a „Heti Szemle“ nyíltan irta, hogy a „legkevésbbé sem akarjuk megakadályozni a protestáns képzőnek segé- lyeztetését a város által.“ Rágalmaz, midőn Írja, hogy a „zárdában . .. vannak, vagy voltak ... oktatók, akik éppen a felekezeti viszály magvait hintették.“ A „lóláb“-as cikk Írója ezen mondatáért megérdemelné, hogy az illetékes kör a bíróságnál rágalmazási port inditson ellene. Ha van Isten az égben és igazság a bírói termekben, akkor a cikkírón elvernék a port, mert valódi adatokkal Ítéletnapig se tisztázhatná rágalmát.*) Lehet azonban, hogy a bíróság így Ítélne : ahol a láb lóláb; ahol a fej lófej: ott a száj is lószáj; tehát a panaszos elutasittatik, mert nem rágalmat szenvedett, csak lónyerbóst hallott; a ló pedig bűuhődésre képtelen jogi alany. A „Heti Szemle“ intelligens olvasóitól *) Ezt tüstént visszavágjuk a cikkezőnek szenvedélyesen csillogó két szemébe. bocsánatot kérünk, hogy ily modort is kell használnunk. Ezt nem társadalmi műveltség és jóizlés hiányában tesszük. Eszünkbe jut az a mágnás, aki a modern társalgás minden szellemességével és kellemességével bírva, a megfelelő körökben a legfinomabb modort használja, de ha vaduló lónak gyeplőjét húzza, teketória nélkül így fékez: „Hóha, lovam! Hóha, Barna 1“ A „lóláb“-as cikk Írójának a vitatkozás talaján kellett volna maradnia, de ő más tájékra csapott ki. A „Heti Szemle“ sem a protestáns egyházat, sem ennek tanítónőképzőjét, sem a várost nem támadta, sem azon jótéteményeket le nem tagadja, melyeket a kath. egyház a várostól nyert; ezekre ma is, a jövőben is hálás köszönettel gondol vissza. Amint megírtuk, mi „azon mód ellen akartunk felszólalni, amely szerint ama „vezér- cikkíró“ protestáns polgártársaink „kérelmét támogatja“, t. i. úgy támogatja, hogy hasonló kérelem jogosságából ki akar a városban képviselt minden más vallási társulatot űzni, túrni. Ezt a szükkeblüséget a „Heti Szemle“ a vezércikkben felhozott állítások alapján jogtalannak tartotta és azok alapján jogtalan is, mert a mi bizonyítékainkból a „lóláb“-as cikk egyet sem cáfolt meg. Kettő ellen hoz ugyan ellenvetést, de csak amolyan czáfolat/77el A „Heti Szemle“ ugyanis a dolog természetéből vett belső bizonyítékkal mutatta ki, hogy a kérdéses intézet nem £ó>szükség. Ha a cáfolat erős akar lenni, annak is belső érvvel kellene bizonyítania ama közszükség létezését. Ehelyett azonban a „lóláb“-as cikk csak külső bizonyítékot hoz, t. i. a közgyűlés tagjainak a közszükség fennforgásában együttérzését. Az ilyen külső bizonyítékok nem éppen mindenkor válnak be. Pilátus előtt a zsidó fővárosnak legtekintélyesebb képviselői egyhangúlag kimondták Krisztusra, hogy káromkodott és hogy méltó a halálra; pedig a bevádlott se a halálra méltó, se bűnös nem volt. Legújabban pedig a francia képviselők többsége, — hogy úgy mondjuk — az országos képviselők közgyűlése, oly paragrafusban értett egyet, mely Franciaországban a katholikus egyházat évenként 25 millió koronáig megrabolja. Tehát volt s van eset, Persze előbb Lépest kell kellő módon informálni s beugratni az ügyletbe. — Ezt pedig azonnal nyélbeütöm. Felkelt hát és elrobogott, hogy csakúgy kongott utána a háromemeletnek minden lépcső-háza---------— Cs odálatos, még a szerencse is Zaka- tolónak kedvezett, mert Lépest vidám hangulatban találta, aki aztán örömmel ígérte segítségét e nagyszerűnek Ígérkező jelenet megteremtéséhez. — Mert tudod, pajtás, —mondá Zaka- tolónak — mindig szerettelek s nem rug- kapálok egyáltalán a gondolat ellen, hogy te majd, mint gyakorló orvos sógorom légy. Mert — (beszélhetünk nyíltan, férfiak vagyunk) — nemde téged is ez a gondolat vezérel ? — Barátom, te nemes barát! te a lelkemben olvasol! — szónokolt Zakatoló. Aztán megbeszélték a dolgot, hogy, mikor, miképen leend a legalkalmasabb ? Ezenközben Lépes gyakran felneveted, mit Zakatoló az öröm természetszerű áriájának, nempedig valamely készülődő érdekes csiny előfutár- jának magyarázott. — A legközelebbi vasárnapra tűzték ki az időt; addig Lépésnek Katinkát valami módon, — már úgy, amint ő tudja — mindenesetre óvatosan, elő kellett készíteni a tör- ténendőkre. Pénteken délután dr. Lépes Zakatoló ur után küldött. — Azért hivattalak, barátom, mert Katinka fogfájásról panaszkodott, azért ma délután arannyal akarom fogát plombozni — Rábeszéltem, hogy alvás közben — s igy fájdalom nélkül ölöm ki fogidegét. Megmondtam, hogy téged kértelek fel az elaltatásra, mert te uj módot tudsz, amelynek hatása alatt észrevétlenül lepi meg az álom az embert. Alig tudta e mondókáját nevetés nélkül elmondani, de azért elmondta. — — Nagyszerű, édesem ! zakatolt pátosz- szál Zakatoló. Most kezdjük, — de hol van Katinka ? — Azonnal behívom. És kiment a fogorvos, hogy a szomszédszobából, hol szüleik laktak, behívja a leányt. — Csak őrizd meg komolyságodat az utolsó percig ! ! súgta Lépes Katinkának, amikor betuszkolta őt az ajtón. — Aztán fájjon a fogad ! ! Csakugyan ! — sziszegte Katinka halkan és arcához kapta zsebkendőjét. A radio-actiy Schmidhauer-féle keserűviz, reggel léi pohárral használva, jelenleg a legjobb természetes gyomor-, bél- és vértisztitó, mint ivó kúra a Karlsbadi és Marienbadi gyógymód meglepően gyors és sikeres helyettesítője. — Az első magyar ásványvíz amelyben RADIUM fedeztetett fel. Gyógyereje rendkívüli. — Kapható kis ős nagy üvegben. Szatmáron : Wallon Henrik fia. Kaufman I., Beer M., Szűcs J., Kálmán M., Kinál G« Horváth M., Koos K., Ullman Testv. urak üzletében. Főszétküldés a forrástulajdonos : SCHMIDTHAUER LAJOS gyógyszerésznél Komáromba — Egész üveg 5o fill, fél üveg 3o fill. — Az egyedüli természetes keserűviz, amely kis üvegben is kapható. 73—26—
