Heti Szemle, 1905. (14. évfolyam, 1-52. szám)
1905-04-27 / 18. szám
2 HETI SZEMLE“ 08 szám.) lemesebb causeuijeinek, csevegőinek ; oly művészettel tudja beszédének tárgyait bepúderozni és bekrémezni, hogy azt hiszi a hall gató közönség, hogy az ékesen beszélőt mind a kilencz Múzsa homlokon csókolta, pedig a doktor úr egyedül Enterpe, a zene istennője iránt érez némi hajlammal, szabad óráiban, ha az istennő is jónak látja. Másként néz ki azonban az orvos úr eszejárása, ha azt, amit gondol és amivel szive telitve van, le is Írja és nyomtatásban közzéteszi. Fényes példát adott erre f. évi április 18 án a „Szattnár és Vidéke“ czimű lapnak vezérczikkében, melynek tartalma egy rövid mondatban összefoglalva az, hogy „városunkban a leányoktatás szerfölött gyenge lábon áll." Ezen brüszk állítás nem csupán köny nyelmű, de egyszersmind elbizakodottan merész, hamis, méltatlan, valótlan, sértő, nem illik ilyet állítani egy városi bizottsági tagnak, egy tekintélyes állásban lévő szürkülő- fejü családfőnek, kinek mondása egészen más elbírálás alá jön, mint egy amolyan jött-ment fiikásznak, kit ma itt, holnap amott boycottál a közönség saját köréből. Úgy a helybeli zárdában fenálló is kólákban, mint legjobb véleményem szerint a protestáns leánynevelő intézetben, óven- kint száz és száz növendékleány részesül a tanítás és nevelés á dásában. Hiszen a legközelebbi múltig az orvos úrnak egy-egy szép virágszála szintén a zárdái iskolákban kapta meg a zománczot és routint arra, hogy a világ nagy parkettjén el ne sikoljou. Kérem orvos úrat, nevezzen meg Magyarországban egy előkelőbb leánynevelő intézetet a helybeli zárdában létező intézeteknél! Hiszen az összes honi intézetek egy törvény alatt állanak. És most kérdem orvos úrtól, vájjon tudja-e, hogy a fenemlitett leánynevelö intézetekben a tanítás és nevelés módszerét és any agái, az anyagnak terjedelmét, a tanítási óráknak számát, ki írja elő: a kisdedóvóintézettől kezdve fel-fel az elemi, polgári leányiskolákban egészen az óvó- elemi- és felső leány és polgári tanitönőképző intézetek egyes osstályai számára ? A legfőbb tanhatóság: illetőleg az or szágos törvények és a közoktatásügyi miniszterek, esetleg a felekezeti főhatóság. Tessék csak kezébe venni orvos úrnak a „Magyarországi Népoktatásiigyu szervezete és közigazgatása : Törvények, szabályrendelelek, utasítások, rendeletek és döntvények gyűjteményét. Két vaskos kötet; az első kötet 906, a második kötet 1013 lapig terjedő munka. Tartsa orvos úr kezében e két kötet könyvet, mint az utazó anglius szokta a vörös fedelű Baedeckert és tessék utazni osz- tályról-osztályra a leányiskolákban és győződjék meg, vájjon megtartatnak-e a törvények, utasitások és rendeletek a működő tanítónők és tanárok által az utolsó jotáig ? Hogy állíthatja tehát ön, hogy felsőbb leányintézeteink elavult rendszerek alapján űzik tanításukat ? Avagy jönnek maholnap az óvvégi, nyilvános vizsgálatok, midőn a tanítás és nevelés iránt érdeklődő szülők és az úgynevezett tanügylsrátok rendszerint meghivatnak és szívesen láttatnak a vizsgálatokon, mint vendégek. Tessék orvos úrnak megjelenni és azután formulázni és nyilvánítani meggyőződését. Noha teljesen bizhatunk a működő tanítók és tanítónők lelkiismeretes tanításában és nevelésében, mindennek daczára ott van az államnak ellenőrző közege, a királyi tan- felügyelő, ott van az egyházmegyei főhatóság megbízottja, az egyházmegyei tanfelügyelő, sőt újabb időben létrejöttek még az úgynevezett szakfelügyelők is. Kedves orvos úr, ha miudezeket figyelembe veszi, vájjon nem vonje-e vissza ama méltatlan, sértő, igazságtalan, merész állítását, hogy nemes Szatmárnémeti városunkban a leányoktatás szerfölött gyarló ? ! Ha állítását nem vonja vissza, akkor elítéli a törvényhozó hatalmat, elítéli a leg főbb tanhatóságot, elitéli a tanítói testületet, elítéli az ellenőrző közegeket, akiknek utasításai szerint és felügyelete mellett működnek a tanintézetek. Lehetséges, hogy orvos úr minderre azt mondja : Fütyülök az összes tanhatóságnak. . . . Ezt megteheti: fütyülni fütyülhet; de az is igaz, hogy az ön összes, jövő állításaira úgy a tanhatóság, mint a lelkiismeretes közönség szintén fütyülni fog. Fog ez önnek tetszeni ? Q tidquid agis, prudenter agas et respice finem. Azt mondja orvos úr, hogy a leányiskola a neurasiheniát termeli. E'.t nem tagadom. Ilyen melegágya az idegességnek különben a fiúiskola is. Igen, de most az a kérdés itt, vájjon mint ön állítja, a szatmárnémeti leányiskolák a neurasthenia melegágyai, — avagy a legfőbb tanhatóság intézkedése, t. i. az előirt tanmódszer, a kijelölt tanagyag, az óraszámban van a betegségnek fonása?! A választ e kérdésre megadta dr. Kétly Károly budapesti egyetemi tudós tanár, ki azt mondja: „Kevesebb (tanitási) óra, több gond a fizikai nevelésre.“ Vájjon meghallja-e e bölcs mondást a legfőbb tanhatóság ? 1 Mert ez érdemben annak van joga intézkedni. Budapesten a Társadalomtudományi Társaság néhány hót óta a középiskola re- formkórdósét megvitatás tárgyává [teszi. Az első kérdés, melyet e Társaság a kérdőívekben felvetett, következőleg hangzott : „Tapasztalás szerint a középiskolai tanulók túlterhéltetnek-e a tanulni valók mennyiségeivel ?“ A beérkezett feleletek túlnyomó része iyen-uel válaszol erre a kérdésre. Lásd a „Magyar Nemzet“ 1905. ópril. 19.-én megjelent számát. A középiskolába járó ifjaknak túlterheltségéről a nagyközönség által elmondottak per analogiam még fokozottabb mértékben galkalmazhatók a leányiskolákba járó tanulókra, mint gyöngédebb szervezetű nemre] Dr. Lessenyey Ferencz. Az „Óvás“ kifejtése. A Heti Szemle megelőző száma Óvás cim alatt nehány megjegyzést tett a Szat- már 15. számának vezércikkére. A Szatmár szerkesztője kapcastilusban* felelt reá. Az Óvásról érdemlegesen kettőt mond: hogy nem tárgyilagos és hogy a megtámadott vezércikket érvekkel kell megcáfolni. Az Óvás tárgyilagos; megmuta ja a következő kifejtés, érvelés. Az Óvás a vezércikkírót kevés igazság- érzetrő vádolja, mert valótlanságokat irt. A cikkező szerint az ev. ref. tanítóképzőre „Mrérdekből is szükség volt.“ Ez valótlanság. Pár óv híján éppen félszázada annak, hogy a kath. egyház vezetői belátták egy tanitónő- képző intézetnek szükségességét. Ez intézetet, mint kulturális téren s különösen a város és vidék szegény leányainak érdekében hézagpótlót, meg is alapították. Azóta ezen intézet szakadatlanul fennállott s fennáll ma is. Mindjárt kezdetben megnyitotta ajtaját a más vallásuaknak is és nyitva tartja ma is. Vallása miatt senkit vissza nem utasított s nem is fog visszautasitaui. Helyisége, tanerője van elég. [Magának a protestáns egyháznak, nem tekintve most az óvónő- és polg. isk. tanitönőképző végzett növendékeit adott 107 képesített tanítónőt, kik közül legtöbben éppen a szatmári és szomszédos protestáns esperesi kerületekben dicséretes buzgalommal működnek. A zsidóknak is adott 67 képesített tanítónőt. Amint adott a múltban, kész adni a jövőben is, csak jöjjenek arra való tanitónőjelöltek bármely vallásból. Ily körülmények között tehát egy hasonló- fokú protestáns intézet fölállítása nemcsak a kath. polgárokra nézve nem szükséges, tehát akkor közérdekből szükségesnek nem nevezhető, hanem a protestáns és izraelita polgárok érdekéből semj „hézagpótló kulturális intézet,“ ha tisztán a tanügy, a művelődés és a szegény leányok megélhetési módja nézőpontjából Ítéljük meg a dolgot és nem valami más, a cikkíró által elhallgatott érdekek vannak a háttérben. Sőt miután mostanában tanítónői túltermelésről beszélnek, egyedül a megélhetési mód tekintetéből talán még egészen korszerű sem volt. A vezércikkíró szerint az ev. ref. tani- tónőképző intézet nővendékserege „a jelenben nagyrészben más felekezetekhez tartozókból áll.“ Ez valótlanság. A fennálló két osztályban van 54 protestáns, 18 zsidó, 10 katholikus. Tehát az igazság az, hogő a jelenben a növeDdóksereg uagyrószben nem más felekezetekhez tartozókból áll, hanem tulnagyrészben protestánsokból, ami természetes is. A vezércikkíró szerint a várostól kórt 12000 korona által nem a ref. egyház segó- lyeztetik. Ez valótlanság, mely észrevételt nem azon célzattal tesszük, mintha akár meg akarnók akadályozni a várost a segé*) Jogosultnak tartjuk ekemény kitételt, mert az a válasz, melyet az „óvás* írójának adott a Szatmár nevezetű lapnak épen maga a szerkesztője, ami pedig kétszeresen súlyos beszámítás alá esik, csakugyan minden írói hiedelmet nélkülöz. Rendkívül magas sárospataki tónusban osztja a leczkét a társadalmi illemtanból. No már drága kolléga ur, ne izéljen már. Mert aki ilyen hangnemből beszél, annak a tudománynak nem lehet profesora. Szerk. A radio-activ Schmidhauep-féle Igmándi keserűm, reggel fél pohárral hasznába, jelenleg a legjobb természetes gyomor-, bel- es vér tisztitő, mint ivó kúra a Karlsbadl és Marlenbadl gyógymód meglepően gyors ős sikeres helyettesitője. — Az első magyar ásványvíz amelyben RADIUM fedeztetett fel. Gyógyereje rendkívüli. — Kapható kis ős nagy üvegben. Szatmáron : Wállón Henrik fia, Kaufman I., Beer M., Szües J., Kálmán M., Kínál G., Horváth M., Kooa K., Ullman Teatv. urak üzletében. Főazétküldés a forrástulajdonos: SCHMIDTHAUER LAJOS gyógyszerésznél Komáromban. — Egész üveg 5o fill, fél üveg 3o fill. — Az egyedüli természetes keserű víz, amely kis üvegben Is kapható. 73—26—18
