Heti Szemle, 1905. (14. évfolyam, 1-52. szám)
1905-04-12 / 16. szám
„n s z M (Ili. sz,',rr;) o te fáradozzál, buzgón és lelkesedve teljesítsed, amit az Isten bízott reád! És .vigyázz mindenben ! Önmagad lelki-testi erőire épen úgy gondolj, mint tieidnek, felebarátaidnak javára, üdvére. Valami apostolkodás önmagunkon szükséges ahoz, hogy egész valónkat az élet és erő forrásánál, Istennél tartsuk, az a másik apostolkodás pedig, mely önmagáról gyakran elfe- ajdkezik és a mások vigasztalásán, testi-lelki épülésén dolgozik, valljuk be, minden kereszténynek feladata és kötelessége. Az apostolnak igaza van : teljesítsd szolgálatodat, fáradozzál, vigyázz mindenben, a kötelességtudás forrjon fel a buzgóság lobogásában, ezt pedig tegye jótevő meleggé a nagy lelkek varázsos ereje, az apostoli szellem, — ez a jó élet törvénye. Szükséges-e mondanom ennek a ravatalnak nagy halottjáról, az apostolok utódjáról, mennyire betöltötte az apostol törvényét? Ősi fajnak sarjadéka, gyöngéd lelkek, hagyományos műveltség voltak szelleme dajkái. De itt nehezebben születik a hivatás gondolata, mely kiszőlit a hagyományok korlátái közül, s ha fényére fellegek borulnak, kétséges, nem hül-e ki az a meleg érzés, mely az első gondolatot érlelte. És felhő sok volt ennek az életnek kezdetén, akárcsak a fiatal tavaszi égen. Édes anyjának sirbaszállta és az édes atyának más tervei, uj kör, uj emberek és gyenge egészség riasztgatták azt a gyermeklelket. De a tavaszi égnek van elevenítő napja, Meszlényi Gyulának volt kötelességtudása. Itt életirója beszél. Ennek az ifjúnak Isten félelme volt a kalauza, imádság a foglalkozása, a papság a reménysége, a kötelesség lelke forró vágya, olthatatlan szomja. És folytatja életirója: a székesfehérvári és pécsi iskola padjaiban vagy a Pázmáneum fütetlen termeiben és imádságtól, önmegtagadástól, tudományszeretettől izzó levegőjében épen olyan szerénységgel és kötelességtudással végzi teendőit, mint a nagy- szombati konviktus prefektusi és tanári székén vagy Scitovszky prímás oldalán. Van ereje a rábizottaknak megfelelni és ráér hasznosan foglalkozni, nyelveket tanulni, utazásokat tenni, nagy és apró ismeretekben képezni magát. Erről a csendes, rejtett, munkás életről írja sz. Ágoston J): háborítatlan nyugalmat kíván az igazságnak szeretete. Erről zeng az író: csendes magányban fejlik a talentum. 2) De egyik sem feledkezik el arról, hogy a magányban felszívott igazságnak ragyogás a ruhája, az Isten adta talentumnak pedig az élet pénzváltó márványán a helye. Azért csendes magányban fejlik a talentum, világi zajban állandó karakter, ezt mondja az egyik, Ágoston pedig csodálatos nyelvén írja, hogy a nyilvános és felelősséges munkát magunkra kell vennünk, mikor ezt a szeretet buzgósága követeli. Emlékezem, keresztény hívek, mennyiszer emlegette, mint ünnepelte esztendőnkint boldogult püspükünk február 10,-ét. Ezen a napon választották Komárom város plébánosává ?) Otium sanctum quaerit caritas veritatis, negotium iustum suscipit necessitas caritatis. Quam sarcinam si nullus imponit, percipiendae et intuendae vacandum est veritati, si autem imponitur, est suscipienda propter caritatis necessitatem. In I. Tim. 3. 1. • 2) Kölcsey F.: Paraine ;/> s. 1866-ban. Az ut, melyre lépett, gondokból van verve, ha sima, veszedelmes, ha akadályok metszik, nehéz. Mit mondjak hát komáromi plébánosságról ? A boldogult mindig mondta, hogy nincs az a cataniai napsugaras égbolt, mely nagyobb boldogságot tudna fakasztani az em- berlelkekben, mint amilyen boldog békeség fogta őt körül Komáromban. Másfelől pedig olvasom, hogy utján akadály, alkotni való, meredek és aggodalom volt akármennyi. De he- vületes lelkipásztor volt, az élet pénzváltó márványán pompásan csendült meg, amit reá vetett : ismeretei, szellemes valója, nyájas egyénisége, kötelességtudása. Buzgósága pedig győzött mindenen. A szent András-templom uj ékességet kívánt, Meszlényi meghozta neki; az iskolaügynek jótevő kellett, Meszlényi megkereste és épített a jótevő pénzén, de a köveket imáival ő építette hajlékká, Krisztusnak és az ártatlan lelkeknek otthonává. A gyóntatószékbe könyörületes szívet, a szószékre elevenséget és édes szót, az oltárhoz felemelő buzgóságot vitt magával; nyájas szava haragot békitett, szere- tetet osztott, keze érintésére enyhült a szegénység, régi gyülölségek hamvadtak ki és ezt a kezet hálakönyek közt csókolta népe, mikor apátplébánosát Esztergomba szólította kanonoknak a király kegyelme. Minél beljebb fut a csillag a maga viliágában, az éjszakának égboltján, annál jobban ragyog. A mi boldogult püspökünk, hogy a Szentlélek szavával *) éljek, örömmel futja pályáját, mint a hős, hamar teszi meg az utat a tetőkre. 1832. január 22-én születik, 1854. julius 27-én pappá szentelik, 30 éves korában a primási udvar kitüntetett papja, 34 éves korában plébános, csakhamar apát, 50 éves korában kanonok és az ősiség fényében ragyogó esztergomi papnevelő intézet kormányzója. Ebbe a hivatalába elviszi az egykori elüljáró és tanár gondosságát, a lelkipásztor tapasztaltságát; atyai inkább mint szigorú és tökéletesen érzi, még tökéletesebben szolgálja azt a krisztusi gondolatot, hogy a szegényeknek hirdetni az evangéliumot, ez a papi állapot veleje, legsajátosabb vonása, ezt kell rálehelni a jövendő papok lelkére. 1887. november 17.-én szatmári püspökké nevezi ki az apostoli király, azon hónap 25.-én megerősíti Róma, 1888. ápril 16-án érkezik Szatmárra és 1888. ápril 29.-én püspökké szentelik ebben a százados hajlékban, Hám János hamvai felett. Nagyszerű nap volt ez az ápril 29.-e! Sz. Ágoston azt mondja, hogy az Isten azért ad nagy embereket a földnek, hogy a világot a maga dicsőségére felékesitse velük. Nem merem azonban eldönteni, mi szerzett azon a napon nagyobb dicsőséget az Istennek, vájjon a mi örömünk az ékességen, akit Isten adott nekünk, vagy pedig az uj püspök nagy gondolata és fogadása ? Egyetlen gondolata volt: a jegyes, egyházmegyéje; fogadása pedig az volt, hogy Hám Jánosnak nyomdokain fog haladni. Mi volt Hám a szatmári egyházmegyének? Második alapitója? Az volt, de ezt a nevet halála percében adta neki a feljajdult árvaság. Atyja volt vagy szentje egyházmegyéjének? Annál I) 18. Zs. 6. i : több volt, erről késik az ítélet. Mi volt tehát ? Apostola volt egyházmegyéjének, Magyarország legszélsőbb északkeletének, apostola volt az apostoli keresztény katholikus hitnek. Meszlényi tőle szívta az apostoli szellemet. Mily szépek a békeséget hirdetők lábai, hirdeti a Szentlélek. J) A Hám lépései szépek voltak, a keresztény élet virágai fakadtak lábai nyomán. Hám templomokat építtet, plébániákat emel, — Meszlényi alatt 24 templom épült egészben vagy részben az egyházmegyében. Hám székesegyházat épit, — Meszlényi uj díszbe öltözteti a Hám székesegyházát. Hám zárdát emel, — Meszlényi alatt a zárda fejlődik és mind messzebb terjeszti lombjait s valósággal diadalutat tesz a másik világrészbe. Hám Szatmár-Németi város szépülésének és fejlődésének géniusza, — Meszlényi nagy és kicsiny, de mindig kegyes, sokszor fejedelmi adományokkal írja fel nevét a város legjobbjai közé. Érti az apostol szavát és szellemét: vigyázz mindenben! Beszéljek-e az iskolákról, melyeket emelt és Imegalapitott, annyi istenházának annyi ékességéről, melyeket pazar kézzel szórt, a jó könyvekről, amelyekre ezreket áldozott ? A betegek gondja, az ártatlanok öröme, a szegénység enyhülete nem kivánna-e hálás, magasztaló szót, ha szabad volna leolvasnom az élet könyvének lapjait, melyekre angyalok írták fel boldogult püspökünk jócselekedeteit ?! Emlékezem, 1895-ben júniusban volt, mikor a nagybányai kerületben bérmált. Vérömlést kapott szemein. A sorvasztó betegségnek ez volt az első jele. Jól emlékezem, mint riadoz- tunk azon a télen gyengült egészsége miatt. Csak egy volt, aki nem riadott meg, aki nem is akarta tudni a bajt, ő, a boldogult. Mennyi és milyen fényes napokat teremtett azóta önmagának és nékünk apostoli lelke! Egy-egy karácsony szentestéjére és éjszakájára szinte újra éledt; az ünnepeken apostoli lélekkel hirdette az Igét; hogy papokat szentelhetett, ez napokon át ünnepélyes vidámságban tartotta. Nem ott volt-e valóságban vagy lélekben vagy segítségével, mindenkor ünneplő érzéseivel Szatmárnak és az öt vármegyének minden ünnepén ? És bár ereje sokszor kihagyó volt . és sok minden figyelmeztette bajára, bérmált esztendőnkint; még nincs két éve, az egyházmegyének épen legszélsőbb kerületét járta be fárasztó, apostoli úttal. Meszlényi püspök jól megtartotta az apostol törvényét: teljesítsd szolgálatodat, fáradozzál, vigyázz mindenben ! Kötelességtudó, buzgó volt és apostoli szellemmel járt közöttünk. Valljuk be ravatala felett: jól felhasználta az életet. II. Keresztény hivek! Nagy lelkek nem ére- zik a kényszerűség békóit, hanem az utat, amelyen haladni fognak, maguk verik maguknak. Meszlényi püspöknek is megvolt a maga nagy gondolata élete útjára; Azonban mig nagy gondolatainak, a szeretetnek ösvényén és a békeség csapásán akart haladni, az élet nem kímélte őt a fájdalmaktól sem. Ez is apostoli vonás a nagy l) Izaiás 52. 7. AZ EGYEDÜL ELISMERT KELLEMES IZÜ TERMÉSZETES HASHAJTŐSZER.
