Heti Szemle, 1905. (14. évfolyam, 1-52. szám)
1905-04-12 / 16. szám
lö-ik srám XIV. évfolyam. Szatmár, 1905. Április 12. POLITIKÁT ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — — — — — — 6 korona — fillér Félévre — — — — — — — 3 » — Negyedévre •— — — — — 1 „ 50 „ Tanítóknak és kézmfiiparosoknak egy évre 4 korona. Eeyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDRE. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY SAJTÓ“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető össze, küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány sajtó“ czimóre küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. NyUttér sora 40 fillér. A lap megjelenik minden szerdán A kegyelet napja. Gyula napját, elhunyt püspökünk védőszentjének ünnepét a kegyelet a megemlékezés napjává avatta. Gyászistentiszteletek voltak ma lelkének üdvéért az egész egyházmegyében. A mély, őszinte bánat reáborult minden kebelre, mely ennek a nagy férfiúnak elvesztése miatt valósággal sebet ütött a sziveken. 0 már nincs többé, itt hagyott minket, lelke egy boldogabb hazába szállott át, de emlékezete él közöttünk és élni fog időtlen időkig, akkor is, midőn már senki sem lesz életben, akik őt ismerték. Tudni fogja az utókor, a legkésőbb nemzedék, hogy Meszlényi Gyula olyan püspöke volt Szatmárnak, minőt csak ritkán mutathat fel a história. Örökemléket állitott nevének el nem évülő tetteivel, melyekben bámulni fogják nagyságát azok, kik szinről- szinre nem ismerhették. Egész Szatmár városa ünnepelt ma, de az ünnep szomorú, nagyon szomorú volt. Gzászlobogók lengtek a házakról, gyászszal volt bevonva a boldogult főpap székesegyháza. Délelőtt 9 órakor vette kezdetét az ünnepélyes gyászmise. — Olt voltak a városi tisztikar képviselői, ott volt a királyi törvényszék, járásbíróság, adóhivatal, a kataszteri és folyámmérnökség, szóval az összes hivatalos testületek képviselői. Olt volt a katonai mindkét nembeli tisztikar, ott voltak a kath. fiú- és leányiskolák növendékei és egész intelligencziája a városnak. A gyászmisét Hehelein Károly praelátus kanonok végezte, mialatt a kóruson megható gyászénekeket adott elő a székesegyházi énekkar. Szinte látni lehetett az arczokonazt az őszinte fájdalmat, melyet e nagy csapás miatt minden egyes ember érezett. Szent mise után dr. Wolkenberg Alajos theol. tanár lépett a szószékre, s az ő klasszikus előadásával, gyönyörű csengő hangján a következő nagyhatású, minden mondatában remek beszédet mondotta Nem úgy éltem közöttetek, hogy szégyelhetném életemet, de meghalni sem félek, mert jó Urunk van nekünk. A haldokló az. Ambrus szavai. Sz. Jeromos ; ifi vita eins. Fészkemben halok meg és miként a pálma, megso- kasitom napjaimat. J6h 29. i8. Gyászoló keresztények! Mint ahogy Mózesét siratta és Áront gyászolta népe harminc napnak búbánatában, úgy szenteltünk mi is az apyaszentegyház szokása szerint harminc napi gyászt és siralmat istenben elnyugodott főpásztorunk emlékezetének. És az elhunytét követő harmincadik napon újra egybegyültünk, hogy a keresztény közös imádság üdvözítő erejével és a szent miseáldozatnak végtelen érdemével siessünk püspökünk lelkének enyhületére, amelyet ítéletre hívott az igazságos és irgalmas Isten. Ennek az ítéletnek gondolatára megremeg az élő és borzadozva eszmél a haldokló. Mert mindenkit megrettent a Szentlélek igéje, hogy az Isten ') erős boszuálló: tud mindent és elénk tár mindent a halál óráján, az élet értékét, amelyet adott, a kegyelmeket, amelyeket nyújtott, az órákat, melyekben a bűn halálával játszottunk, az embereket, akiket megbántottunk, — és itél kérlelhetetlenül: az Isten erős boszuálló ! Megvallom azonban, hogy mikor erre a ravatalra esik szemem, melyet püspökünk emlékének állítottunk, vagy ha elmegyek gondolatban csendes sirlakához, melynek megszentelt kövei hamvait őrizik, a keresztény reménység bizodalmával telik el lelkem a Szentlélek Isten másik szavából: jó az Úr, örökkévaló az ő irgalmassága. 1 2) Mindent számon kér és mindent megbocsáthat, mindent kitár és mindent elfedezhet, tud büntetni kárhozattal, de akar üdvözíteni mindörökre mennyországgal: jó az Úr, örökkévaló az ő irgalmassága. És amely gondolattal és imádsággal riadtam fel harangjainknak bús szavára március 14,-ének éjszakáján, azt adja lelkem szívem érzéseinek, szívem ajkaimnak ebben a pillanatban is: ne szállj, Uram, ítéletre a te szolgáddal, hanem te, életnek és halálnak Istene, add meg neki a dicsőséges örök életet! Egy szempillantásban végigtekintek földi életén, látom nagy gondolatait, szívének kincses érzéseit, buzgó munkakedvét és irgalmas cselekedeteit, életének fájdalmait és istenes örömeit; reá esik szemem az Isten megtisztító irgalmasságának iskolájára, másfél esztendőnek 1) 11. Móz. 20. 5. 2) 117. zs. 1. nyugtalan kínjaira és szenvedéseire, halálos nyoszolyájára, csendes halálára ; olvasom fényes lelkének tökéletes gondolatait, végrendeletét : és az irgalmas Égre tekintve mondom : ne szállj, életnek és halálnak Ura, Ítéletre ate szolgáddal, hanem add meg neki a dicsőséges örök életet! Mert az életre Te két törvényt adtál: jól kell felhasználni, — jól kell befejezni az életet Azt parancsolod: mig világosságotok tart, a világosságban járjatok, ]) az Isten törvényében, az Isten kegyelmében járjatok! Azt mondod : aki mindvégig állhatatos marad, az üdvözül. 2) És a. mi püspökünk betöltötte ezt a két törvényt. JÓL felhasználta az életet; mielőtt az örök élet útjára lépett volna, elmondhatta sz. Ambrussal: nem úgy éltem közöttetek, hogy szégyelhetném életemet. És jól fejezte be földi életét: fészkemben halok meg, csendesen, nyugodtan, az Istennek ölelésében halok meg és megsokasitom napjaimat, miként a pálma. Messzi nemzedékek fogják érezni és bizonyítani, hogy az életnek két törvényét betöltöttem, jól felhasználtam az életet és jól fejeztem be az életet. Itt állapodjunk meg, gyászoló keresztények és a mi Istenben elnyugodott főpásztorunkért viselt mély gyász utolsó órájában, mielőtt az angyali karok énekét zengenők, kérjük Istent, tárja fel előttünk az élet két törvényének mély értelmét és igazságát! I. Szent Pál apostol nagyon is erőteljesen mondja meg, hogyan kell az életet jól felhasználni. Tanítványának3) ezt írja: teljesítsd szolgálatodat, fáradozzál és vigyázz mindenben! Minden embernek szolgálata az, hogy szolgálja az Istent és szolgálja embertársait abban a hivatásban, amelynek fényét talán gyermekjátékaink, talán ifjúkorunk kedvtöltései, talán a meglett kornak eszmélkedései között gyújtotta ki lelkűnkben az Isten. Az embernek lelke az Isten leheletének gyermeke; ha hü marad élete forrásához, gyöngéd és érzékeny és fényes, mint maga az a teremtő lehellet és mindenen megérzi az Istent, az ő gondviselését, ujjmuta- tását. Azért felismerni a hivatást, benne az Istennek szavát és ujját, kötelesség, de mégnem érdem. A valódi jellem és egyéniség az erkölcsi érzésnek és az erkölcsi erőnek egyensúlyát követeli. És az erkölcsi erő abban van, amit. az apostol mond: fáradozzál! Az akadályok előtt ne remegj, a munkától ne ijedezzél, a nyilvános bírálaton okulj, de szárnyad le ne törjön; 1) Ján. 12. 35. 2) Máté 10. 22. 8) I. Tim. 4. 5. íj -f p ,;V f ' 1
