Heti Szemle, 1904. (13. évfolyam, 1-52. szám)

1904-03-23 / 13. szám

,.H E T I S Z E M L E“ (13 ik szám.) _2 Kádár Ambrus dr., az egyik uj pápai praelatus 1845. febr. 25-én szüleiett. Felsőbb theol. tanulmányait a bécsi Augusztineum ban végezte. Amint haza került, püspöke maga mellé vette az irodába és itt maradt állandóan, mígnem kanonokká neveztetett ki. Tág mező nyilt itt fényes tehetségeinek érvé­nyesítésére. Előbb mint iktató, majd mint szertáros és szentszéki jegyző működött, 1877-ben püspöki titkár lett. Óriási sulylyal nehezült vállaira az a gond, melyet főpász- lorával az egyházmegye kormányzásában meg kellett osztania. De ő nem ismert fárad­ságot, s az a korszak, mely működésének határvonalait jelöli, a legszebb éveket zárja keblébe egyházmegyénk történetében. Kano­nokká 1893-ban lett, itt aztán fokozatosan haladt előre, 1898-ban czimzetes prépost., 1900-ban püspöki helynök, a zsinati vizsgáló- bizottság elnöke és a püspöki líceum pro- direktora lett. Kádár a szerénység, az alá­zatosság, a papi erények mintaképe. Főelve: mindig jót cselekedni. Boldognak érzi magát, ha alamizsnát ad a szegénynek, ha áldozhat jótékony czélra, ha segi hét valakin bajai között. Talán nem volna nyugalma, ha meg kellene tagadnia, amit kértek tőle. Magas műveltsége előcsillámlik minden szavából. Előkelő kedves modora azonual lekötelez mindenkit. Adományai és alapítványai ege­rekre mennek. A tanitóképezde mellett épült gyönyörű templom tervének ő volt megindí­tja, és a püspök ur Ő nagyméltóságánál hathatós szószólója,* a kivitelhez tekintélyes Összeggel járult. A másik uj praelatus, Hámon József 1838. decz. 17-én született. E etet úgyszól­ván a tanári pályán töltötte el. Előbb a giin náziumban, majd a papnevelő intézetben mű­ködött, hol egyideig intézeti aligazgató is volt. Tanítványai nagy szeretettel csügg ek rajta, s örömmel hallgatták előadását, s ő soha sem a kérlelhetetlen itélőbiró, hanem a jólelkü korrektor akart lenni. Az is volt. 1874 tői az irgalmas nővérek anyaházának jószágigazgatója. Rendkívüli alkotó és kon­készült, de időközben a sok kutatásnak, nyomozásnak volt valami foganatja, és meg- rták a lapok, hogy a Kínában meggyilkolt Ketteler báró egy női rokona irta az Elkésett leveleket. Meglehet, hogy úgy van, megle­het, hogy nincs. Szinte jobb szeretjük, ha az Elkésett levelek szerzője is, miként annak idejin Scott Walter, megmarad a nagy is­meretlennek. Mert hogy „a nagy“ jelzőre rászolgál, arról meg fog győződni mindenki, a ki a kötetet kezébe veszi. Ne hántsák azt s kort, a nnlyben még ilyen könyveket imák. Nem veszett ki be lőle jó Ízlés, őszinte érzés, jóság és tiszta szerelem. Klasszikus mű megszületésének vagyunk tanúi, mert nincs túlzás abban az állításban, hogy azokat a leveleket, a melyek ebben a könyvben regénynyé tömörülnek, olvasni fogják mindenkor, a mig érzéke lesz «z embernek az irály szépsége és nemessége, ás egy érdekfeszítően tovahaladó esemény elmondása iránt. A levelek Írója—még a keresztnevét sem tudjuk, csak ennyit olvasunk ki sora­iból, hogy asszony — Kínában megismer­kedik egy fiatal tudóssal, és mély vonzalom Ikeletkezik közöttük. Nem szólnak róla. Az asszony nem szabad. Berlinben — gyógyin­tézetben — él a férjé. A szegény menyecske a fivére társaságában járja be a világot. Bátyja kereskedő, Ő maga festészete: űz. A jó barát­zerváló szelleme valóságos őrangyala lett a zárdának, melynek ügyeit biztos és prakti­kus kézzel vezeti. Ez intézel felvirágzása az ő nagy érdemeinek hirdetője. 1897-ben lett kanonok és az irg. nőverek tartományi su­perior, 1898 baa czimzetes piópost. Hámon valódi patriarchalis alak. Az egyszerűség kedvelője úgy otthonában mint a társadalmi érintkezésnél. Mindenkivel szem­ben nyajas, szívélyes, barátságos, — épen ezért szerelik és nagyrabecsülik. A harmadik praelatus, Hehelein Károly 1838. okt. 20-án született. A nevelés- és ta- niiasügy lelkes bajnoka. Harmincz évig mű­ködön a tanítás tereu előbb miül tanár, ké­sőbb mint igazgató a helybeli kir. kath. fő­gimnáziumban. Az a rendkívüli erély es tu­dás, az a biztos elvek szerint kezelt rendszer, mely működését karaiuenzálja, mintaképpé tettek növendékei előtt. Feliek tőle, de sze­rették, uagyrabecaüliék, úgy állott közöttük, mim meg nem közelíthető tekintély, kinek minden szava szeutirás. Nagy látóköre, szé­les tapasztalatai, mély tudománya, határo- rozotl fellépése mind hozzájárulták, hogy tanítványai eszményi lássanak benne. Amely tantárgyat 0 adott elő, azt a növendékek tudták. Jó szivére legjellemzőbb az, hogy még a leggyengébb diáknak is szívesen jött az év végén segítségére. Év közben addig törte, hogy megmenthesse a bukástól. Min­den tanítványa hálás szívvel gondol vissza reá, mert azok az évek, melyeket keze alatt töltöli, nem veszlek kárba. 1890-ben vissza vonult a tauitus mezejéről, de mar a követ­kező évben az Ur szöllőjébeu működik, mint Ungvár városának plébánosa. Itt eltöltött éveire legjobban jellemző az, hogy az ung­váriak most is rajongunk érette, s valóságos ünnep számba up.egy, ha körükbe érkezik. 1892-ben czimzetes prépost és ungi főesperes, 1900 ban kanonok lett, 1901-től a szatmári plébániát is adminisztrálja. Szatmár társa­dalmában is egyike a klérus legkedveltebb tagjainak, kit tisztelettel és szeretettel vesz körül az egész közönség, s boldognak érzi ösztönzésére visszatérnek Európába, és innen intézi az asszony a maga leveleit Kínába a tudóshoz, a ki sarkánybirodslmának belsejé­ben jár kutató utján. A leveleket mind Shang- haiba küldi, majd ott leli őket a tudós. Ab, hiszen időközben az a boldogtalan elmebeteg félj megvált az é'e'től, az asszony felé ró gén nélkülözött boldogság int. És a miről ed dig nem mert szólani, az a benső érzelem ki-kicsllámlik a leveleiből. De jönnek a nyugtalanító hírek Kíná­lj’>1. Hofer hittérítő megjelenik New York­ban a menyecske házánál és elmondja, hogy a box-rek mozgolódnak. És az erről szóló levelekben bámulatos plasztikával dombo­rodnak ki előttünk a nem rég lejátszódott események rajzai, azok a végzetes zavargá sok, a melyek s-inhelye különösen Peking, és ott az angol követség épülete volt, a mely­ben dicső védelmi harczot folytattak az ott ostromolt eurcpaiak. Magyar vér is folyt ebben a küzdelemben. Magyar szív is meg dobban annak a hatalmas küzde’emnek az emlékére. Megtudja most már az asszony, hogy a tudós azért sürgette, hogy térjenek vissza Európába, mert jól sejtette a bekö­vetkező veszedelmeket. Az asszony mind idegesebb és türelmetlenebb hangon írja leveleit. Egymást érik az ellenmondó hitek, de a Shanghaiba küldött levelekre nem jön válasz. Mi történt? magát, hogy őt visszanyerhette. Úgy a pap- ságo', mint a hatóság képviselőit gyakran hívja meg kedves körébe s házigazdái szí­vességével lebilincsel mindenkit. Daczára elő­haladott korának, funktiója teljesítésében a a régi energia hevíti. Mintegy megifiodva .áll a szószéken a közönség előu, mely lényének kedvessége és szellemének varázs erejétől mintegy átszellemül. Szívesen hordja vállain a plébánia vezetésének terheit, a hit­élet emelésében ő jár elöl mint a legbuzgóbb apostol. Az öiödik kitüntetett férfiú Szabó litván püspöki titkár és irodaigazgató, ki a bold, szűz Máriáról nevezett prinoui czimzetes apátságot kapta. Született 1867. decz. 23 án. Iskolai tanulmányait elvégezve 1890 ben azonnal a püspöki udvarba került, s ezen időtől kezdve állandóan itt működik. 1897-ben püspöki tit­kár lett. Főpásztorának az egyházmegye kor­mányzásában úgyszólván jobb keze, aki min­denre kiterjedő figyelmével, nagy munka­bírásával, lelkiismeretes pontosságával, a megye kormányzatában szerzett rendkívüli jártasságával nélkülözhetetlenné tette magát. Mint a püspöki udvar got.dnoka el nem évülő érdemeket szerzett magának s méltán illeti öt a legnagyobb elismerés. 1899-ben szent­széki tanácsos, 1900-ban irodaigazgató és pápai kamarás lett. Finom udvariassága meg­nyerő, buzgalma hivatásának teljesítésében valöbsn páratlan. Már arczkifejezésóröl vissza­sugárzik a szellem és az a nemes lélek, mely mindenben mozgatója cselekvésének. Fiata­lok és öregek, az egész egyházmegye pap­sága nagy szeretettel veszi körül, főpásztora pedig napról napra elismerésének újabb je­leivel halmozza el azokért a kiváló érdeme­kért, melyeket az egy házmegye önzetlen szol­gálatában szerzett. A szuveranitás mun­kája. Nemcsak nálunk, de az egész föld kerekén pár évtized óta az a törekvés jutott felszínre, hogy az — Ha csak egy betűt hallanék önről!.. . Oh, ez a fJytonos kétkedés, ez a vágyódás, ez a tudnivágyás, és mégis ez a rettegés a tudástól ! Kitűnik, hogy a tudós ott van az ost­romoltak közt . . . Ma azt hirdetik az újsá­gok, hogy a felszabadító csapatok útban vannak, másnap azt jelentik, hogy a segítő csapatokat visszaszorították, és • végre hite­lesen sürgönyzik, hogy az ostromnak vége, a nagykövetség felszabadult. Ah, hogy uj­jong itt a szív, mely a sok gyötrő hírtől annyit szenvedett. Az asszony, a ki a nagy veszedelem érzete közben kitárta már szivét szerelmének, most már nem bir örömével. — Végre, végre! — Írja. Tehát va ó- ban igaz ? A követek első táviratait hozzák a lapok. Megmentve, igazán megmentve, is­mételem újból. A mióta az első hitek meg­jelentek, azt sem tudom mit teszek, mit be­szélek, nem tudom, nevetek-e vagy sírok ! Hiszen szinte hihetetlen előttem, hogy az egyszer a reménységnek legyen igaza és nem a kétségbeesésnek. És szivemnek ebben az örömében, a mely egész az égig tört, azután remegve fél és kérdi, tehát igaz ez, igaz ez. ezekben az első pillanatokban, mintha egy egészen uj életet adtak volna nekem, mintha ön itt lenne közvetlen mellettem, mintha mindezt együtt éltük volna át. Hiszen az

Next

/
Thumbnails
Contents