Heti Szemle, 1904. (13. évfolyam, 1-52. szám)

1904-03-23 / 13. szám

3-H r, T 1 S X K M L E“ H3 ik

álhuui mindo-nJmtöság elveit- érvény esi t<-n i kell, úgy a kormányzat, mint a közgazdaság terén. Nem kímélték tőle a szorosan vett morális érdeket sem. Belenyúltak a családi

o

élet tűzhelyébe, ránehezültek a köz- igazgatás és törvénykezés menetére,, bürokratikus munkákkal terhelték az alkotásra hivatott képességeket, a gazdasági politi a nyaktilló alá került, az ipar agyon lett sújtva, a kereskedelem vegetál.

Es megcselekedék mindezt az állami suveranitás érdekéből. A hatalom álláspontjából ez a tevékenység helyesnek látszott, de absorbe- által az államok lakosságának ösz- szes erőit. Absorbeálta annyira, hogy ma már körülbelül arra az álláspontra jutottak,a múltak tévedéseit meg kell korrigálni, mert különben az omnipotenczia elvének nincs kik felett érvényesülne.

A józanabb felfogás szidiplomái kezdenek jelentkezni legalább el vélne itt is, amott is. Hogy közelebbi például hozzuk fel épen hazánkat, Darányi miniszter megindította azt az akcziót, melynek czél- pontjául a birtokos és munkásosztály megmentését jelölte ki. Óhajtandó, hogy a jövő idők politikájában ez a törekvés előkelő helyet foglaljon el.

Az ipar fejlesztése szintén a legkomolyabb aggodalmak tárgyát képezi. E nélkül az ország egy másik igen tekintélyes része néz elé a pusztulás veszedelmének. Habár kissé elkésve, kezdik belátni, hogy az az ut, mely az egyének érdekeit alárendeli, nem anyira az állami, mint a nemzetközi omnipotenczia törekvéseinek, a nemzetek fentarló oszlopainak kivágásához vezet. Akeserü

lehetetlen, hogy ilyen nagy Lo dogság be öltse az ón egész lényeméi, ön pedig mit se tudjon róla. Bizonynyal tudja ! Hiszen oly liszián érzem, hogy iu van egész a közeliemben, s ezek a szegény, k isi rőt i szemeim nein láthatják önt.

Telve reménységgel Írja tovább:

— Nemsokára viszontlátjuk egymást! Eijön az a szép este, a melyen együtt fogunk ülni az aranyfövényes parton, elnézünk messze a tengeren, a mely a viharos napon átküzdfttte magát most a nyugalomig és a viszontlátás oly boldogság lesz Lennünk, hogy soha semmfóle nyelv még nem talált k' reá illő kifejezést, hogy majd alig merünk lóleg- zeni, hogy a tnásodperczeket örökkévalóságokká változtatnék. Igen ,igy,.egészen így lesz.

Aztán jön a tragikus fordulat, a mely- lyel végtelen poézissel békit ki az asszony fivérének utószava.

Mólabus vége a könyvnek, a mely igazi gyönyörűséget okoz a maga szí vélyességóvel, keresetlen, kedves humorával, bensőségével Az orosz japán háború Kelet felé irányítja fegyelmünket. Ilyformán a könyvnek ebben a tekintett ben is bizonyos aktualitása volna. De igazán nem szorul rá, hogy ezt a szempontot is hangsúlyozzuk. Ez a regény aktuális lesz mindig, a míg szép könyveket szívesen fonák olvasni, és irodalmunk nyereségének kell tekintenünk, hogy magyar nyelven is megjelent.

Komor Gy ula.

tapasztalain!; és tanulmány utján meg kell jönni átírták az időnek, mikor ezen a téren ’gyökeres rendszerváltozás fog beéllani. Legalább ez előjelek erre mutatnak. Az uj ipar- törvénv készen áll? és talán sok tekintetben orvosolni fogja a bajokat.

De ami ezeknél az életbevágó kérdéseknél is talán még fontosabb, az a kulturális és valláserkölcsi politika. Az állam szilárdsága, a nemzetek jövője liigg attól, hogy szellemi és vallásorköl'csi téren hova van kinevelve lakosságának legalább is túlnyomó zöme és. mely irányban kívánja az állam (érvényesíteni a maga intenczióit. I

A franczia forradalom nagyon szomorú példája annak, hova vezet az Isten nélkül valóf felfogás tulten- gése. Hogy mi az, mi kor a vallásosságot kiölik az egész generáczió szivéből! . . .Mentsen Isten, de félő, hogy ennek ti szerencsétlen irányban vezetett kulturális politikának következményei és. épen ugyanott fogják végezni marva közeljövőben ismét romboló munkájokat. Ahonnan a valláserkölcsös nevelés oszlopait eltávolítják, romba ( kell dőlniük a pilléreknek, mert a tető támpont nélkül a levegőben nem áll fenn soha.

Ez a veszedelmes irányzat nálunk is megindult. A nemzedékek nevelését kezébe kerítette az állam, Tudvalevőleg állami iskolában pogány, atheista, istentagadó működhetik a vallásos tanerőkkel vegyesen. Az is bizonyos? hogy ha - csak egyetlenegy kerül he azokból a firmákból ajobbérzésiiek közzé, tönkreteszi ezeknek minden munkáját. Hogy miért, azt hiszsziik, magyarázatra nem szorul.

Ez a dühös-államosítási törekvés, mely nálunk úgyszólván ész és gondolkozás nélkül lábra kapott, kezdte aggodalomba ejteni mindazokat a faktorokat, melyek hivatvák őrködni a nép valfáserkölcsi érzelmei felett. Ennek ä következménye volt az a példás buzgalom ellenállás, melyet nemcsak az egyház, de a nemzet jól felfogott érdekeiért he- vülő lelkek kifejteitek ellene.

Okunk van hinni, hogy ez az oktalan tendenezia véget ér. Erre a feltevésre az uj főispánnak a legközelebbi közigazgatási bizottságban tett kijelentése jogosít fel bennünket. Hogy hívek légyüuk a történtekhez, a tanfelügyelő előterjesztette, hogy a vármegyében igen sok iskola vár államosításra. Ennek kapcsán az alispán provokálni akarta a kormány megbízottjának, a főispánnak a kijelentését. Nagy Lászlót aggodalommal töltötte el, hogy hallomása szerint az uj kormány nem hive az állomositás elvének.

Az alispán a kapott választ tu- domosul vette. Pedig ez talán nem is az ő, hanem inkább a mi szempontunkból volt kielégítő. A kapott válasz elitélte a nyakrafőre való ál lamositási törekvést. Példának hozta fel éppen Csongrádvár megyét, hol a tiszta magyar lakosság közt csaknem minden iskola

államosítva lett, holott a nemzetiségi vidékeken, hol ez állami szempontok jobban kívánták volna, alig-alig történt valami. Ez nem helyes, amit sem ő. sem a kormány követni nem akar. Ezt a törekvést csak a nemzeti szempontból veszélyeztetett helyekre fogják a jövőben kiterjeszteni és a hol az iskolafentartók nem teljesítik kötelességeiket. De itt aztán végre is hajtják irgalmatlanul.

Világos felfogás. Ezl hangoztattuk mi abban az időben, midőn a szatmári iskolákra kivetették az az államosítás hálóját. Utaltunk az A vasra a nemzetiségek által lakott vidékekre, ahol elég csehül állanak a népnevelés ügyei. De Szat- máron semminemű igény nem követelte ezt. Itt hazaflatlan törekvésekről nem lehet beszélni, az oktatás színvonala is megfelelt azoknak a kivánalmaknak, melyek hivatva voltak emelni a város társadalmának műveltségét.

Ha tehát a jövőben a minimumra redukálják az iskolák államosítását és a jó kezekből nem törekszenek kiragadni a népnevelést, ez megelégedéssel tölthet el mindenkit, mert a népnek valláserkölcsös szellemben való nevelése épen a legerősebb támasza az államok életének.

H I RE K.

Jubileumi alapítvány. Székes káptalanunk nemes áldozat készségének újabb bizonyságát adta. Ä mai jubileumi hálaadó istentisztelet, után tes iilelileg jelent meg a pü-pök ur Oaagymól óságánál és az eg.\ ház- megyei papi nyugdíjalapra örök alapítványul 12 (tizenkét) ezt-r koronát ajánlott fel.

Hódoló felirat. E mlitetiük lapunk múlt számában, hogy az eg) házmegye jubileuma alkalmából a püspök ur 0 nagymóltósága dicsőségesen uralkodó apostoli királyunkhoz, hódoló feliratot intézett az egyházmegye nevében. A felirat szövege következőleg szól:

Császári és Apostoli Királyi Felség, Legkegyelmesebb Uram!

A szatmári egyházmegye, amelynek kormányzását Isten irgalmából s az Apostoli szentszék és Felséged legmagasabb kegyelméből tizenhat évvel ezelőtt, átvettem, alapításának száz éves emlékét ünnepli ez évben. A római jubileumok módjára szent évnek nyilvánítottam ezen esztendőt, s az anya- szentegybáz kincstárából nyert bucsukegyel* mekke. igyekeztem növelni és üdvösségessó tenni a jubileumi örvendezést.

Az öröm és hálaóuekkel, melylyel az imádandó isteni Gondviselésnek zengünk dicséretet, egybevegyül szivünknek kegyele- tes érzelme azok iránt, akik Isten dicsőségéért lángoló étkük sugallatát követve megvetették alapját azon nagyjelentőségű intézménynek, amely ma boldogan tekint vissza a fölötte elvonult száz évnek történetére.

Felséged egyik dicső utódja azon nagy- uralkodónak, akinek nevéhez fűződik egyházmegyénk megalapításának emléke. Felséged örököse a magyar királyok apostoli kiváltságainak, fővédnöke a magyar kalholikus egyháznak. Azért, midőn a folyó hónap 23-án századik évfordulóját készülünk megünnepelni azon nevezetes eseménynek, hogy b. e. I. F'erencz császár és apostoli király egyházmegyénk alapítási okmányát kibocsátotta, Felséged legmagasabb Trónja előtt megjelenve, úgy a magam, mint egész egyház- megyem nevében legalázatosabb hódolatomat bemutatni s alattvalói törhetetlen ragaszkodásomat és hűségemet kifejezni bátorkodom.