Heti Szemle, 1904. (13. évfolyam, 1-52. szám)
1904-03-23 / 13. szám
Szatmár, 1904. Márczius 23. 13-ik szám XIII. évfoiyam. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egy évre — — — — — — K korona — fillér Félévro - — — —: _-rj- n~- - ~ Negyedévre — — — — — I . '51* Tanítóknak és kéziruii]>arnsoknak- egy évre 4 korona. E yes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő B Á T H O B Y ENDUE. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY SAJTÓ' A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a ,Pázmány- sújtó'' czimóro küldendők, (Iskolaköz 3. r-z.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyilttér sora 40 fillér. A ltip megjelenik minden szerdán. Lapunk ifiu.lt számában koszomba főniük azokat a babérlombokat, melyeket a szatmári püspökség fakasztott egy évszázad alatt öt vármegyére terjedő területén úgy a hitélet, mint a kultúra, a charitaliv és köztevékenvség szunnyadó rügyeiből, — most koszorúba fűzzük azokat a neveket, melyek ma mintegy- egy ragyogó csillag tündöklőnek azoknak a magasztos czéloknak szolgálatában, melyek az emberiség mennyei és földi boldogitását tekintik a legideálisabb emberi törekvések gyű pontjának. Koszorúba fűzzük e neveket, hiszen koszorút font köréjök az a szép kitüntetés, mely az apostoli szék és az apostoli király lény köré-bői áradt reájok. Nagy öröme van a szatmári egyházmegyének, olyan öröm, melynek eddigelé’ soha nein volt részese. A székeskáptalannak négy tagja lett egyszerr e „méltóságos“ cziminej ékesítve, s mellettük egy fiatal, de a nemes munkából máris oroszlánrészt követelt férfiú felé fordult a, királyi 1 TÁR ez A. M> sí. _____________________________ Ké t kezemre . .. Két kezemre hajtom lo a fejemet. Hogy no lássa senki ember konyámét, No tudja meg e világ, mit orozok, Ne tudja inog senki, mennyit szenvedek. Teli pohár jutott ki a részemre, Ürlígetom, de' telt marad örökre, Telve marad ez a pohár síromig, Hej do akkor kiüritom fenékig. Hogyha majd a koporsómba fektetnek, Vége lesz ott minden búnak, keservnek, Kiürül az ürömpohár, jól tudom, Lenn a suhan nincsen többé fájdalom. * Magasra nőtt fű fedi sirhantomat, Rég foledték, hogy ki nyugszik az alatt, De az egek ! hej azok ám jól tudják, Könyüiket a síromra hullatják. Szőllőssy Klára. kegy. Valamennyien oszlopai, buzgó apostolai egyházmegyénknek, hűséges és önfeláldozó segítő társai a megye főpásztorának, ki bennük áldásos működésének mindig biztos támpontjaira talál. Szabó Norbert nagy prépost n ovii czi m - zetes püspökké, dr. Kádár Auibrus, Hámon József és Hehe’.ein Karolt/ prépost kanonokok pápai praelátusokká, Szabó István püspöki titkár és iroda- igazgató czimzetes apáttá lettek kinevezve. Sokkal gyengébbek vagyunk, minthogy méltóképen tudnók ecsetelni azokat a soha el nem évülő érdemeket, melyek lánglelkü tevékenységük nyomán fakadtak. Ez érdemeknek legékesebb szószólója épen az a magas kitüntetés, mely Krisztus helytartójának és koronás apostoli királyunknak elismerését rakja lábaikhoz. Beszéljenek tehát helyettünk azok az adatok, melyek életük folyamán mindmegannyi motívumok va- 1 áriak arra, hogy ma mint egyházunk díszeit ünnepli és üdvözli őket egyházmegyénk öt vármegyére terjedő közönsége, s tisztelettel hajlik meg előttük az egész ország, mert ragyogó tehetségeik és lankadatlan ambicziójuk nemes munkája olyan gyümölcsöket termett az egyháznak és hazának egyaránt, melyek csak lánglelkü bajnokok szivének produktumai. Az uj c/.imzetes püspök, Szabó Norbert Elkésett levelek. A nagy ismeretlenről be sokat beszéltek a mnb. század elején, be nagyon dicsőítették a Vaverley, az Ivanhoe, a Limmermoori a- ra, a Kenilworth és megannyi kiváló regény szerzőjét. És nem lett nagyobb a dicsősége sir Seolt Walternek akkor sem, a mikor előkelő póz'cziót. foglalt el a társaságban ; nem csökkent a hírneve, a mikor vagyonilag tönkrement, a nagy ismeretlen, a ki névtelenül megjelent regényeivel szerzett nevet, dicsőséges maradt mind e mai napig, halhatatlanra tette magát világszerte, a hol még van fogékonyság a szép, nemes, a lovagias iránt. A romantika nagy előharczosának emlékét pedig alig idézhette fel jobban valami, mint az a kötet, a mely most előttünk fekszik. Magyar c/.imo : Elkésett levelek. És ha van kifogásunk a fordítás ellen, ak* Elkésett levelek. A hatvanötödik eredeti kiadásból fordította Miklós Jenő. Budapest, 1904. Szilágyi Béla kiadása. nagyprépost 1843. május 1-én született. Fel- szentelteióse után egyideig aktuárius volt a püspöki irodában, majd több he'yen káplán- kodott, később hitoktató és kópezdei tanár, majd gimn. tanár lett. Életének fordulópontja azzal az időponttal kezdődik, midőn az egyházmegye volt főpász'ora, dr. Schlauch \ A- rin.cz a püspöki udvar gondnokává tetie. Az erélyes, fáradhatatlan tevékenységű férfiú példás rendel hozott he az udvartartás vezetésébe, gondos szemekkel örködéit a reá bízott rengeteg érték felett. Ekkor fordult felé különösen főpászora figyelme, kinek ez időtől fogva egyik legkedveltebb embere lett. Érdemeit úgyszólván betetőzte az egyház- megyei pénztár rekonstruálásával. Arany betűkkel vau ezért neve megörökítve az, egyházmegye történetében. Ez érdemei emelték 1884-ben a kanonoki székbe, hol aztán fokozatosan haladt előre, 1892-ben czimzotes apát, 1901-ben nagyprépost lett. Mindig szivén viselte az elaggott és munkaképtelenné vált papság sorsát, jó szive sugallatát követve, folyton közreműködött abban az irányban, hogy papi nyugdíjalap létesittessók. Amint tudjuk, ez eszme egyenesen ő tőle indult ki. A létesített nyugdíjalap meglerem- téséh íz már eddig tetemes összeggel járult. .Szabó Norbn-t eleven kedély, nyílt, őszinte és szókimondó karakter, érzelmeit és gondolatait nem titkolja el, szive vérének lüktetése nyilatkozik meg minden szavában. Igen szép jellemvonása, hogy a fiatal papságot rendkívül szereti, oly nyájasan és bizalmasan társalog velők, mintha barátai volnának. Áldosaikészségéről alaphványai, jótékony adományai és a szegények közt nap-nap mellett kiosztott segélyösszegei beszélnek. kor ezt legfeljebb a czimre nézve hangoztathatjuk, bár bajos lenne máskép találóbban, egy könyv czimézósére alkalmasabb módon vissza adni, a mil a szerző eredetiben igy_ mond: Briefe,, die ihn nicht erreichten. Miklós Jenő, a fővárosi birlapiró-gárda egy igen rokonszenves tagja, aki a ford tással igazán irodalmi munkát végezett, maga is érezie ezi, és azért —szokatlan, de helyes dolog— a magyar czitn alá biggyesztette e németet is. Hadd tudják meg azonnal, hogy arról a könyvről van szó, a melynél szebbet, sz vhez szólób- bat, hatásosabbat évtizedek óta nem produkált a német irodalom. Hozzátehetjük azt is, hogy szenzácziósabb sem igen akadt. A czim közhelylyó lett., ezitálják mindenütt, a hol irodaimi készültséget fel lehet tételezni, pa- rozidálják, a mi a népszerűség kitűnő jele, még dramatizálásával is megpróbálkoztak. És ki szerző ? Maga a könyv hallgat róla. A mikor megjelent az első kiadás, nem szerepelt a könyvön a szerző, és nem szerepel a hatvan- ötödik kiadáson sem, a melyből a fordiias Jubileumi kitüntetések.
