Heti Szemle, 1904. (13. évfolyam, 1-52. szám)

1904-03-16 / 12. szám

3

székeljek, szászok külön közigazgatás abut éltek. A nemzetnek óriás többsége, a pór nép, teljesen jogtalan osztály volt, holott az viselte a közterheket. A hány társadalmi osztály s a hány vallásfelekezet volt, annyi részre volt szakítva a magyar nemzet. Béklyókban sinylett a gondolat és a szó sza badsága, ez az elidegeniihetlen emberi tu lajdon. Elhanyagolták anyanyel vünket s a tért igen nehéz volt számára visszahódítani, Legfőbb bajunk p^dig az volt, hogy az osztrák befolyás meghamisította szabad intéz menyeinket s minduntalan kísértett az abszolutizmus szörnyetege.

Talán hiába küzdött volna Kossuth Lajos, ha segítségére nem jön az európai politikai viszonyok alakulása. A müveit nemzetek lelki világában van valamely kima- gyarázhatatlan szellemi közösség. Ugyanazon eszmék, vágyak, törekvések uralkodnak bennök. S valamint ha a föld egy pontján valamely vulkán kitör, messze vidékek megérzik azt, mert reng a föld, hull a hamu, forró a levegő és zavarosak a források : éppen úgy áthat egyik nemzetről a másikra minden nagyobb szellemi mozgalom. Párizsban február végén kiütött a forradalom s az mint futótűz terjed el Madridban, Rómában, Nápolyban és Becsben. Ezen utóbbi helyen márczius 13. án kelt föl a polgárság és az egyetem ifjúsága. Ezen események hire lángra gyújtotta a magyar ifjúság lelkesedését. s a következő napon a késő esteli órákban Petőfi, Jókai és Vasvári Pál vezetése alatt elhatározták, hogy a tettek mezejére lépnek. Március 15. én reggel Pest város utczáinak több pontján az összegyűlt ifjúság és nép előtt Jókai felolvasta a nemzet követeléseit magában foglaló 12 pontot, Petőfi pedig elszavalta a „Nemzeti dalt“. Mindkettő gyújtó hatással volt a hallgatókra. Vele együtt emelték esküre jobbjukat és kiál tot ák tEsküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk.

A több ezer főre fölszaporbdott nép Länderer és Heckenast nyomdája elé ment ezután. Itt a szabad nép nevében lefoglalták- a sajtót. Első termékei a 12 pont és a Nemzeti dal voltak, melyeket ezrével szórtak

_____-H

Té

rdel az anya, gyermeke ölben.

Imádkozik, míg könnye lepereg;

Megcsókolja a gyermeket

O boldog, mert a boldogság :

A hit és szeretet!

Antal Miklós.

IKEárczius Idusán.

Irta: Nagy Ida.

„A harcz kitört — a harcz lefolyt 1“ A gyöngébb fél legyőzetett. Az ország gyászba borult, az erőszak felhői tornyosultak felette, elnémultak a költők, némaság honolt mindenfelé. Már azt hlelték, hogy soha fel nem támad e nép, mely hajdan „Európa homlokán tombolt1, hogy az ország, melynek egy, kor három tenger mosta lágyán partjait most ölökre elveszett, hogy a hun és avar testvérnemzet sorsa jut majd nekünk is osztályrészül. De az isteni Gondviselés másként határozott. A borongós, hosszú ószaka után uj, derűsebb hajnal virradt reánk, a nemzet könyét felszáritá egy angyali jószivü királyasszony .... s a nemzet ismét boldognak órezé magát.............

Az idő gyorsan mult, a lefolyt véres harczok emlékoszlopa gyanánt már csak egy

szét a nép között. Dé'után Pest város tanácsa is magáévá telte a népgyülés határozatát. Elsoroljam-e tovább az 1848. és 1849. évek eseményeit? A nemzet bálványa, Kossuth Lajos kivivia a nagy reformokat: a független felelős minisztériumot, népképviseleten alapulóországgyülöst, Magyarország egyesi'ését Erdélylyel, a jobbágyság felszabadítását, a közteherviselést, jogegyenlőséget, szólás és sajtószabadságot, szóval mindazt, amit e három név magában foglal : szabadság, egyenlőség, testvériség. De a nemzet örömmámora nem tartott soká. Gonosz emberek viszályt támasztottak az uralkodóház és a nemzet kbzött. Fegyverrel kezében kellett a magyarnak ádáz ellenségei ellen szabadságát védelmezni. S ez a harcz oly dicső volt, minőt keveset tud felmutatni a világtörténelem.

De félre e képekkel, mert szivünk gyászba borul, ha Világosra s a reá következő elnyomatás szomorú éveire gondolunk !. . Térjünk vissza a jelenbe.

Szabad a magyar ismét és saját sorsának ura ! A halhatatlan emlékű Kossuth és Petőfi megdicsőült szelleme egy megizmosodott nemzetre és hatalmas államra tekint le a magas egekből. Nem haltak ők meg, örökké élnek. Koronkint, ha a nemzet ismét tétlenségbe sülyed, mintha látnék a fellegek között a két héroszt, amint megrázzák a földet, izzóvá teszik a levegőt, villámokat szórnak, lázba hozzák az elmét és a szivet. Ti dicső hősök, ne féltsétek a reánk hagyott örökséget, mert nyomotokba egy lelkes s hazaszerető nemzedék lépett, mely ószszel és szívvel annak érdekeit, szolgálja s mely kész a vérét is ontani, ha kell, annak boldogságáért.

Éljen a király, éljen a haza ! Éljen a szabadság, egyenlőség és testvériség 1

A beszéd után felhangzott falrengető taps bizonyitotta legjobban, hogy eltalálta azt a hangot, melyen a nemzeti érzelem megnyilatkozik.

Ferenczy József színművész kedves bariton hangja szólalt meg ezután. Éneke gyújtó hatású volt. Lelkesített és magával ragadott.

E T I S Z E M L E ik -zám- 1

nóhányan éltek a hősök közül, kik végig küzdötték azokat.

E tisztes agg harcfiak egyike volt Tor- nay Ádám is. A harcz után családi birtokára Tornára vonult vissza és családja körében boldogan ólt, mert látta, hogy nem volt hiába a közdós, ki lett viva mindaz, a miért fegyvert fogtak ; mert a legutolsó pillanatban bár, de mégis megjött a segítség. Annak úgy is kellett lennie, az ország a szűz Mariáé, neki ajánlotta fel az első, szent király, Mária pedig el nem hagyja édes gyermekeit. Elküldte nekünk Erzsébetet, hogy általa részeltessen kegyelmében, aztán rövidesen el is vette tőlünk

..............

Il

yen elmélkedések közepette könnyezni kezdett a jó öreg, édesen emlékezett vissza a vészes napokra, az emberirtó háborúkra, majd feltűnt előtte — Világos .... végül a magyar Golgota — Arad jutott eszébe. Mélyen vallásos leikéből egy-egy rövid fohász fakadt, hálaadásul, mert most már jóra fordult minden.

Élte végén csendes boldogságában megzavarta hozzá nem méltó fia, Ádám. Külföldön nevelkedvén, már az édes magyar nyelvet is majd hogy el nem felejtette. Ellenszenves

F. Lányi Irma Petőiről és Bajzátólsza- valt egy-egy hazafias költeményt. Előadása művészi tekintetből oly magas színvonalon állott, hogy valóságos élvezetet szerzett a hallgatóságnak.

Márkus Aranka az ő behízelgő hangjával magvar dalokat énekelt, melyek nyomán valóságos exáltált pillanatok fakadtak. Az újrázás és fel-fel hangzó tapsvihar fényesen igazolták, hogy a közönség alig tudott betelni kedves énekével.

A szintársulattagjai Jókai Mór„ Keresd a szived“ czimü rzinmüvének 3-ik felvonását adták elő pompás kivitelben.

Végül a Szózatot maga a közönség énekelte azzal a hévvel és melegséggel, melylyel a magyar szív a nagy pillanatok hatása alatt szokott megnyilatkozni.

Az ifjúság szintén kivette részét márczius 15. kének ünnepéből. A kir. kath. főgimnázium Kazinczy önképzőköre diszgyü- léssel áldozott e nap emlékének. A tanári karon kívül szép közönség hallgatta végig az ügyesen összeállított műsort, melynek minden pontja kellemes perczeket szerzett. Az ünnepséget az ifjúsági énekkar két éneke nyitotta meg, melyek közül az egyik a „Talpra magyar“ volt. Ádám István Vili. oszt, tanuló hévvel és ügyesen szavalta a „Talpra magyart“. Kormos Gyula VII. o. t. Biró Béla VII. o. t. zongorakisérete mellett kurucz dalokat énekelt. A nap jelentőségét méltató ünnepi beszédet Fábián Lajos Vili. oszt. tanuló tartotta. Igen csinos, jól átgondolt beszéd volt ez, mely méltán válik dics^re'óre. Ezután egy hegedűszóló következett, melyet Mengay Adolf VIII. o. t. adott elő Reiter Sándor VII. o. t. zongorakisérete mellett. Fábián Lajos Vili. o. t. Márczius 15-én czimü alkalmi költeményét Miksa Rezső VIII. oszt. tanuló szavalta. Úgy a szerzőt mint az előadót méltán illetik babérlevelek. Orbán Péter ifjúsági elnök szólott ezután, mire a zenekar a Rikóczy indulót zenditette rá. Műsor közben az énekkar Búcsú a hazától és a régi magyar vitézi énekeket adta még elő.

Ez az ünnepély minden ókesszólásnál fényesebb czáfolata volt annak a soha nem hallott, oktalan vádnak, hogy a kath. főgimvolt előtte mindaz, a mit kivívtak a szabad- ságharczban, nem tetszett neki a jobbágyság fölszabadítása.

Mily sokszor intette jó atyja, azonban ez mitsem használt. A mit odakünn magába szívott, ahhoz szívósan ragaszkodott is. Aztán belátta az öreg, hogy hiába minden intése, szomorúan hagyta abba kísérleteit ...................................

Idb. Tornay Ádám meghalt. Végrendeletében úgy intézkedett, hogy fiát gyámság alá helyezte. Persze roppant mérges lett e miatt a fiatal Tornay, hiszen igy nem folytathatja könnyelmű életét. A végrendelkezésben egy kis fekete ládikóról is volt szó, melyet fiának hagyott azzal a kikötéssel, hogy a halála után következő első márczius 15-én bontsa föl. No ez mégis legalább reményt nyújtott, hátha tele lesz bankókkal 11 . .

Türelmetlenül várta a terminust, sokszor már kisórtetbe jött, hogy felbontsa, de mégis, erős akarattal ellenállott.

Végre megjött a nagy nap. Izgatottan fogott hozzá a felbontáshoz; azonban .... a remélt bankók helyett egy selyem foszlányt talált, melyen halványan bár, de látni lehetett a trikolort. Boszusan lökte félre s a le-