Heti Szemle, 1904. (13. évfolyam, 1-52. szám)

1904-03-16 / 12. szám

3 székeljek, szászok külön közigazgatás abut éltek. A nemzetnek óriás többsége, a pór nép, teljesen jogtalan osztály volt, holott az viselte a közterheket. A hány társadalmi osztály s a hány vallásfelekezet volt, annyi részre volt szakítva a magyar nemzet. Bék­lyókban sinylett a gondolat és a szó sza badsága, ez az elidegeniihetlen emberi tu lajdon. Elhanyagolták anyanyel vünket s a tért igen nehéz volt számára visszahódítani, Legfőbb bajunk p^dig az volt, hogy az oszt­rák befolyás meghamisította szabad intéz menyeinket s minduntalan kísértett az ab­szolutizmus szörnyetege. Talán hiába küzdött volna Kossuth Lajos, ha segítségére nem jön az európai politikai viszonyok alakulása. A müveit nem­zetek lelki világában van valamely kima- gyarázhatatlan szellemi közösség. Ugyan­azon eszmék, vágyak, törekvések uralkodnak bennök. S valamint ha a föld egy pontján valamely vulkán kitör, messze vidékek meg­érzik azt, mert reng a föld, hull a hamu, forró a levegő és zavarosak a források : ép­pen úgy áthat egyik nemzetről a másikra minden nagyobb szellemi mozgalom. Párizs­ban február végén kiütött a forradalom s az mint futótűz terjed el Madridban, Rómában, Nápolyban és Becsben. Ezen utóbbi helyen márczius 13. án kelt föl a polgárság és az egyetem ifjúsága. Ezen események hire lángra gyújtotta a magyar ifjúság lelkese­dését. s a következő napon a késő esteli órákban Petőfi, Jókai és Vasvári Pál veze­tése alatt elhatározták, hogy a tettek me­zejére lépnek. Március 15. én reggel Pest város utczáinak több pontján az összegyűlt ifjúság és nép előtt Jókai felolvasta a nem­zet követeléseit magában foglaló 12 pontot, Petőfi pedig elszavalta a „Nemzeti dalt“. Mindkettő gyújtó hatással volt a hallgatókra. Vele együtt emelték esküre jobbjukat és kiál tot ák tEsküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk. A több ezer főre fölszaporbdott nép Länderer és Heckenast nyomdája elé ment ezután. Itt a szabad nép nevében lefoglalták- a sajtót. Első termékei a 12 pont és a Nem­zeti dal voltak, melyeket ezrével szórtak _____-H Té rdel az anya, gyermeke ölben. Imádkozik, míg könnye lepereg; Megcsókolja a gyermeket O boldog, mert a boldogság : A hit és szeretet! Antal Miklós. IKEárczius Idusán. Irta: Nagy Ida. „A harcz kitört — a harcz lefolyt 1“ A gyöngébb fél legyőzetett. Az ország gyászba borult, az erőszak felhői tornyosultak felette, elnémultak a költők, némaság honolt minden­felé. Már azt hlelték, hogy soha fel nem támad e nép, mely hajdan „Európa homlo­kán tombolt1, hogy az ország, melynek egy, kor három tenger mosta lágyán partjait most ölökre elveszett, hogy a hun és avar testvérnemzet sorsa jut majd nekünk is osztályrészül. De az isteni Gondviselés más­ként határozott. A borongós, hosszú ószaka után uj, derűsebb hajnal virradt reánk, a nemzet könyét felszáritá egy angyali jószivü királyasszony .... s a nemzet ismét bol­dognak órezé magát............. Az idő gyorsan mult, a lefolyt véres harczok emlékoszlopa gyanánt már csak egy szét a nép között. Dé'után Pest város ta­nácsa is magáévá telte a népgyülés hatá­rozatát. Elsoroljam-e tovább az 1848. és 1849. évek eseményeit? A nemzet bálványa, Kossuth Lajos kivivia a nagy reformokat: a független felelős minisztériumot, népkép­viseleten alapulóországgyülöst, Magyarország egyesi'ését Erdélylyel, a jobbágyság felsza­badítását, a közteherviselést, jogegyenlősé­get, szólás és sajtószabadságot, szóval min­dazt, amit e három név magában foglal : szabadság, egyenlőség, testvériség. De a nemzet örömmámora nem tartott soká. Go­nosz emberek viszályt támasztottak az ural­kodóház és a nemzet kbzött. Fegyverrel kezében kellett a magyarnak ádáz ellensé­gei ellen szabadságát védelmezni. S ez a harcz oly dicső volt, minőt keveset tud fel­mutatni a világtörténelem. De félre e képekkel, mert szivünk gyászba borul, ha Világosra s a reá követ­kező elnyomatás szomorú éveire gondo­lunk !. . Térjünk vissza a jelenbe. Szabad a magyar ismét és saját sor­sának ura ! A halhatatlan emlékű Kossuth és Petőfi megdicsőült szelleme egy megiz­mosodott nemzetre és hatalmas államra te­kint le a magas egekből. Nem haltak ők meg, örökké élnek. Koronkint, ha a nemzet ismét tétlenségbe sülyed, mintha látnék a fellegek között a két héroszt, amint megráz­zák a földet, izzóvá teszik a levegőt, villá­mokat szórnak, lázba hozzák az elmét és a szivet. Ti dicső hősök, ne féltsétek a reánk hagyott örökséget, mert nyomotokba egy lel­kes s hazaszerető nemzedék lépett, mely ószszel és szívvel annak érdekeit, szolgálja s mely kész a vérét is ontani, ha kell, annak boldogságáért. Éljen a király, éljen a haza ! Éljen a szabadság, egyenlőség és testvériség 1 A beszéd után felhangzott falrengető taps bizonyitotta legjobban, hogy eltalálta azt a hangot, melyen a nemzeti érzelem megnyilatkozik. Ferenczy József színművész kedves bari­ton hangja szólalt meg ezután. Éneke gyúj­tó hatású volt. Lelkesített és magával ragadott. E T I S Z E M L E ik -zám- 1 nóhányan éltek a hősök közül, kik végig küzdötték azokat. E tisztes agg harcfiak egyike volt Tor- nay Ádám is. A harcz után családi birto­kára Tornára vonult vissza és családja kö­rében boldogan ólt, mert látta, hogy nem volt hiába a közdós, ki lett viva mindaz, a miért fegyvert fogtak ; mert a legutolsó pil­lanatban bár, de mégis megjött a segítség. Annak úgy is kellett lennie, az ország a szűz Mariáé, neki ajánlotta fel az első, szent király, Mária pedig el nem hagyja édes gyermekeit. Elküldte nekünk Erzsébetet, hogy általa részeltessen kegyelmében, aztán rövi­desen el is vette tőlünk .............. Il yen elmélkedések közepette könnyezni kezdett a jó öreg, édesen emlékezett vissza a vészes napokra, az emberirtó háborúkra, majd feltűnt előtte — Világos .... végül a magyar Golgota — Arad jutott eszébe. Mé­lyen vallásos leikéből egy-egy rövid fohász fakadt, hálaadásul, mert most már jóra for­dult minden. Élte végén csendes boldogságában meg­zavarta hozzá nem méltó fia, Ádám. Külföldön nevelkedvén, már az édes magyar nyelvet is majd hogy el nem felejtette. Ellenszenves F. Lányi Irma Petőiről és Bajzátólsza- valt egy-egy hazafias költeményt. Előadása művészi tekintetből oly magas színvonalon állott, hogy valóságos élvezetet szerzett a hallgatóságnak. Márkus Aranka az ő behízelgő hang­jával magvar dalokat énekelt, melyek nyomán valóságos exáltált pillanatok fakadtak. Az újrázás és fel-fel hangzó tapsvihar fényesen igazolták, hogy a közönség alig tudott be­telni kedves énekével. A szintársulattagjai Jókai Mór„ Keresd a szived“ czimü rzinmüvének 3-ik felvonását adták elő pompás kivitelben. Végül a Szózatot maga a közönség éne­kelte azzal a hévvel és melegséggel, melylyel a magyar szív a nagy pillanatok hatása alatt szokott megnyilatkozni. Az ifjúság szintén kivette részét már­czius 15. kének ünnepéből. A kir. kath. fő­gimnázium Kazinczy önképzőköre diszgyü- léssel áldozott e nap emlékének. A tanári karon kívül szép közönség hallgatta végig az ügyesen összeállított műsort, melynek minden pontja kellemes perczeket szerzett. Az ünnepséget az ifjúsági énekkar két éneke nyitotta meg, melyek közül az egyik a „Talpra magyar“ volt. Ádám István Vili. oszt, tanuló hévvel és ügyesen szavalta a „Talpra ma­gyart“. Kormos Gyula VII. o. t. Biró Béla VII. o. t. zongorakisérete mellett kurucz dalokat énekelt. A nap jelentőségét méltató ünnepi beszédet Fábián Lajos Vili. oszt. ta­nuló tartotta. Igen csinos, jól átgondolt be­széd volt ez, mely méltán válik dics^re'óre. Ezután egy hegedűszóló következett, melyet Mengay Adolf VIII. o. t. adott elő Reiter Sándor VII. o. t. zongorakisérete mellett. Fábián Lajos Vili. o. t. Márczius 15-én czimü alkalmi költeményét Miksa Rezső VIII. oszt. tanuló szavalta. Úgy a szerzőt mint az elő­adót méltán illetik babérlevelek. Orbán Péter ifjúsági elnök szólott ezután, mire a zenekar a Rikóczy indulót zenditette rá. Műsor köz­ben az énekkar Búcsú a hazától és a régi magyar vitézi énekeket adta még elő. Ez az ünnepély minden ókesszólásnál fényesebb czáfolata volt annak a soha nem hallott, oktalan vádnak, hogy a kath. főgim­volt előtte mindaz, a mit kivívtak a szabad- ságharczban, nem tetszett neki a jobbágyság fölszabadítása. Mily sokszor intette jó atyja, azonban ez mitsem használt. A mit odakünn magába szívott, ahhoz szívósan ragaszkodott is. Az­tán belátta az öreg, hogy hiába minden intése, szomorúan hagyta abba kísérle­teit ................................... Idb. Tornay Ádám meghalt. Végrende­letében úgy intézkedett, hogy fiát gyámság alá helyezte. Persze roppant mérges lett e miatt a fiatal Tornay, hiszen igy nem foly­tathatja könnyelmű életét. A végrendelke­zésben egy kis fekete ládikóról is volt szó, melyet fiának hagyott azzal a kikötéssel, hogy a halála után következő első márczius 15-én bontsa föl. No ez mégis legalább reményt nyújtott, hátha tele lesz bankókkal 11 . . Türelmetlenül várta a terminust, sok­szor már kisórtetbe jött, hogy felbontsa, de mégis, erős akarattal ellenállott. Végre megjött a nagy nap. Izgatottan fogott hozzá a felbontáshoz; azonban .... a remélt bankók helyett egy selyem foszlányt talált, melyen halványan bár, de látni lehe­tett a trikolort. Boszusan lökte félre s a le-

Next

/
Thumbnails
Contents