Heti Szemle, 1904. (13. évfolyam, 1-52. szám)
1904-03-16 / 12. szám
4 „HÉTTIZEM L E„ (12 ik szám.) názium nem hazafias szellemben nevel. Úgy nevel biz’ az, még pedig a javából. Ahhoz a szellemhez, mely ott uralkodik, ilyen brutális oktondiságokkal még csak közeledni is lelketlenség. Az ev. ref. fogyninasium hazafias ünnepélyét márczius 15-én d. e. 9 órakor tartotta meg az intézet tornacsarnokában. Miután az énekkar előadta a „Búcsú a hazától" czimü darabot, Hajdú Árpád VII. o. t. szavalta lendülettel Petőfi „Nemzeti dalát". Kiss Endre VIII. o. t. szabad előadásban méltatta a nagy nap jelentőségét, Gönczi Béla Vili. o. t. pedig Ábrányi Emil alkalmi ódájának elszava- lásával keltett hatást. Az ünnepélyt az „Előre" czimü énekszám zárta be, melyet az énnek- kar kitünően adott. elő. Városi közgyűlés. A város törvényhatósága március havi rendes közgyűlését tegnapelőtt délután tartotta meg az uj főispán, Kristóffy József el- nöklése mellett. A közgyűlés napirendjébe kevés tárgy volt felvéve s ezek is mind olyanok voltak, melyekkel gyors tempóban egyszerű „tudomásul veszszük“-kelés „elfogad- juk“-kal végzett a törvényhatósági bizottság. Ez volt az oka annak, hogy a közgyűlés már négy óra előtt véget ért. Egy tanácsos — városatya a gyűlés utón évelődön is egy ellenzéki képviselővel, hogy miért hagyják a közgyűlést ilyen simán lefolyni. Hol van a kis Teörsök, akinek mindig van valami mondani valója. Majd beszélünk mi még, csak ne ilyen „silány" dolgokat hozzanak a közgyűlés színe elé, — válaszolt az ellenzéki képviselő. Részletes tudósításunkat a következőkben adjuk : A hitelesítő küldöttség megválasztása után Kőrösmezei főjegyző felolvasta a polgármesteri havi jelentést. A jelentés szerint a képviselőválasztói jog szabályozása czél- jából az országos statisztikai hivatal megkeresésére -—- rnárc. 15.—20.-ig összeírás lesz városunkban, mely összeírást a polgármester 12 tisztviselővel fogja végeztetni. Az1 összeírt anyagnak feldolgozása egy teljes hónavél elolvasásához fogott, mely a ládikó fenekén feküdt. A levél igy szólt: „Fiam! Nagy örökséget nem hagyhattam neked, hiszen magam sem voltam igen gazdag. A mit becsülettel szereztem, minden a tiéd lesz, csak várj türelemmel. A legdrágább kincs, mit reád hagyok e darab foszlány, mely ama zászlóból való, mit annyi csatán híven követtem, melyért bátran harczoltam és néztem szembe a halállal is. A zászlót szódaraboltuk, nekem ez a kis rósz jutott belőle, de megőriztem, azt akarom, hogy ereklyeként őrizd meg te is. Most Isten veled fiam, utoljára is csak e zászlódarabot bízza reád. Atyád“ S a fiú mit tett ? Fölvette az eldobott szalagot, megcsókolta, keblére szorította; aztán e szalag felgyutjotta lelkében a hazaszeretet kihamvadt szikráját, nagy, derék hazafi lett belőle. Tekintetes Marosi ur. A somogyországi Mózsán van neki egy háza. Ide úgy zarándokolnak a mózsaiak, mint a mazulmánok Mekkába. A tekintetes ur nem nemes, de foglalkozása annál kivápot igénybe fog venni, s ez idő alatt a törvényhatóság ügymenetében némi stagnálás fog mutatkozni. A központi válaszmány a képviselőválasztók névjegyzékét addig el nem készítteti, mig a törvényhozás a költségvetést meg nem szavazza. Majd Kertészffy Gábor városi főpénztáros 30 éves szolgálati jubileumáról emlékezett meg a jelentés. Kertészffy Gábor iránt a közgyűlés elismerését jegyzőkönyvileg fejezte ki. A jubiláns férfiú a város szolgálatában kifejtett buzgó munkásságával rászolgált arra a közbecsülésre és elismerésre, melyben őt a törvényhatóság részesítette. Hosszú szolgálati ideje alatt, fontos állásában a gyanúnak még árnyéka sem férkőzhetett hozzá. Jelleme tiszta, mint a leesett hó, munkabírása magas korában is páratlan. Példás buzgósággal végzi köteiességét ma is annyira, hogy nem ér rá magát népszerűvé tenni. Az esküdtek alaplajslromát összeíró bizottságba a múlt évben működő tagokat megválasztották. A szatmárhegyi ev. ref. egyház azon kérelmét, hogy segédlelkószi segély czimén 800 koronát engedélyezzen a város, nem teljesítették. Az erdei anyagszámodást és a városgazda anyagszámodását a közgyűlés — a tanács előzetes vizsgálata — után elfogadta s a felmentvényt megadta. A főispáni beiktatás költségeit tudomásul vették. A január havi adó elő- és leírásokat törölték. A folyó évben végrehajtandó, a mérnöki hivatal által megállapított belkövezési munkák lerveit a közgyűlés elfogadta. A szőlősgazdák országos egyesületébe a varos 200 koronával alapitó tagul belépett. A zeneiskola abbeli kérelmét, hogy az egyre gyarapodó zeneiskolai növendékek számára való tekintettel, az óvó lakását a zeneiskola czéljaira engedje át a város, teljesítették. A feltételek ugyanazok, amelyeket a város a zeneiskolával szemben eddig megállapított. A nyári legelődijak ugyanazok maradtak, — kivéve a nagyesonkait, mely az idén lóbb. — Legszebb foglalkozásainak koszorújában a semmittevés Í3 ott illatozik. — E koszorú feletti pipafüstben lebeg a szeretet sárga rózsája. — Ilyen színű rózsája ugyan aligha van a szeretetnek, — de a tekintetes urnái mégis vilit. — O Horatiusból merített (meg a mások zsebéből.) A horatiusi „arany középszerűség“ egész valóját lebilincselte. Szereli a szónoki tudományt, — melyről azt tanulta, hogy az előadás kiszinezése, a szavak kellő hangsúlyozása és kiemelése a hatást emeli. Magával ragadja üres óráiban a szónoklat heve s e két szó kiejtésbeli problémáját addig tanulmányozza, mig arra a tudatra jön, hogy a hangsúly az „arany“-ra esik, ez magában is megteszi kötelességét, a középszerűség mehet. — Nagyon természetes, hogy nemes jellem csakis ép testben lakhatik. Aki belép házának egyik a tornáczra nyíló ajtóján, ott látja ... azaz hogy egyelőre nem lát semmit. — A megnyílott ajtón át úgy özönlenek a magasba a füstoszlopok, mint a gátját elszakitott Tiszának (a folyót értem) zugó vize. — Ha e pillanatnyi megrázkódtatástól a belépő szeme megszabadult, egy füstölgő csibukot vesz észre, alacsonyabb — a melyeket a közgyűlés a múlt évben meghatározott. A Szilágyi Sándor örököseivel megkötött egyezségi ajánlatot a közgyűlés elfogadta. Péchy Antal tb. főkapitánynak 6 heti szabadságidőt engedélyeztek. Sternberg Bélának kiriku — állvány készítésre az engedélyt meg adták. Dr. Fodor Ferenez orvosi, özv. Kincses Lajosné bába oklevelének kihirdetését tudomásul vették. Schőnbech Ignácznak a községi kötelékbe való felvételét a közgyűlés elrendelte. A tárgysorozat ki lóvén merítve, elnöklő főispán a gyűlést berekesztette. HÍREK. Iskolalátogatás. Szieber Ede tankerületi főigazgató csötörtökön este városunkba érkezett, hogy a két főgimnáziumban a szokásos évi hivatalos látogatást megtegye. Másnap reggel a kir. katb. főgimnáziumban kezdette meg működését. Búcsúzó felügyelő. Hauschka János kataszteri felügyelő távozni készülvén városunkból, hivataltársai és tisztelői a múlt szombaton fényes bankettet rendeztek tiszteletére. Körülbelül 80 an lehettek, jelen. Meleg szavakkal búcsúztatták a derék főnököt és jóbarátot, kit mindenki szeretettel és nagyrabecsüléssel vesz körül. Adja Isten, hogy találja fel a kívánt nyugalmat és boldogságot uj otthonában. Gyászhir. Mihályi Péternek, a suga- tagi kerület orsz. képviselőjének neje, szül. Simon Luiza úrnő életének 62-ik, boldog házasságának 37 ik évében hosszas szenvedés után Szarvaszón elhalt. A temetésen az elhunyt férjének testvére Mihály Viktor érsek és Jónás Ödön műegyetemi tanár is jelen volt. Máramaros vármegye s Sziget város kegylete inposáns módon nyilatkozott meg. Szigetről nem kevesebb mint 60 kocsi ment ki a temetésre. A gyászszertartást Müller Károly apát-főesperes, szigeti plébános végezte.—; Laszlókay Béláné, szül. Weisz Róza, volt. ungmegyei tiszti főügyész özvegye halt el életének 52-ik évében Bécsben melynek hosszú szára alaktalannak is mondható egy és fél köbméternyi tömeg felső része táján tűnik el. Körülbelül azon a területen, hol az embereknek szájok szokott lenni. — Látja azután a fejet, mely világit a füst ködön át, mint a hold a felhők alul, mert a hajhagymák felmondták a szolgálatot. Bajusz és szakáll a maga megszokott rendén, ki égnek, ki földnek tekint. Ezt tapasztalta Szalóki gazda is, amint belépett és igy szólt : „Szerencsés jó napot kívánok a tekintetes urnák." „Arany“ — vágja rá Marosi ur irigylésre méltó páthossal. Úgy látszik a szónoki beszéd liangsulyozási problémáin gondolkozott s úgy járt, mint az a bizonyos mat- hematikai professor, aki a kis diák „laude- tur“ köszöntésére megemelte a kalapját és mondá: „X2“. A kis diák megállóit és röhögött. Szalóki gazda a kalapját forgatta és folytatá : — Etty alázatos kérésem volna a tekintetes úrhoz. — Halljuk. — Tetszik tudni bekövetkezett a szántás-vetés ideje. Olyan gyengén eresztett a
