Heti Szemle, 1904. (13. évfolyam, 1-52. szám)
1904-03-09 / 11. szám
POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — — — — — — 6 korona — fillér Félévre — — — — — — — 3 „ — Negyedévre — — — — — 1 „ 50 „ Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona. Etyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDRE. A lap kiadója: a „Pázmány sajtó“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány- sajtó“ czimérs küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Hirdetések jutányos árban vételnek fel. Nyllttér sora 40 fillér. A lap megjelenik miudeu szerdán. A nép érdekébSirT Alig egy évtizeddel ezelőtt indult meg hazánkban az úgynevezett szociális mozgalom, mely azonban korántsem a nén^B^fei helyzetének javítását czeTozz^^án^m műveletlen és duinalwku'iZ^á|Y)le hajtogatása folytéit. elylés vagyonbiztonsági, a^'áU^mWés társadalmi rendet s&iyégetn Kezdetben csak szükebb kfor'er Utncdt ez a mozgalom, de ulóbb úgy a közigazgatási tisztviselők en^he beavatkozása, mit egyes felbujtókra a törvényszék által kiszabott csekély büntetések vérszemet adtak a lázitóknak, akik mintegy szabadkezet nyervén, egész vakmerőséggel folytatták ak- namunkájokat, amely ezen aránylag rövid idő alatt meg is termette szép gyümölcseit. A «tíódmezővásárhelyen kiütött szociális forradalom gyorsan tetter meg körútját az egész országban. Csakhamar a bodrogközi, szabolcsi, majd a délvidéki léptek a nyomába, amely utóbbi épen most tombol teljes erővel. Rövid időn belül Bibar- megye és az alvidék is az izgatok karjaiba fogja vetni magát, sőt vármegyénknek különösen a nemzetiségek lakta vidékein szintén komoly jelenségek mutatkoznak. Eme bajoknak az izgatásokon kiviil a nép fokozátos elszegényedése is okozója lett. Az amerikai kivándorlás részberi levezető csatornája volt a veszélynek,,most azonban mióta az Egyesült-Államok szigorú rendszabályokat léptettek életbe a bevándorlások ellen, és a kereseti viszonyok ott is megcsappantak, a nép tömegesen és legtöbbször a nyomorral küzdve tér vissza hazájába, s miután itt sem talál foglalkozást, önfeledten veti magát az izgatok karjai közzé. A folyton növekedő veszély indította a Magyar Védő Egyesületet arra, hogy orvosszerről kell gondoskodni, melyek a mind fenyegetőbb alakot öltő áramlatnak hivatva vannak gátat vetni, — és pedig gondoskodni kell minél gyorsabban. Eczélból azt azelőterjesztésttette a földmivelési miniszternek, hogy a hatóságok az izgatókkai szemben kérlelhetetlen szigorral járjanak el és az e nemű büntettek statáriális büntetésben részesüljenek. Néhány akasztás alaposan el fogja venni a kedvűket azoknak a folyton fészkelődő és folyton utazó ágenseknek, kik üzleti érdekeikből kergetik a népet az anarchia felé. De ez magában véve nem elegendő. Rámutatva a nép súlyos anyagi helyzetére, hathatósan sürgeti, hogy helyes gazdasági politikát kell, megindítani az egész vonalon. És erre az útra a hazai mezőgazdasági ipar fejlesztése Vezet. Az egész Tisza-vidék pompásul termőhelye a len és a kendernek. Ennek az iparágnak elhanyagolása nemzetgyilkossággal egyenlő. A múlt év első 10 hónapjában len, kender és gyapjufélékből 411 millió koronaértékü behozatal volt csupán Ausztriából. Micsoda különbség, ha ez a rengeteg pénz bent marad az országban! . . . . A szükséglet pedig évről-évre fokozódik, mert inig például 1899.-ben csak 264 millió korona ment ki a külföldre ez iparág körébe vágó termékekért, addig a múlt évben meghaladta a 449 millió koronát. A külföldi gyárosok felhasználva a magyar ipar fejletlenségét, kartellekbe tömörülnek, mesterségesen emelik az árakat, sőt az eladásra került áruk közzé meg nem engedett pótanyagokat is vegyítenek, aminek az a következménye, hogy a magyar ember drága pénzért rongyot kap, mely mihamarabb hasznavehetetlenné válik. A textil ipar kifejtése tehát azt eredményezné, hogy az a rengeteg pénz, melyet ilynemű czikkekért kijjfi TARCZA. ü Madách „Ember tragédiája“. Az emberiség küzdelme senkit sem hagyhat hatás nélkü', az mindenkit megragad. Ez a küzdelem nehéz és fáradalmas, eredményében pedig lehet szép és magasztos, de rút és alávaló is. Emberi életünkben ugyanis a szellem véghetetlen vágya és érzéki természetünk a küzdő felek s ez teszi a harezot oly nehézzé és faradalmassá s a mi e ketiő között van, az hosszú lánezolala annak, a mit az emberi életben tévedésnek és igazságnak, bűnnek és erénynek, nagyságúak és gyarlóságnak, magasztosnak és alavalónak, fenségesnek és aljasnak, mennyországnak és pokolnak nevezünk. Szóval a mi e kettő közölt van az az emberiség töriéueie. így nein csoda, ha a küzdelem alapján az emberiség legnagyobb szellemei költeményeket készítenek — hisz e küzdés maga a legfenségesebb költészet. Nem Caodii, ha az egyén, a társadalom, az emberiség e küzdelme megragadja a költőt, a kinek ideális lelkében az emberi fejlődés tünete hatalmasabban hullámzik. S valóban e küzdés alapján születnek azon örökké megbecsülhetetlen költemények, melyek az emberi fejlődést, mint egy kicsiszolt tükörben mutatják, vagy vigasztalást hoznak az olvasóknak azáltal, hogy a megoldást ígérik, a mely a szellemi és anyagi természet engesztelő kibókitéséből állana, vagy fájdalmas kétségbeesést, sétát alapon az enyészet kérlelhetetlen, kétségbeejtő jelszavát: a halált muta'ják. Egy ilyen társadalmi örökbecsű költeményt akarok e lap hasábjain tárgyalni, t. i. Madách „Ember tragédiáját.“ * * * 1. Madách költeménye 15 szírre van osztva. Az első szin a mennyekben 'átszik ; az angyalok serege és a főangyalok veszik körül az Ur trónusát. A teremtés utánimeny- nyei jelenet elevenül meg előttünk. Zz angyalok serege dicsőiti az eszmét, az erőt és a jóságot, egyedül Lucifer, a tagadás szelleme nem talál szót az Alkotó dicséntére, sőt az Úr kérdésére gúnyolja a teremtet. íme itt a fénynél az árnyék, kétség és remény. Az Űr megátkozza, de ő követelj jussát, s az Úr az Éden kertjének közepén levő két sudár fát adja neki. A második színben Lucifer elcsábítja az első emberpárt. Az Úrtól megátkozott két fa : a megismerés és élet fája ; a megismerés fája gyümölcsét megizlelik, de az élet fájához nem nyúlhatnak, mert a Cherub kiűzi őket lángpallosával. A megismerés azonban a küzdelmek terére taszította ki őket. E küzdelmet tárja elénk a költő sokféle átalakulásokban a IY.—XIV. — színig. A 4-ik szin Egyptomban játszik. Adám: Phárao; Lucifer minisztere; Éva egy rabszolga neje; ki később trónra jut és a nép szabadságának szószólója. Ofi Phárao, zúzz el, de megbocsáss, Ha a nép jajja nem hagy nyugodni. Én, én a népnek elszakadt leánya. Szivemben érzem mind e kint.“ Lucifer álbölcselkedésében rettentő képeket fest Adám elé, de ez geniusa nemesebb sugalmainak enged és szabadá teszi, más czól után töri magát, miután Lucifer megengedte, hogy lássa meg előre, mi lesz híréből egy pár ezredév múltán.
