Heti Szemle, 1904. (13. évfolyam, 1-52. szám)

1904-02-24 / 9. szám

tasok készítését a többi, már szinte számottevő iparokkal, melyeket az osztrák ipar versenye majdnem teljesen kivett rátermett iparos népünk munkás kezéből, országossá tegyük. Annál inkább karoljuk fel a hazai ipar pártolását, hogy úgy mint hajdan a kúriák fonóházaiban, újból oszszuk ki a különféle munkákat faluszerte, vezessük a népet, jó szellemét neveljük, gondoskodjunk mindenkiről, hogy legyen munkája, nem kell akkor lelenczház, árvaház és annyi mindenféle gyűjtő-szegényházi

Minden egyesület követheti eddigi célját, mégis országosan szervezve indul meg a hazai ipar pártolása, minek a gazda, a gazdasszony, az iparos és gyáros, épen úgy a kereskedő egyformán élvezi hamarosan hasznát és végül a nemzet egész és az ország közgazdasága felvirul.

A nemzeti erő forrása mindig és örökké az egyes. Ha ez boldog, megelégedett és jólétben van, a nemzet akkor lesz erős.

A megindítandó országos egyetértő munkára — a mint látjuk — soha nagyobb szükség nem volt, mint napjainkban.

Ausztria szerencsés, mert a herczegek és herczegnők állanak az általunk megvalósítandó nagy célok érdekében a mozgalom élén ! Nekik jut minden keresetünk ! Nekünk nem jutnak a herczegnők, igy a mi lelkes magyar asszonyainkra kell appellál- nunk.

A magyar nők nemes szivében, tündöklőnek erényeiben bizva, még nem késő munkához látni, de minden késedelem veszedelmet rejt.

Azt országos női kongresszus tárgysorozata leend :

1. A hazai iparpártolás nemzeti céljának ismmertetóse s megvitatása.

2. A nők és a nőegyesületek szerepe és közremüködósének módja.

3. A hazai országos védjegy és fontosságának ismerte óse.

4. Az országos iparpártolás női főosztályainak a vidékeken és a Magyar Védő- Egyesület szervezetében való megalakulása.

Ezeknek megvitatására kérjük nőegyesületeinknek és az ügy iránt érdeklődőknek szives megjelenését az országos női kongresz- szusz előkészítésére, hogy tapasztalatokban gazdaq nézeteiket összefoglalva, irányitó tanácsaikat az ország javára értékesíthessük.

Az előkészítő-bizottság Budapesten, a Vármegyeháza közgyűlési termében 1904. február 29-én d. u. 4 órakor fog megtartatni.

Az előmunkálatokat a Magyar Védő- Egyesület ügyvezető bizottsága teljesiti a nyert tapasztalatok nyomán. A nemzeti erőgyűjtés alapját képző hazai iparpártolás nagyfontosságú ügyét ezekben méltó és szives figyelmökbe ajánljuk. Képviseltetéséről szives értesítését kérjük a kiküldöttek megnevezésével.

Budapest, 1904. február 10 én.

A Magyar Védő-Egyesület nevében : Hazafiu tiszelettel

gr. Somssich Tihamér, Löherer Andor,

ügyvezető alelnök. ügyvezető igazgató.

2

A szatmári egyházmegye emlékkönyve.

(Schematismus Centenarius.)

Százados korszak mesgyéjón aere pe- rennius emlék az a könyv, melylyel kegyelmes püspök atyánk bennünket megajándékozott.

ÉTI SZEMLE9ik számi

A szatmári püspöki egyházmegye történetét tárgyalja a megalapítás évétől, 1804 tői máig. Történetét küzdelmekben, diadalokban, alkotásokban gazdag száz esztendőnek ; történetét a jótékonyságban kifogyhatatlan holt kéznek, mely Szatmár városát a magyar északkelet Athénjévé emelte; történetét öt vármegye rém. kath. hitéletének, hol az egyház gyermekeinek száma egy évszázad alatt 52 ezerről, 142 ezerre emelkedett. Beszél csöndes falvak apostoli buzgóságu lelkipásztorairól, irgalmas kolostorok önfeláldozó hőseiről, hazaszeretetet, igaz erkölcsöt, tudományt nemző iskolákról.

Azzal az áhitattal lapozom ezt az izmos könyvet, minőt névtelen harcos érez, a kivívott győzelem után. Hiszen a mi történetünk ezl A mieink küzdöttek, mi győztünk az egyház o szép diadalában ! E hit, e szeretet, ez áldozatkészség a mi lelkűnkből szakadt, a mi hűséges szivünk vére.

Száz éves családunk történetét végigolvastam; hallgassátok, mit tanultam belőle.

A könyvet kegyelmes püspök urunk levele vezeti be, ki az ő ellenállhatatlan kedves hangján, jóságos szivének ihletével mond hálát a Gondviselésnek a 100. esztendő fel- virradtán, melyet jubiláns, szent évnekkivkn tekintetni; köszönetét mond ezen emlékkönyv szerkesztőinek ; s végül önmagát, ki e százados évfordulón papságának 50. évét ünnepli, papjainak s híveinek imádságába ajánlja. Nincs szív, mely e megható sorokat, olvasva az atyai főpapért édes imára ne dobbanna'. *

A 900 éves szatmári egyház kezdetben az erdélyi püspökség, a 15. században az esztergomi érsek, majd 1556, helyesebben 1687-től az egri püspök joghatósága alá tartozott.

Mivel azonban a 12 vármegyére kiterjedő egri egyházmegye kormányzása rendkívüli felelősséget, gondot rótt főpásztoraira, már a 18. század elején szóba jött a rengeteg dioecesis megosztása s uj püspökségek felállítása.

Mennyi érdek, mennyi forum harcolt egymással e kérdés fölött hosszú 100 éven át, dús adatokkal gondosan Írja le könyvünk. Végre az atyai szelidsógü I. Ferenc király idejében, 1804. március 23.-án történt, hogy az egri püspökség érseki méltóságra emeltetett s területéből a szatmári és kassai püspöki megyék kiszakittattak. A szatmári püspökség területéül Szatmár, Bereg, Máramaros, Ugocsa, és Ung vármegye lön kijelölve. A királyi alapitó levelet ugyanazon évi aug.

9.-én erősítette meg a francia egyház diadalában ünnepelt emlékű VII. Pius pápa bullája.

Hódolattal áldjuk a gondviselő Isten bölcseségót abban a csodás kegyelemben, mely a szatmári püspökök soránál egyházmegyénket boldogitá. Szükség volt szervező, alapvető energiára : jött br. Fischer; hitéletet kellett teremteni : jött a szent életű Klobu- siczky; az áldozatkész képtalan ambitiójának szárny kellett: püspök lett Kovács Flórián nagyprépost. Gyönge gyermekek, ingatag nádszálak, szegény rusticusok valánk : s adta a Gondviselés vezérül, atyául, példaképül szent emlékű Hám Jánost, a minden idők egyik legpóldaszerübb főpásztorát. Iskolákra volt szükségünk: jött Haas Mihály; tekintélyre a nemzet gyűlése s a Vatikán előtt: jött Biró; sziporkázó elme kellett, mely ránk fényt deritsen: jött Schlauch; meleg szív kellett, melytől a hitközöny fagya enyhül, a szegények ablakainak jégvirága örömrózsákká virul s adta Isten Meszlényit.

De ne siessünk úgy, olvassuk figyelemmel atyáink történetét.

Fischer István báró, az első szatmári püspök, 1804 ben foglalja el székhelyét. Azonnal püspöki lakot, szemináriumot, szerez, kedvelt kispapjainak majort, kertet ajándékoz, visszaállítja s két osztálylyal kibővíti a régi gymnasiumot; bölcsen megosztja az esperest kerületeket. Szeretető egyházmegyéje iránt akkor sem hamvad el, midőn három év múlva az egri érseki székbe távozik : végrendeletében 69 ezer koronát hagy a szatmári püspöki megyének jótékony célokra.

Klobusiczky Péter (1807—1821) alatt a hitélet csodás lendületet nyer. Ez a szent életű főpap minden ünnepen, sőt gyakran vasárnapokon is maga végzi a nagy misét, a prédikációt s a nagybőjü beszédeket is. Hitbuzgalma oly hóditó hatású, hogy püspöksége alatt csak Szatmáron 531 megtó- rőt vonz vissza az egyházba, kik a hitvallást többnyire az apostoli lelkű püspök kezébe tették. Különös gondja van a papság szellemére. Egyházmegyei zsinatot tart ; két ízben végez megyéjében canonica visitatiot; a paptanárokkal évente ünnepélyes hitvallást tétet; a székesegyházra 36 ezer, a semina- riumra mintegy 98 ezer koronát áldoz. Midőn 14 évi püspöksége után a kalocsai érsekségre távozik, minden egyházi készletét a székesegyháznak s a püspöki kápolnának hagyta s „valamint minden nélkül jött egykor Szatmárra, úgy távozik innen."

A püspökségben Kovács Flórián, szatmári nagyprépost követi (1821—25), ki a papság rajongó szeretetétől övezve 4 évig kormányoz, nagy jogtudásával, elragadó ékes- szólásával feledhetetlenül Írva magát emlékezetünkbe.

Hám János, a szent, az egyházmegye második alapitója, 30 éven át (1827—57) volt atyja, vezére, őrangyala a szatmári egyházmegyének. Mennyi templomot, iskolát épített, hány jótékony intézet áldja emlékét, milliót meghaladó pénzadományait külön könyvekben beszélteti el kegyelmes püspökünk, ki a szent Hám Jánost választotta példaképéül. Ama szomorú években, mikor nemzet és király egymással szembe szállván, elkeseredés, harc, Ínség, csüggedés dúlt hazánkban, Hám János nagy lelke csüggedet- len virraszt, alkot, áldoz a jövőért, biztat lelkesít, teremt, ügy áll hívei előtt, sokszor sebzett szivén Krisztus keresztjével, mint a hit, a vigasztalás angyala s imádságos ajkáról a szeretet balzsama árad, hogy megszentelje a herkulesi század Dejanira-köntósót. Százezerek könye, imája kisóri sírjába, honnan ereklyéit oltárra várja a kegyelet; meg- dicsöült lelke ma is ihlet, erényekre, áldozatokra lelkesít.

Haas Mihály (1858—66) az oktatás ügyét karolja fel. Paedagogus lelke éber gondjaiba ölelte a gymnasiumot, a hittudományi lyceumot, melynek katedráját tudós jezsuitákra bizta, de erélyes intézkedéseivel főleg a népiskolákat rendezi, szaporítja, fejleszti. A késlekedő tanár nem egyszer találja a püspököt osztályában tanitva, a kis- papokat legtöbbször maga kiséri katechesisre, a tájékozatlan tanítónak sokszor, szívesen tart maga rnintaelőadást. Könyvünk erélyesen megvédelmezi őt a germanizálás vádja alól, mi a Bach-korszakban a szive gyökeréig magyar Haas püspökhöz hasonló több jeles szellemet gyanúsított, ha magasabb világnézettel a hagyományos chauvioismus- sal szemben a müveit világ haladásával lépést tartani akart.