Heti Szemle, 1904. (13. évfolyam, 1-52. szám)
1904-02-17 / 8. szám
„HETI S Z E M L E“ ("8 ik «rám.) 2 szárnyait. Gazdasági önállóságunk tönkretéve, nemzeti politikánk félredobva, állami fejlődésünk megbénítva, iparunk és kereskedelmünk idegem érdekeknek kiszolgáltatva. Czimérünk, zászlónk, tisztikarunka saját hadseregünknél osztrák. Sőt maga a hadsereg sem a miénk, osztrák az is, noha magyar fiukból szedik. Államiságunknak, alkotmányunknak csak a neve van meg, Bécsből intézik osztrák politikusok közügyeinket, magyar érzés, magyar gondolkodás nem érvényesül e haza határain belül. Eddig aludt a libe- láris politika andalító karjai között, most kezd tudatára ébredni, hogy nem a maga lábán jár, hanem jár- szalagon vezetik. Cselekvési képessége semmi. Mihelyt összeütközésbe jön az osztrák érdekekkel, mihelyt nem tartja odci a zsebét, hogy tele marokkal kotorászhassanak benne, — azonnal kész a családi perpatvar, mozgósítanak minden svarczgelb magyart, hitesse el azzal az oktalan néppel, hogy tulajdonképen az ő érdeke az, hogy a zsebe mindig üres legyen és a verejtékes magyar munkának az osztrák huzza a hasznát. Az ázsiai vizeken ott leng a szabadság zászlója. Egy pogány, de a magyarral rokon nép tartja kezében. Ki tudja, nein arra van-e kiszemelve, hogy Ázsia népei közt zászlótartója legyen a czivilizáczió- nak, melynek már ma is jelentékeny fokán áll, — - és idővel a kereszténységnek is. Ki tudja, nem arra van-e kiszemelve, hogy ő vívja ki a szabadságot a leigázott rokonér- zelmü népek számára. A magyar nemzet élénk érdeklődéssel, sőt bizonyos aggodalommal kiséri erejét meghaladó mérkőzését. Nem csuda!... Hiszen tulajdonképen egy hajóban eveznek, őt az orosz, a magyart az osztrák akarja megfojtani. Bizalom az ősi erényben, — itt csorai eeehet Ilma fizeti. De ez ritkán esik meg, különösen a mióta Zelmay „jól“ játszik. Zelmay éjfélkor Ilmáthazakiséri, aztán ismét visszatérve, felmegyen a titkos szobába s játszik tovább. Amit éjféltől hajnali három óráig nyer, azt szépen összegyüjtögeti egy kis szekrényben otthon. De ezt Ilma nem tudja, mert mikor Zelmay éjfélkor a kapuig elkiséri, mindig azt hiszi, hogy az is haza megy. Ejfélután Zelmay mindig nyerni szokott, csak nagy kivételképen esik meg vele, hogy vészit. De ez számításba sem jöhet. Csak arra vár, hogy nyereséga megüsse a százezer forintot, akkor elveszi Ilmát és vesznek egy palotát valamelyik fősoron s úgy fognak élni, mint a bankár meg a felesége. * * * Egy este vacsora előtt Zeln aynak feltűnően kedvezett a szerencse. A szürke bankár bozontos szemöldökét huzogatta-vono- gatta, amikor Zelmayt oly veszettül nyerni látta. Emez előtt pedig nagy halom arany is, ott is lengeti a szél a szabadság zászlóját. Eddig csak rendben volnánk, mert a felszabadítás munkája folyik. De Japán győzelme elé mégis nagy aggodalommal kell tekintenünk egy elsőrendű kardinális okból. Ki ne emlékeznék a közelmúltban, 1900-ban lefolyt kínai keresztényüldözésre ?.. Ezer és ezer mártír vére áztatta az ázsiai földeket, a győzelem mámora megint magával ragadhatná a pogá- nyokat, kik minden keresztényben ellenséget látnak. A keresztény hatalmasságokra nagy föladat várakozik ebben az esetben. Nemcsak megakadályozni minden vérontást, hanem rajta lenni, hogy a kultúra terjedésével a keresztény hit világa is behatoljon a bensziilöttek leikébe. Tettekkel tényező! . . . Bánífy Dezső báró, mióta olyan csúfosan kitaszilották a miniszterelnöki székből, amelyhez görcsös szívóssággal ragaszkodott, mindig nehéz szívvel hordozza keblében annak a kudarcznak csiráit és nagyon fáj neki, hogy le van szorítva a magyar politikai és közélet teréről. Szégyenletes bukása óta egy pillanatra sem szűnt meg érdekéből az agitáczió, hogy ismét felszínre hozzák. Már akkor mindjárt megfenyegette azokat, akik kihúzták a bársonyszéket alóla, hogy lesz ő még Magyar- országon tettekkel tényező. Szóval a kegyelmes ur boszuórt lihegett. Csak kerüljetek még egyszer a körmeim közzé, majd megmutatom ón ! . .. A csendes tétlenségre kárhoztatott udvarnagyi méltóság sehogy sem volt Ínyére, mint a tök, mindenáron a viz felszínére akart kerülni. Újságot alapitott, mely az ő elveinek, jobban mondva elvte- lenségének legyen szószátyára. Ez megindult, fenáll ma is, Magyar Szó név alatt ismeretes. Ezen a nagyhatalmasságon kívül nem rejtegett czéljainak egy másik támasza után is nézett. Megtalálta. Egy főgondnokság ha sonló vállalkozás sikerére nem csekély suly- lyal bir. Kivált aki feltudja ügyesen használni. Bánífy Dezsőben pedig ez az ügyeshevert már, annyi, amennyit máskor félesztendő alatt sem nyert össze. Bámulta önmagában a merészséget, amelylyel játszott, és ritka szerencséjét. Épen tizenegyet ütött az óra. — Még egyet 1 — kiálta Zelmay. — Tudta, hogy Ilma már várja lent. — Mehet! — mond a bankár. — Dupla vagy semmi! mondja Zelmay. Idegesen lesték az eredményt. Zelmay nyer'. Örömében felkiáltott.. Aztán papir pénzre váltotta be az aranyakat. Hetvenötezer forint volt. — Jó éjt! mondá mikor kilépett —jó éjt örökre! teve utána halkan. Örömteli szívvel ment az étterembe, ahol Urna már várta a vacsorával. Aztán igyekezett nyugodtnak lenni. — Urna ! — szólitá meg vacsora közben — fontos beszólni valóm van. — Halljuk 1 — Igazán felel ? — Mindenesetre! ség megvan. Hiszen ismeretes róla, 'hogy agyrendszerének bölcseségtől üres hézagaiban a furfang emelkedett törvényerőre. Meg is kezdte mindjárt az operácziót a maga módja szerint. Az emlékezetes kolozsvári traktusgyülésen erős kirohanást intézett az erdélyi kath. püspök és a katholi- kusok ellen. Fenhangon követelte az 1848. XX. törvényczikk végrehajtását. Ami perc/.e az ő paragrafusa szerint azt jelentette, hogy vegyétek el a katholikusoktól, ami az övék. És Csudálatos, hogy a hozzánk most megküldött „Szózatában“ épen ő panaszkodik azon, hogy az utóbbi időben a felekezeti ellentétek kiélesedtek. Természetesen, ő nem szította. Szóval, hogy el ne térjünk a tárgytól, a protestánsokat kézzel-lábbal meg kellett nyerni. Mondjuk, részben ez is sikerült. De csakis részben, mert a polilikusabbak ott is ismerik, hogy hány pénzt ér Bánífy Dezső báró. Deltát részben mégis csak sikerült, s ez elegendő neki, hogy személyes érdekterveinek szövésében egy lépéssel tovább haladjon. Sőt ugv sejti, mintha el is érkezett volna az ő ideje, és nyíltan állást foglal — képtelenség ki is mondani — épen az ellen a kormány ellen, amelyikkel egy hajóban evezett, mikor odafent volt a magasban, — a víz felsziuóu. Deltát Bánífy Dezső kiszámíthatatlan a fondorlatokban. Lehet, hogy csakugyan elkövetkezett az ő órája. Mint főudvarmester nagyon sokat kiszima olhatott J> z udvar köréből. Ki tudja, talán egyenes missiója van. Elég az hozzá, hogy uj parlamenti pár tot akar alkotni. És pedig magyar jelsza\ak- kal, magyar érzéssel. El is keresztelte „Uj pártnak“ magát, a magyar gazdasági önállóságot és a magyar nemzeti politikát hirdeti. Világ c-udája ! . . Olyan frázisok, melyektől legjobban fáznak odafent Bécsben. Azaz, hogy a frázisoktól nem nagyon fáznak, sőt akkor van a Lijthán túl öröm, ha ilyenekkel ki lehet, törölni a magyarok szemét. Bánífy Dezső p-'d g ezeknek a frázisoknak az égisze alatt akar feiemelkedni. Furcsa, nagyon furcsa, de a tények beszélnek. A főudvarmester ellenzékbe lépett harmóniájával a leggyönyörűbben hangzó magyar asptráczióknak. Sőt hogy mézes madzagot húzzon, programújába vette a ka lio— Akar feleségem lenni ? — Mondá határozottan. — Kártyából fogunk megélni? És hv nem nyer ? Nem jövök többé a kártyabarlangba. — ? Nézze ! Ezzel megmutató erszóuyóta leánynak. — Ah! mondá a naiva elérzókenyüive — akarok! — Tehát holnap megtesszük az első lépéseket. Zelmay mikor hazakisérte Urnát — immár jegyesét — hazament, lefeküdt s álmában egy nagy kártyavárban lakott. * * * Az esküvő után a főváros egyik előkelő utcáján Zelmay egy házit a saját nevére Íratott. ü liberiás inast, Ilma sikkes szobalány', mindketten pedig francia szakácsot tartottak. — Minden szobának külön szinü butorazata volt s ők úgy éhek mint a bankár meg a felesége. A figyelmes szomszédok, akik t. i. érdeklődtek és emésztődtek e ;nagy fényűzés miatt, — elnevezték a házat „kártyavárnak“'
