Heti Szemle, 1904. (13. évfolyam, 1-52. szám)

1904-11-30 / 49. szám

HETI S Z E M L E“ (48 ik szám.)

3

Magyarország ifjúságait több érdeklő kérdést fog megvitatni, mint pl. a kath. ifjúság socialis aktioja, vagy pl. a kath. ifjúsági charitász, a magy. kath. ifjúság hitélete, a rnagy. kath. ifjúság szervezése stb.

A rendező-bizottság állandóan működésben van, hogy úgy az ünnepélyt, mint a kongresszust minél fényesebbé, minél sikerültebbé tegye; s érdeklődőknek szívesen szolgál felvilágosítással, mit annak idején a programútok, meghívók utján is megtesz. A bizottság irodája: Budapesten, Üllőt m 22. alatt van.

Bizalmi nyilatkozat.

Mikor a kormányok bajba kerülnek, rendszerint meg szokták szólaltatni a vármegyéket, hogy nyilatkozzanak mellettök. Ez többnyire könnyen szokott menni, mert a bizotsági tagok közt túlnyomó számmal van képviselve a kormánypárt. Most ismét megindult az akczió az országban, kezdődnek bizalmi nyilatkozatok. Szalmái- vármegye deczembei 6-án tart közgyűlést ebben a tárgyban. Ezzel szemben Luby Géza, a megyei fügetlenségi pártelnöke aköv. fehivást intézte a bizottsági tagokhoz:

Tisztelt Bizottsági tag ur 1

Minden félreértés ezéIjábóI előlegesen jelentem ki, hogy ez alkalomból nem a pártember beszel, hanem a hazafias aggodalom és felháborodás által zaklatott hazafi, felhívásomat tehát minden megyei bizottsági taghoz intézem, azon kéréssel, hogy azt mél- tóziassék önérdek nélkül, hazafias érzéstől vezéreltetve venni bírálat alá.

Nov. 18-án a magyar alkotmányos életben páratlan brutálilással végrehajtott merényletet intézett Tisza miniszterelnök és Bérezel házelnök a házszabályok ellen, ami egyenlő a magyar nemzeti ellenállás végleges megsemmisítésével. Ezentúl egy meghunyászkodó, önérzet nélküli többség vita kizárásával rövid pár nap alatt adhatja lel törvény által biztositotl legsarkalatosabb jogamondam, sőt hallani is. Mondják róla, hogy minden hallott adomát feljegyzett. Ő beszélte el a következő vele történt esetei.

Kincstári főrök és iskolaszéki elnök volt Bajuczán Erdélyben. Az iskolai vizsgáiét (exámen) alkalmával mondja a tanítónak, hogy szavaltasson valami verset. A tanító kiállítja a verselő fiút s ez B . . bácsi előtt meghajtván magát rákezdé : „A vén csacsi.“ Azt mondja az öreg B . . . s bácsi : — Jól van fiam, jól! Látom, hogy tudod . . . mehetsz helyre.

Néptanítók Lapja.

Tőketerebesen volt tanítónő a sógor- ném. Egyszer átküldi cselédjét, a Háncsul, az iskolaigazgatóhoz, hogy lenne szives ide adni a Néptanítók Lapját.

Kevés idő múlva visszajön Hancsu és mondja:

— Kérdeztet igazgató ur, hogy mék

tanító ur kálápját átkülgyön.

Merész parancsolat.

Tanítónő'. Emmuska ! mért jöttél ilyen későn ?

Emmuska : Kérem Kedves néni ! azért nem jöhettem hamarább, mert a gólya egy kis testvérkét hozott.

Tanítónő: Ez többet meg ne történjék : most mehetsz helyedre !

inkát, ha avvßl az uralkodói kegyet biztosíthatja magának. így határozta el az ir parlamentje megsemmisülését és beolvadását }az Angol parlamentbe. L

Deczember hó 6-án megyei törvényt- Aatóságunk gyűlést tart, a cinizmust odáig viszik, hogy ez alkotmány tiprásért bizalmat akarnak szavaztatni Tiszának.

Evvel szemben a következő indítványt nyújtottam be a gyűlésen lenndő tárgyalás cséljából :

„1904 nov. 18.-án a magyar parlamentben elkövetett alkotmánytiprás és erőszak, a házszabálymódositása előjele egy bekövetkezendő sötét korszaknak, amelyben az ujonc/.megajánlást akarja konfiskálni; s sz átöröklést törvény szerint e nemzetgyilkos politika élén a régi idők autikus ferfiainak utódai állanak ma is.

A ház elnökének és a kormány elnökének alkotmánysértő eljárása ellen hazafias kötelességünk tiltakozni, és bizalmatlansá gunknak kifejezést adni. — Ennél fogva indítványozom : mondja ki a törvény hatósági közgyűlés, hegy „a kormánynak és a ház elnökének alkotmánysértő és a szólásszabadság eltörlését ezélzó eljárását felháborodással és bizalmatlansággal fogadja, és azt a kormánynyal tudatja, és hasonló határozat, hozatal czéljából a törvényhatóságokat megkeresi.“

Szatmárvármegye mindig a hazafias nemzed irányt követte, küzdött elvünk, alkotmányos jogainkért Kölcsey Ferencz és Wesselényi vezetése melleti, 1848 ban az önvédelmi harczban megtette kötelességét, az abszolút kormány alatt passiv ellentállást tanúsított, vezórszerepet vitt az országban.

Nem hihetetu tehát, hogy most annyira sülyedjen, miszerint ez alkotmánysértő tényért bizalmat szavazzon a kormánynak. Ha valaki községi biró, körjegyző, hivatalnok, még nem következik, hogy szavazó gépe, vak eszköze legyen a kormánynak és lelkiismerete, hazafias gondolkozása sugallatára ne hallgasson.

Tisztelettel felkérem tehát a bizottsági tag urat, hogy deczember elején megtartandó bizottsági közgyűlésen jelenjék megás szavazatával járuljon hozzá a megye régi nnnbusának fentartásához, ne engedje ez alkotmányjogi sérelem ünnepelósét bearanyo zását.

Luby Géza

Kapunyitás előtt.

Ritkán járhatok színházba, és így az olvasásra szorulok. Nem is olyan nagy baj. Az én kedvelt darabjaim, szerzőim úgyis ritkán kerülnek színre. Még csak nem is kívánhatom, hogy vágyam szerint állítsák össze a műsort. Nevelésem, hajlamom mindenben a klasszikusokhoz húz. Szeretem őket a művészet minden ágában, a színmüvekben is, mint olyanokat, kik egyaránt nagyok a ki. csínyben és nagyban, kik szereplő alakjaik jellemének egész az apróságig pontos és még sem fárasztó rajzában a cselekmények tiszta fölvezetésóben, az érzelmek festésében, egy szóval az eszményített, de azért természetes élet bemutatásában igazij mesterek. Minden remekíró között és fölött pedig legjobban szeretem a nagyok legnagyobbikát, a képzelem és való alakjainak hatalmas atyját) Shaksperet.

Ha olvasom, elbűvöl. A betű hanggá válik, s a hang élő alak ajkairól száll felém'

Látom egyszerű színpadját, hol a színész játéka volt minden, szinte érzem az ilyen egyszerű külső keretben elért nagy hatást, és lelkemben zsibong a fájdalom az elemi erővel küzdő hősért, a vonzalom eszméi iráni. Vele szenvedek, vele örvendek.

Sokszor olvastam már át köteteit, és mintha uj volna folyton. Mindig jobban megszeretem hőseit, mindig jobban sajnálom bukásukban őket, és a megnyugvás mindig tisztábban indokolt lelkem előtt. Hiszen, ha megtorlás nem követné merényöket, megannyi természet fölött való lénnyé válnék és vagy nem volna az eszményi világban rend, vagy ők volnának e rendetlen rend urai.

Egyáltalában szívesen olvasok drámai munkát, még akkor is, sőt akkor legszívesebben, ha előadásukr a elmehetek. Rövidsége, és mégis teljes egész volta, a kevésben a sok, a folytonos cselekvést szinező szó, pár lapon át évek történetének mesteri ecsetelése mind olyan, mi úgy engetn, mint e kor bármelyik sokfelé elfoglalt gyermekét jobban vonz, mint bármi más.

Olvasmányaimmal termékenyített kép- zelmem alkotja ilyenkor színpadomat., és rajt az alakok úgy beszélnek, hogy a legnagyobb hatás közvetlen okaivá válnak.

Mindezek mellett — ha mégis eljutok a színházba — egyetlen kívánság él bennem csak: olyan magyarázóktól hallani kedvelt darabjaimat, kiknek fölfogása és véralkata az enyémmel körülbelől egy. — Ezt ugyanis az igazi élvezés okvetlen föltételének tartom.

Minden ember ugyanis más és más lelki képesógekkel lévén megáldva, vagy megverve, a kívülről jövő hatások közöl csak azokat fogja föl, tartja meg, és dolgozza át magában, melyek akár tevőleges, akár nemleges módon fölkeltik érdeklődését, kellemes vagy kelemetlen érzések kíséretében igénybe veszik a lélek erőit. Minden más esemény csak annyit ér, mint a jó járó órának megszokott ketyegése ; közönyösen hagy, hascak valami a figyelmet rá nem irányozza és igy akkor az akarat segítségével emelkedik ki az érdeklődés küszöbvonala fölé.

Engem saját érzelmeimnek mása, az én tudásom köréből vett, vagy ezzel összefüggő dolog és ebben is az én fölfogásom lelkes tükörképe vagy ennek teljes ellenkezője ragad meg legnagyobb erővel, a művészi hatásmódjával. Mindaz, ami felülhaladja, fáraszt, kimerít, ami alantabb marad, meggondolása után unalmat és ezzel a rut érzését kelti. És ez bizonnyal igy van másnál is. —

Amint pedig az egyénben meg van a kívánság, úgy egy-egy korszaknak is megvan ilyen parancsoló szükségként föllépő követelménye, hogy valamely mü alakitó magyarázója az ő felfogása szerint játsszék, ha neki tetszeni akar, s ha hatást óhajt elérni, az Ő Ízlését kövesse. *

Mert nem az “előadók az Ízlés változtatói, hanem a korszellem izlésváltoztatá- sának megfelelő tehetségekkel rendelkező egyén emelkedik ki az átlagból, és mikor neve a hir.dicskörében tündöklik, az akkor élő nemzedék tulajdonkópen önmagát dicsőíti, annak felfogásában sajátját emeli a múlt és az esetleges jövő fölé.

Hogy Sbakspere nem úgy képzelte Leart, Otellót, s hogy aző színészei nem úgy játszották szerepeiket, mint ma, az akkori időkből fönmaradt hagyományok hézagos volta mellett is bizonyos, mert minden időben az ép akkor divó természetes előadás — vagy legalább, mit annak tartottak —, volt