Heti Szemle, 1904. (13. évfolyam, 1-52. szám)

1904-11-30 / 49. szám

4

HETI S Z E M L E“ (48-ik szám.)

az az eszményi magaslat, melyre az előadó művészet törekedett, és nem tehetjük föl a realizmus atyjáról, hogy ő ezt meg ne követelte volna darabjainak előadóitól.

Korántsem vagyok hive az esztétikában annak a felekezetnek, mely a természet egyszerű utánzását vallja egyedül üdvözítőnek, de a művészet azon ágában, melyet szóbelinek, vagy előadónak neveznek és amelyhez tartozik a színészet is, már sokat engedek. Sőt, pusztán a színészetről szólva, habár elengedhetlen föltétel az eszményítés, egy bizonyos fajkóp megalkotása, mindamellett azon alakoknak, kik a világot jelentő deszkákon járnak, beszélnek, cselekedve élőknek kell lenni, magukon kell hordozni az általános emberi korszerű jegyeit, a jelenbeszéd és cselekvés módját.. Úgy akarom ott látni őket, mint künn az utcán, és bent a társaságban közönségesen látom. Amilyen az előmutatandó jellem, olyan legyen előadása és a hangulat, mely rajta és körötte elömlik. —

És itt az igazi értelmes színész alkotó ereje, itt nyilatkozik meg a valódi tehetség, hogy eltalálja, jobban mondva kiválassza azt a hangot, azt a módját az egész külső formálásnak, melyet a külömböző korból, társadalmi osztályból származó személyek használtak vagy használnak.

És azért a színésznek igazi müveit lelkű, fogékony kedélyű embernek kell lenni, ki lelkének veleszületett hajlékonyságán kivül azon történelmi ismeretekkel,-és pedig alapos ismeretekkel-rendelkezzék, melyek a múltból alakításra fölvett személyének szükséges járulékai ; ha pedig valamelyik modern darab jellemét alakítja, tanulmá nyozza annak élet- és foglalkozás módját.

Sokat kívánok talán?

Nem 1 csak tuczatember elégszik meg képzelemalkotta ^jelleggel ; ki pályáját munkakörét szereti: dolgozik, fáradva küzd azért, hogy a bemutatáskor oly tökéletest nyújtson, mely természetéből önként látszik folyni.

Mindedesetre fárasztó munkája különösen ma, mikor közönsége nemcsak egy bizonyos foglalkozás faj képé t akarja látni, hanem azon fajképben jelzett szükebb általánosság egyik különösebb alakját. Mert ma az iró sem általánosit, nem eszményit, csak annyiban, amennyiben szorosan egymás mellé állítja a jellegző ismertető jegyeket, hanem kiragad az élet összevissza kavargó árjából egy keveset,*és ebből festi meg jellemképét. Sőt sok színműnek minden alakja különlegesség, az általánostól oly messze esik, hegy csak elhisszük, hogy ilyen is van, de nem láttuk mását soha, hacsak nem érdekl ődünk a gyógyhelyek és a törvényszéki tárgyaló- termek nevezetesebb esetei tránt.

Ismételten mondom, fárasztó az ilyen alak szinrehozatala, és, .... és csak annyiban szép, amennyire szép a rut festése. Hat idegeinkre, megráz, összetör és egész valónk heves tiltakozása után sietünk a múlt valamelyik bájos darabjának élvezésében kipihenni fáradságunkat.

Igaz ugyan, hogy a mai életből kiszakított képek apró eseményeiben hamarább feltaláljuk magunkat, szenvedélyeink megtalálják kifejezéseiket, a mi szerelmünk, féltésünk, nagyravágyásunk, sülyedésünk, küzdelmünk van bennök, és ép azért fogadja a közönség oly szívesen, de ez a folytonos ref- lekszió a napi bajokra hiábavalóvá teszi a lelkimegkönnyebbülésért keresett szinielőadást és a tiszta gyönyört szolgáló költészetet.

De mi ilyenek vagyunk, keressük a végleteket, és mig nem változunk, nem változhatok az sem, ki bennünket akar kielégíteni. Vagy nevetni akarunk, és pedig úgy, hogy könytől borított kaczagó szemünk nem is látja a mulattató rut anyagot, vagy a félelem és irtózat gyilkoló reszketősével hozzuk izgalomba egész bensőnket.

A mai színésznek tehát nehéz a helyzete, de annál szebb, ha alakítása tökéletes, már amint korának Ízlése azt tökéletesnek tartja. Sokat kell tudnia, mindent ismernie, hiszen a múlt és a jelen kimagasló széllé meit magyarázza. Nemcsak föl kell emelkednie hozzájuk, hanem lelke szárnyainak elég erővel kell rendelkezni arra is, hogy még a közönyös hallgatót is fölragadja.

Ezt pedig csak úgy teheti meg, ha e szárnyak a tudás, az érzelmi bőség és a lelki nemeség tolláiból vannak összeállítva. Aki nek ezek nincsenek meg, az ne fogjon komoly darabhoz, ne vállaljon el még szolga szerepet sem a nagyok müveiből, mert a napként tündöklő eszmét foltokként lepik el, megzavarják a tiszta élvezetet és gyilkosává lesznek a gyönyörködésnek.

A tetszés közönséges jeleit, a tapsot, az éljenzést, nehéz előzetes munkával szerzi meg a jó szinész, és ezért fogadhatja szívesen, de a taps uj munkára kószti, mert tha- lia papja is boltig tanul, ha jó.

Dr. — a.

H I R E K.

Uj főrend. Ő felsége a király Haller Károly drt., a kolozsvári tudomány egyetem tanárát, kit rokoni összeköttetései városunkhoz fűznek és itt széles körben ismeretesi élethossziglan a főrendiház tagjává nevezte ki.

Királyi kitüntetés. Ő felsége a király Tomcsányi Gusztáv máramarosszigeti erdőigazgatónak kitűnő szolgálatai elismerésül a harmad osztályú vaskoronarendet díjmentesen adományozta.

Kilépés a szabadelvű pártból. Sztá- ray Sándor gróf a legutóbbi parlamenti események miatt kilépett a szabadelvű pártból. A nemes gróf ezen elhatározását egész Ung- megyében helyesléssel fogadták, s mindenki siet üdvözölni.

Miniszteri tanácsos. Ő felsége Báró ti Ede pénzügyminiszteri osztálytanácsosnak, vármegyénk fiának, a miniszteri tanácsosi czimet és jelleget adományozta.

Negyedszázados jubileum. Kacsó Károly kir. főmérnök, a nagykárolyi államépi- tészeti hivatal főnöke, a múlt csütörtökön töltötte be negyedszázados állami szolgálatát. Tisztviselőtársai és az utbiztosok testületileg jelentek meg a nagyrabecsült hivalalfőnök- nól s Lichtschein Lajos kir. mérnök meleg szavakban üdvözölte őt. Este a Régi Kaszinóban barátságos jellegű vacsora volt, melyen csakis az államépitészeti hivatal tagjai voltak jelen. Mikor a nagyközönség értesült a jubileumról, indignálódni kezdett, hogy ők erről mitsem tudtak, hogy nem vonták be a város nagy társadalmát, mely osztatlan elismeréssel és tisztelettel viseltetik a jubiláns iránt. Hogy ez a csorba kiköszörül tessék, decz. 3-án egy újabb estély lesz a nagyközönség részvételével. Ezzel összeesik az ünnepeknek 24 éves házassága, épen azért kettős örömnap leend, igy a banketten a jubiláns család tagjai és hölgyközönség is lesz jelen.

Az irgalmas nővérek gyásza. Gyásza van az irgalmas nővérek helybeli anyaházának. A rend egyik buzgó, fiatal tagja halt el Gyulafehérváron Szmoika Gaudézia személyében, e hó 24-én délután fél 1 órakor. Meg csak 21-évet élt, s három évvel ezelőtt tette le a fogadalmat.

Lemondott tisztiügyész. V á r a d y Gyula, Munkács városának tevékeny tiszti- ügyésze lemondott állásáról. Sokan sajnálják távozását, s a közóhaj az, hogy elhatározásának megváltoztatására bírják,

Gyászhir. Fekésházi András postamester életének 52-ik évében Pálóczon elhalt.

Városi képviselők. E hó 27-én, a múlt vasárnap folyt le városunkban a bizottsági tagok választása. Rendkívül nagy volt a kínálat, épen azért az érdeklődés sem kevesebb. A korteskedések már hetekkel azelőtt megindultak, sőt egyes kerületekb n a pénz is dolgozott. A régi bizottsági tagok közül 18 jött választás alá, kiknek nagyré- sze a dön ő ütközetnél kimaradt. Afüggeden sági part jól szervezetten menta küzdelemben s csakugyan minden kerületben győzelmet aratott. Tizennégy függetlenségi lett beválasztva. Az I. kerületben Veréezy Antal 181, Steinberger Éliás 150, Uray Gáspár 158, Miklu-mvszky Antal 144. Szentiványi Károly 109 szavazattal lett megválasztva. a II. kerületben Uray Géza 210, 7/eidelberg Imre 171, Ekker János 141, Markos György 139, H-helein Károly és dr? Fechtel János 121—121, tehát egyenlő szavazatot kaptak. Minthogy öt képviselő volt választandó, a két utóbbi közül sorshúzás utján Hehelein Károly lett beválasztva. A III. kerületben Csomay Jmre 237. VFejór József 203, Kató Antal 152, Krassó Miksa 113 szavazatai lett képviselő. A IV. kerületben Félegyházi Ferencz 226, Pethő György 225, Gyulay Lajos 150, Zabary Ferencz 120 és Gőbl Ferencz 80 szavazattal lett megválasztva. Függetlenségiek az I. kerületben Steinberger Éliás, Uray Gáspár és Miklu- sovszky Antal, a II. kerületben Uray Géza, Ekker János és Markos György, a III. kerületben mind a négy, a IV. kerületben Pethő kivételével a többi négy.

Ügyészségi megbizottak. Az igazságügyminiszter Grózne r Elek dr. nagykárolyi gyakorló ügyvédet a szatmárnémeti, Székelyhidy József dr., huszti gyakorló ügyvédet a máramarosszigeti ügyészség kerületébe ügyészségi megbízottakul rendel- te ki.

A bíróság köréből. Ő felsége a király dr. Benczik István buziási kir. aljárásbirót, Bencsik István nagybányai ref. esperes fiát, a temes-rókasi kir. járásbirósághoz járásbi- rónak nevezte ki:

Joggyakornoki kinevezés. A debreceni kir. Ítélőtábla elnöke Lányi Lajos szinórváraljai jirásbirósági díjtalan joggyakornokot sególydijas joggyakornoknak nevezte ki.

Lemondott elnök. J ó n a József dr. felsődomonyai lelkész éveken keresztül elnöke volt az ungvári kath. legónyegyesületnek. Már mint ottani káplán kezdette meg buzgó működését, s később is, midőn Felső-Domo- nyára ment át, megmaradt az egyesület ólén. Tapasztalni kelett azonban, hogy feladata sok nehézséggel jár, minthogy nem lakik az egyesület székhelyén, az indította arra,