Heti Szemle, 1904. (13. évfolyam, 1-52. szám)
1904-11-30 / 49. szám
Szatmár, 1904. November 30. 49-ik szám XlII. évfolyam. HETI SZEMLE POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ARAK : Egy évre — — — — — — 6 korona — fillér Félévre-------— — — — — 3 „ Ne gyedévre — — — — — 1 „ 50 „ Tanítóknak és kézmfiiparosoknak egy évre 4 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDRE. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY SAJTÓ“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány- sajtó" czimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyilttér sora 40 fillér. A lnp meg’.jelenik minden szerdán. Brutális rendőrök. Hallatlan botrány az, mely szombaton Budapesten végbement. Az egyetemi ifjúság valami tüntetésfélére készült, de másként teljes nyugalom volt, még csak zajt sem lehetett az utczára kihallani. A rendőrség mégis neszét vette a dolognak, s megszállta az egyetem körüli tért. A jogászok incselkedni kezdettek velők az ablakból, s midőn látták, hogy békés társaikat az utczán minden ok nélkül lökdösik, letaszi- gálják a járdáról, egy pár hevesebb vérii fiú meghajigálta a- rendőröket szénnel az ablakból. Erre kivont kardd; 1 rontoltakbeaz egyetemi épületbe és a lépcsőkön az előadásokról lejövő hallgatókat és tanárokat megtámadták, sokaikat őssze-vissza kaszaboltak. Prohászsa dr. egyetemi tanárt, ki tiltakozott ezen bruatlitá- sok ellen, a rendőrök megragadták, földre tepertők, Kiss János egyetemi tanárt, ki szintén fel merészelt szólalni, félrelökték az útból. Egy tanársegédnek éles karddal a fején ejtettek mély vágást. Vérrel voltak fecskendezve a falak és folyosók, az ártatlan egyetemi hallgatók vérével, sokan a templomon keresztül menekültek a vad dühöngök elől. Ez a tény ál lás. Így szentségtelenitette meg a hivatalos hatalom a kir. tudomány- egyetem sérthetetlen területét, mely a rektor tenhatósága alá van helyezve, hova az ő tudta és beleegyezése nélkül erőszakkal behatolni semmiféle rendőrnek nem szabad. így kaszaboltak össze fegyverrel védtelen ifjakat és tanárokat minden elfogadható ok nélkül. A rektor és az egyetemi tanács teljes elégtélelt követel. De mi lesz az az elégtétel.?. A parancsoló kapitányt áthelyezik talán zsírosabb állomásra, egy pár rendőrtisztet beosztanak más kerületbe, mert annak a közrendőrnek, akivel parancsoltak, hogy kardjához nyúljon, alig lehet baja. Micsoda elégtétel lesz ez az ártatlanul kiontott vérért, meg fogja-e gyógyítani a vérző sebeket, meg nem történtté fogja-e tenni a tanárokon elkövetett inzultust . ? .. A régi rendszer egész undorító volté ban tűnik fel, írd kor ilyen botrányos dolgokat lá„ az ország végbemenni magának a fővárosnak falai közt .s épen oly területen, mely immunisnak, sérthetetlennek van kijelentve. Erre a parancsoló kapitány elmozdítása, a bűnösök példás megbüntetése sem volna eléggé elfogadható felelet. Itt az okokat mélyebben kell keresnünk, annak a rendszernek köpenye alatt, mely a törvényszegést jogrend gyanánt statuálja, mely saját rósz példájával utat nyit az erőszakosságok büntetlen elkövetésére. Budapestnek állami rendőrsége van, melyért a belügyminiszter tartozik felelősséggel. Az ő tudtán kívül és beleegyezése nélkül ilyen vakmerőségre a hivatalos hatalomnak ragadtatni magát nem szabad. Micsoda nagy hősiesség az, hogy védtelen ifjakat, kiknek kezében tankönyvüknél vagy egy sétapál- czánál egyéb védelmi eszköz aligha lehetett, kivont karddal mészároljanak épen azok az egyének, akiknek védelmezniük kellene a polgárság életét minden megtámadtatás ellen. Azt a rendszert kell tehát felforgatni és megtörni, melynek védő szárnyai alatt hasonló jogtalanságok mehetnek végbe. Ezt követelje a nemzet, e nélkül minden másnemű elégtétel hiú szemfényvesztés. Jubileumi ünnepély a zárdában. A Szeplőtelen Fogantatás ünnepélyes kihirdetésének félszázidos évfordulóján kettős előadással hódolt az irgalmas nénik szatmári angaháza a Bold. Szűznek : nov. 26-án az intézet összes növendékei előtt és 27,-én vasárnap a szorongásig megtelt óriási teremben a város müveit közönségének jelenlétében. Most, mikor az ünnepély közvetlen hatása alatt benyomásainkról akarunk számot adni, színes csillogással, szétfoszlott akkordokban visszacsengő dallammal, kedves gyermek ajkak Máriát dicsőítő szavával van tele A beteg1 költő. Mily rémesen sikolt az őszi szél, Megrezzen a kicsiny berek belé / S e rezzenés ki tudja mit beszél . . . ? Vándormadár húz jobb haza felé . . . . De mielőtt végbucsut intene. Mégegyszer összesúg a kis csapat, Mégegyszer dalra gyújt szive Egy dalnoktársnak ablaka alatt. Miként a hattyúé, remek a dal. Oh mert tán végső zengemény Neki, Aki benn küzdve szörnyű kínokkal Talán-talán a sírt kerülgeti . . . A bucsudalt im hallva ablakán, Szemébe bus sirámnak könye ül. Ki tudja, mért e gyöngy ? talán Érzi, amint költő szive kihűl . . . ? A fájdalom megtépte húrjait S a prózalétnek nyílja sebzi meg .... A néma lant megszólal még-e itt . . . ? Talán e gondja csal ki könyeket . . . Aztán merengve néz a dal után S hévül felajzni lantja húrjait, Hahogy hattyúdalát elzengje tán S beléteremtse minden kínjait . . . ? Már ihletett már lelkesült . . . s imo Kinos jajongás fogja el szavát : „Uram segíts 1 ég s földnek Istene ! “ S piros csikók peremzik ajakát . . . lm, ez szegény mindon költészete . . . S a sok madár végezve végdalát Suhintva szárnyát messze röppene . . . Újlaki. A három fiú.*) Kérdik az öreg András bácsit, hogy hány fia van és micsodák ? — Hát biz a — mondja az öreg — három fiam van : az egyik koldus, a másik rabló, a harmadik gyilkos. — Hát hogy lehet a ? — mondják az öregnek. — Ilyen gazdag és jó embernek olyan rósz fiai ? — Hát úgy, hogy az első barát, a második fiskális, a harmadik orvos — mond tréfálkozva az öreg. *) Mutatvány Vagányi Kálmán most megjelent „Nevető Világ" czimü adomagyüjteményéből. Megrendelhető a szerzőnél Felsőbányán. Ara kötve 2 kor. 50 fill, fűzve 2 kor. Az idegenek leedviért. Szokása volt S . . . urnák, ki különben N . . . B . . - n lakott, hogy a hol tehette, meg-megcsipkedte a „testvér“ várost. Egyszer is feljön F . . B . . ra és találkozik Cs. P. bácsival s mondja neki : — Beh hátra vannak maguk itt F . . . B . . . n., az előbb hallottam, kidobolták, „hogy holnap vasárnap lesz.“ — Nekünk felesleges a dobolás — mondja Cs. P. bácsi — mert mi úgy is tudjuk, hanem az csakis az idegenek kedvéért történik. Csúcsai bácsi. A Jenő gyerek is jobban szerette a madárfészket és czinkefogót, mint a mássalhangzókat ; nagyon nehezen ment hát neki a silabizálás. Tanítója, az öreg Csúcsai bácsi, silabi- záltatja vele ezt a szót: csacsi. A. gyerek aprózza cs—a—csa—cs—i—esi, de összefoglalni nem tudja. Rákiált <*z öreg: mond ki hát mi az ? JeDŐke is kivágja : Csúcsai bácsi.
