Heti Szemle, 1904. (13. évfolyam, 1-52. szám)
1904-01-27 / 5. szám
2 „HETI > Z E M L E“ fő- ik szám.'» vinista főgondnok miniszter fejére pedig tüstént ráhúzták a „csuhát,“ holott ő ilyen uniformist talán életében soha sem látott. Mikor a Kossuth-párt Tisza előtt lerakta a fegyvert, de a küzdő ellenzék közül kivált egy csoport, mely még most sem akarja feladni a nemzet jogait, csak ugv repült feléjök a „klerikális“ bomba. Valóban Isten csodája, hogy el nem se perte őket. No igen akkor! . . Es most ? . . . Most kormány fog bukni kitartásukon, mert a magyar nemzet közvéleménye ő velük érez együtt. Mikor az ifjúság vissza kiáltotta az egyetem termeiből száműzött keresztet, olyan gezéresz támadt Izraelben, hogy a jóravaló becsületes fiuk magok sem tudták elképzelni, hol és mikor szövetkeztek Belzebubbal és a középkor „sötét“ szellemeivel, melyeknek kenyeres pajtásai gyanánt festették őket a kazár újságok. Pestvármegye közgyűlést tartott a múlt héten. A vasárnapi korcsmái szünetet tárgyalták. Podmaniczky, Csávolszky, sőt maga Beniczky alispán is melegen pártolták azt az indítványt, hogy a korcsmák legalább délelőtt az istentisztelet bevé- geztéig zárva tartassanak. A közgyűlés el is fogadta egyhangúlag. Lett erre generális ribillió Juda országában. Az internaczionális zsidó liberális újságok riporterei mind csupa néppárti koponyákat láttak a törvényhatóság gyűlési termében. Pedig nincs ott bizony még' eg.Y darabka se. Maga a jóságos liberális alispán, no meg a többi telivér szabadelvűek is csak úgy tátották a szájukat, hogy mivé gyúrta át őket az a pár órai tanácskozás. Hiszen ők szabadelvűek voltak, vannak és akarnak maradni. A néppártiasko- dás mégcsak eszük ágában sincsen* ■ - - Mégis! . . . Alig hittek a szemüknek, mikor látták a kérlelhetetlenül lesújtó szentencziákat. Hiszen előttük csak a nép java és erkölcsi nemesítése lebegett! . . . Derengeni kezd! . . . Aki az igazság útjára lép, aki az alsóbb néposztály erkölcsi és anyagi megmentésén mer fáradozni, az nálunk ma már nem lehet más, csak ultra- montán, klerikális, néppárti. Ezek a czimek tehát, melyekkel ki akarták közösíteni a kazár újságok a társadalmi és politikai életből a közczél érdekeit szolgáló nemes bajnokokat, rövid pár év leforgása után megtisztelőkké váltak. Büszke lehet reá az a férfiú, a kinek a fejéhez vagdalják. A legtisztább hazafiságnak, a nép érdekeiért heviilő nemes léleknek lettek ismertető jelei ezek a jelszavak. Csak bátran tehát tovább azon az ösvényen, melyen a kazár riporterek megbélyegző epitetonait kiérdemeljük. Színház — kritika szinügyi bizottság1. Azon hírlapok«*, meyek olvasóinkkal frivol játékot űzve szinte nap-nap után változtatják eveiket, neu illő heti meg a létjogosultság; — de remélem, senki sem gondolja, hogy a Sz. H. ezen újságok közé tartozik. Oh, dehogy! A Sz. H. czikkei, nézetei rezgésbe hozzák a szív húrjait, lebilincselik a figyelmet s níeggyőzik az elmét. Vájjon, kit ne győznének meg színtársulatunk kiválóságáról azon d csérő sorok, melyek a nevezett lap jatt. 5 iki számában színigazgatónkat s különösen társulatának tagjait magasz- (( 'iák s arról az egyetértésről zengenek , , -mnuszokat, mely a közönség s a szintársulat x ÖZÖtt van • ■ • r«az' ll0^’ usyan‘ x . íanu.ír 8-iki száma már nagyon ezen lapunk . .. , . r * zik a színtársulatról s főleg elítélően nyiístko. , ,. , i • i .■ „ , , • óljuk követ kezet eusegKremcrrol, de ne vám • . , . , ' onyara azért valtogel a iSz. H.-ot, mert bm 'm zott meg véleménye a lefolyt 3 nap alatt a színtársulattal szemben, mert Komái Margit egyéniségéről hirtelen eltűnt a közvetlen báj s ügyesség, Ferenczi hatalmas baritonja tar- gonczanyiszorgássá fajult, Tábori és Papír, egyszerre fajankókká változtak s Krémet-, a színtársulat derék igazgatója lelketlen uzsorássá lett, ki iránt a közvélemény már is fel vau háborodva. Szóval a színészek a hibásak s nem a Sz. H , mely siránkozva panaszolja, hogy komolyabb drámában alig gyönyörködhetünk, mindig csak erkö'csrontó frivolságu operettek kerülnek színre . . Hol van a szinügyi bizottság, mely hivatva van segitni ezen dolgokon ? — Igaz ugyan, hogy ugyanezen lap néhány nap múlva a „Csodagyermeket,“ a mely darab százszorta frivolabb bármelyik operettnél, szive vérével is kész védelmezni a „jogosulatan“ támadásokkal szemben, de az is igaz, hogy a vélemény váltpzbáUk s a Sz. H. czikkezője helyesen teszi, ha „jobbra“ változtatja véleményét; — ámbár az is lehetséges, hogy az enthielt czikkeket különböző egyének inak s ha igy van a dolog, laptársunk szerkesztője mindenesetre hegyesen lesz', hogy ugyanazon dologban, a legszélsőbb ellentétes véleményeknek minden *) alatti megjegyzés nélkül teret ad lapjában, uraim, ezelőtt a pártatlanság előtt kalapot kell emelnünk s remélhetőleg senkinek avatatlan agyában sem fordul meg ilyen kérdó s „Mikor hazudik hát a Sz. H. s mikor mond igazat ?“ A „Csodagyermek“ bátor, hősleikü védelmezője van oly jó véleménynyel a szatmári közönségről, hogy felteszi róla, nem kell magyarázgatnia, hogy a színház akkor is — s mire — tanít, midőn a „Csodagyermek“ személyei szólnak hozzánk ! Én is remélem, oh ezerszemü Czézár, nyájas nagy- közönség, hogy szép és hasznos dolgot tanultál a „Csodagyermekből; nevezetesen: megtanultad, hogy az erkölcsösség őrültség s az erkölcstelenség dicsérendő dolog, hogy legszellemesebben akkor fejezzük ki magunkat, mikor legtrágárabban szólunk, sőt Pa- radeux uj elméletéből oly tanokat is elsajátítottál, minőket a népszerű orvosi művek szoktak tárgyalni. Szóval, ezerszemü Czézár, kött katona, az egyszerű és becsületes zsidó, a falu dallos leánya, a gonosz mostoha, a falusi uracs, a finnyás kisasszony, a szerelmes legény s ki tudná elsorolni ez alakokat mind, a melyek a színpadon való első megjelenésük alkalmával képesek voltak oly hatást tenni s a melyek legnagyobb részben még ma sem veszthetnek érdekűkből semmit, különösen ha ólelhü vonásokban, jó alakításban állíttatnak elénk. Az ötvenes években és a hatvanas évek elején az egyetlen nemzeti nyilatkozás, ha tása ennélfogva khzíinithatlan. Ha most látunk előadni egy valóban költői genius-sugallta népszínművet, melyben kevertelen, magyar népünk lép elénk úgy, a mint ól és mozog, tiszlább légkörben érezzük magunkat. Egész uj világ mozog előttünk a színpadon, a mely világból a magyar nép igaz szerelme és gyülölsége ér bennünket és ragad magával. A nép érverése lüktet bennök; ez 8z ő gondblkozásmódja szeretetreméltó egyszerűségével, naiv felfogásával. Az idegen hatást, a nem magyal' izt, azonnal észreveszszük, érezzük, hogy nem vér a mi vérünkből,, nem hús a mi húsúnkból. nszinmuvöKA mi még jellemző a. Jlt, - .(ara vőben. az a színműnek erköh&f o?cs natkozik. . .. lom Az erkölcs általános emberi fot^U- ugyan, de minthogy az erónyeJcBí'k és nőknek megnyilatkozás» mégis sokban függ a véralkaitól, erre nézve az egyes nemzeteknél jelentékeny változások, különbségek észlelhetők. A magyar nép erényeiben és bűneiben is elüt a többi népektől,, bűnös cselekvéseiben többnyire van valami, a mi közeljár a tragikumhoz, s habár nem kevésbbó m tgvetendők és kárhoztatandók a bűnök, mégis szánalom ébresztők és részvétre méltók is. — Sok azért a valódi tragikus elem számos népszínműveinkben. S minthogy a népben a költészet iránt való bajiam nagy mértékben megvan, nem minden költészet nélkül valók abbeli nyilatkozásai is. Dte ha e^t akarjuk találni, akkor fel kell keresnünk a vegyületleu népet, a magyar nép tiszta faját, lenn az Alföld tágas rónáin és sok alakot, melyet népszínműveinkben látunk, mely szinpadon nekünk tetszik, s melyet valódinak mégsem, hiszünk, ott fogunk látni eredetiségében, tapasztalni fogjuk, hogy a költő az életet,, a valódi ham hűt at lan, életet ábrázolta. n nt’p'iziLimuvükuüii u^naiKuzu eiüuics tiszta, szűzies, s merőbben elüt attól a szel- lernől, mely az operettet állengi. Romlott légkör, melyet csak a kiállítás fénye tesz tüihelővé, félig eltakart meztelenség, mely a phiniCzial veszedelmes bűvkörébe csalja, '-r viszonyt mellett, mikor a salonvigjátáld *** vagy a drámábsíi egy keményebb .... ‘ megbotránkoztaiónák találunk. Az kifejezés. , .. ., .. modern társadalmi elet satyra a, operette a . . , n ,, dytonos htogtatasa mellett a “ "18'5’8e!I \ s felületesség - és a ml itt íegnevetsegeseb. ,ndrata,ó h6bort. a rodolog : a csikl, ^ -íz elegendő. Ha ezek De fényes IS, . . , , ,, , . 'két elrontottak, akmar egeszseges érzékem , . . 6 z egyszerűbb alakor nem igen te.sgh.tik a ’ j6 er8k és pokon nyugve népszínmű. P, ,onMnak tenyes kiállítás mellett ezek is u . , , ka szemDa tehat érzékeink kifáradta -abadul- kápráztató operettek szemlélésében, s<. ^ junk a népszínmű tisztább légköréb. szinidirektoraink erre alkalmat nyújtanak. Merhet' Márton.
