Heti Szemle, 1904. (13. évfolyam, 1-52. szám)
1904-01-27 / 5. szám
E ___T 1 SZEMLE“ (5-ik szánü ■ H hilás leütsz a Sz. H. cztkkezője iránt, kt- jó véleménynyel van irántad s ki arra is kioktat, hogy ha puszipajtások beszé hatnék frivol adomákat egym is között, — akkor a színház még sokkal jogosultabban kiálthat ilyesmiket a közönség füleibe, a mely közönség körében fö'ös számmal lehetnek serdülő lányok is. Szóval : a Sz. H.-ot. nem kell bántani, mert. az sohasem következetlen önmagához s sohasem penget olyan eszméket, melyek egy, a közönség éidekeit szolgaló lu| hoz nem méltók: hasonlóképen nem lehet naivnak neveznünk a színügyi bizottságot sem, a mién „nem érzi hivatottnak magát a színdarabok megbirálasára,“ mért igaz ugyan, hogy a vi ág va'amennyi szinügyi bizolt ságának joga van valamely színdarab előadásának betiltására, de — ki tudja ? — talán egyedül a szatmári szinügyi bízó tság kivétel ezen tekintetben s itt ezen les üle nek csak az a hivatasa, hogy legyeket fogdoeson/ — annyi bizonyos, hogy avatatlanul ilyen tekin'ély es bizottságot nem szabad megvádoltunk. A Sz. H. és szinügyi bizottság jóvoltából Krémer ismét adathatja a „Csodagyerme ke." — és mi még is azt. hisszük — open, mert jobb véleménynyel vagyunk róla, mint a S'. H, hogy figyelembe véve a visszatetszést, melyet a darab a legszélesebb körben keltett, nem fog élni a meggondolatlanul adott engt délylyel. Referens. Főtisztelendő Szerkesztő Ur! A „Heti Szemle“ jan. 13-iki szárnál an Andorás név alatt egy czikk jelent meg, mely a munkácsi rk. plébániához tartozó Alsó Schönborn fiiin állapotát ismerteti. A t. olvasó közönség bizonyára emlékezik még két czikkre, mely ugyanezen dologgal foglalkozott. Első telcintetre úgy látszik, hogy egy, — hivatását buzgón átér zó és hivatalos kötelességeit pontosan teljesíteni óhajtó tanítónak méltó és Hol lelhető föl a lelki nyugalom? Sokszor el-elgondo!kozom az élet mu landóságáról és mindig valami kimondhatatlan vágy tölti be szivem. Mindannyiszor még egyszer gyermek szeretnék lenni, hogy még egyszer boldog lehessek. Oh, mert e jelen olyan sivár, olyan örömtelen ! De régen! Mennyivel másképen volt minden, én boldog voltam, végtelenül boldog, mimha csak álmodtam volna mindazt, de nem, nem álom volt, hanem tiszta való. Olyan jól emlékszem egyes mozzanataira ifjúságomnak, mintha csak mind most iörtént volna meg. Pedig régen, nagyon régen volt de hát a jelen olyan sivár, olyan örömtelen, hogy az ember önkénytelenül is felidézi boldogabb kori emlékeit. Semmi gondja nem volt akkor az embernek, nyugodtan ólt, de most, az a nagy lelki kin, amely néhi majd szétrepeszti a kebelt, arra figyelmezte', a mi vol , az mncs már 1 Az ember keresi, kinek az örömében osztozhatna, hogy egy kissé derűsebb napok virradnának már reá, mert a sok ború megöli a lelket, komorrá teszi. Társat keresünk, ki talán még egy kis örömöt képes lenne ürömmel telt poharunkba csöpögtetni és csak jogos feljajdulásai e sorok.*) Mi azonban, kik a viszonyokai közelebbről ismerjük — azt kuli kons átélnünk, hogy Andorás ur soraiban a czikkezés egyik hgelső kelléke hz igazság és hűség hányzik, miért is a t. olvasd közönség tájékoztatására okvetlenül szükségesnek tartjuk az ügy végleges n*-fe jezéseként az igazság érdekében a következőkéi kijelenteni : AUó-Schönborn tiszta katholikus község, jó éizésii, vallásos és hazafias népl ikja, mely tanítójában, mint egyedüli tanult emberében feltó lenni megbízik és ügyes-bajos dolgaiban, vezéreként ösmeri és keresi fel.— Az Istentől reá mért elemi csapások — áradások, utóbbi időben három nagy tűzvész miatt elszeg« nyedett ; szívesen magára vállalt anyagi kötelezettségeknek nehezen képes megfelelő időben eleget lenti. — A kibontott és hangzatos czimekkel előadott zászlót, melyet a ezikkező ur em'it, a jó nép meglátta és örvendett neki; sajnos azonban, azt hamar bevonta és a helyett, hogy több szőri lelkesítésével és fáradozásával a nemes eszméknek híveket szerzett, volna, látva azt, hogy felszólalása első pillanatra látszólag a pusztában kiállónak szavaként hangzott el. — nem tudni mi okból — egyszerre elzárkózott, a néppel nem érintkezik, sőt a hozzá folyamodókkal szóba sem áll és a vállalt kötelességeket sem teljesíti. Az iskola tarthatatlan voltára vonatkozólag megemlítjük, hogy annak érdemes igazgatója, Forgách János prépost,-plébános több óven át százakat költött, csupán azért, hogy az allamositá-i törekvéseknek gatat vessen és legújabban is, midőn a nép fizeini képes ne ii volt, pótolta a hiányt, mert nagyobb összeget előlegezett tanítói fizetés cztimn. 1 Akkor pedig, midőn „az iskola hihetetlen nyomorban vergődik,“ kérte a tanítói, hogy a szükséges felszerelésekről költségve tést adjon be, és hogy azt ismét saját pénzéből fedezze, —- Andorás ur fölöslegesnek tarlotla azt benyújtani, hanem a helyett a Tanfelügyelőhöz siet, tőle várván az orvoslást. — *) Mi is így fogtuk fel. Szerk. nagy ritkán találunk. Mindenkit, a saját dolga foglal el, a másiké után senki nem érdeklődik, de hogy is, hiszen olya t h ládat- lan a világ, oly háládatlan az emberiség. Álnok kópmutatás, csalás az egész barátság, nem talál az ember résztvevő kebelre sehol. De mégis, mégis 1 Ha szenvedés ért, fordulj egyetlen hű barátodhoz, a szabad természethez, sírd ki magadat az ő keblén kedvedre és meglásd, ő részvéttel fog irántad viseltetni. Nézd, fájdalmaddal annyira meghatottad őt, hogy már könnyezik, együtt sir veled. És mikor már kisirta magát, megakar téged is vigasztalni. Elűzi arczodtól a komor fellegeket és örömmosolylyal szól hozzád : — Ne sírj, nézd, borúra derű következik. Ennek bizonyítékául a kisirt könycsep- pek százezreit a nap meleg sugarai felszívják és már semmi nyoma sincsen az előbbi fájdalomnak. Vigasztalódjál te is, mert a legkeserübb fájdalom is édes örömmé válik, s ki nem tud szomorú lenni, az nem érezhet igaz örömet sem. Vagyha még mindig vérzik szived és nem tudsz még tnegbékülni a világ múlandóságával, akkor tanulj meg lemondani. Nézz szét a világban, hány önmagával meghasonlott lelket látsz és kérdezd meg m.) 3 Az iskola igazgatója 50 kor. értékű könyveket szerez be, — ismét saját költségén, Andorás ur azonban nem véli szükségesnek többszöri felszólításra sem, hogy azokat átvegye és tanítványai között ki- oszsza. — Ámde kellemes dolognak tartja azt, hogy mint ..hivatásos“ kánior-tanitó, midőn részére az igazgató négy napi szabadságol engedélyez, tizenöt napig legyen távol és a karácsonyi ünnepek alkalmával engedóiv nélkül kántortanitói helyét hosszabb időre e'- h gyjrt é- feljajduljoa, hogy helyben szent misét nem hallga.h i on. Ezért két rendbeli kihágása fegyelmi eljárás aha esik. A czikk azon részér, „hogy papunk akkor van, hí temetőbe kisérünk egy kimúlt hívünket, a leghatározottabban visszautasítjuk és egyszerű rágalomnak nyilváni juk, mert nem számítva az igazgató hivatalos látogatását és a három hónapig tartó járványos betegség alkalmával igen gyakori beteglátogatást és tekintve azt, hogy Munkácsnak 65 fiiiája és 10 temploma van, az alsó- schönborni templomban 1903. év szept. hó 1 -tői, amikor Andorás, alias Csanálosi Endre ktanító ur állomását elfoglalta, hivatalos be- jegyzós szerint 28 énekes szent misét végeztünk. Egyik fiija sem látta tehát a papot anv- nyiszor, mint Alsó Schönborn. Sapienti sat. Andorás urnák pedig azt mondhatjuk, hogy több vallásos érzés, a nép botránya, mert még nem látta keresztet vetni, elöljárói iránt, való köteles tisztelet, okosság, tapintat, türelem és a néphez való leereszkedéssel ta- nitói hivatásának könnyebben megfelelhet, sőt „haldokló kórágyán összeaszó szegény népét“ az általa említett idegen elemtől is, megszabadíthatja és valóban boldogíthatja mig így a szent ügynek sírját ássa, önmagát veszedelembe döntheti és a komoly tanítók sorából kizárja. Munkács, 1904. jan. 17. Kiváló tisztelettel: Pásztor József, Dr. Bakkay Kálmán, munkácsi káplánok. tőlük, mitől reményük meggyógyulásukat? Mindenik mást fog mondani neked, de tudod, melyikre hallgass? Arra, ki az alázat és felebaráti szeretetnek köntösét viseli és igy szól hozzád : — Ifjú, beteg vagy ? Jer velem, a kolostor néma, méla csendje neked biztosan nyugalmat ad. Kövesd hivó szavát, menj a komor klastrom falai közé, ne hidd, hogy komolysága elriasztói Ha valahol, úgy ott biztosan feltalálod azt, mit oly sokáig hiába kerestél, lelkednek nyugalmát ! Háborogni fog még kedélyed egy kevéssé, de mint a tenger, midőn a vihar lecsöndesült, csak lassan nyeri vissza sima felületét, úgy a te lelked is a sok zaklatás után újra felvidul. Óh, ezt csak azok ludnák elmondani, kiknek egész világát a kicsiny czella képezi, de a kik e kicsiny czellát oda nem adnák a legfényesebb királyi teremért sem. Mit nekik a világ a maga csalóka fényével, hiú ábrándjaival. Eltemetkezni a magányba és nem törődve semmivel Istenen kívül, ez, egyedül ez képes nyugodiá tenni. „Menny, föld, tűz, viz, levegő ég, Gyöngy, arany és minden kincs ; Mit fárasztjátok elmémet ? Nyugodalmam addig nincsy Míg fel nem talállak téged ~ Istenem és mindenem Sx.
