Heti Szemle, 1904. (13. évfolyam, 1-52. szám)

1904-10-26 / 44. szám

nek nincs nagyobb czéljok, mint a hit megszilárdítása, a társadalom erkölcsi alapjainak megerősítése;

igy hozzájárul a nemzetfentartás nagy münkájához.

, * ^ A katholikusok nem támadnak jenkit, és viszont saját jogaikból sem engednek. Épen nem czéljok a többi felekezetek jogainak megcsonkítása ; ők csak azt követelik és annyit, a mennyivel a többi felekezetek rendelkeznek. Követelik, hogy minen téren egyforma elbánásban részesüljenek ; követelik tehát, hogy valamint a többi feleke- zetnek van önrendelkezési joga vagyona és iskolái felett — úgy legyen a katholikusoknak is; vagyis követeli az autonómiát. Meg akarják szüntetni azt a félszeg állapotod hogy a katholiczizmust Magyarországon harmadrendű tényezőnek tekintsék és hogy valakit katholikus vallása miatt a legkisebb kellemetlenség érje. A katholiczizmus el akarja foglalni azt a befolyást, ami megilleti őt, mint a legnagyobb, legrégibb és Magyarország történetében legfontosabb szerepet játszó egyházat. Követeli tehát, hogy a törvényekben, társadalomban az ő elvei úgy vétessenek tekintetbe, a- mint azt múltja és jelen nagysága joggal megkövetelheti.

Nem tervez tehát támadást; de viszont nem kívánhatja senki, hogy azon egyház, mely ott állott nemzetünk bölcsőjénél és egy évezreden keresztül osztozott annak minden örömében és fájdalmában, ezen egyház ölbe tett kezekkel nézze, hogyan akarnak holmi jövevények az ő örök elveivel szemben idegen erkölcsöket, pogányfelfogást oltani a nemzet szivébe.

Ezt tűrnie nem lehet, nem is szabad. Kard foglalta el, de kereszt tartotta fenn á hazát; Magyarország romlása ott kezdődik, amint a ke2 __

Va

nDak aztán, akik sem nem rövidlátók» sem tekintélyt nem akarnak maguknak szerezni, csak azért nyergelik meg orrukat, mert evikkerük keretje aranyból van.

Ezek nagyon kapzsi emberek, mert annyira szeretik az aranyat, hogy folytonosan szemük előtt akarják látni ; s ezért teszik oly közel a szemükhöz. Náluk nem az üveg, hanem annak aranykerete a fő.

Már elárultam, hogy van arannyal- és ezüsttel nikkelezett pápaszem Ó3 evikker.

Az aranykeretesek viselői azonban nem olyan rövidlátók, mint az ezüstözöttéi: mert ez már igy divat.

Egyesek szállóigéje, hogy ez vagy az az ember rózsaszínes üvegen nézi a világot, csak alaptalan rágalom, mert a pápaszemek, üvegje mindig színtelen kristály üveg, kivéve ha ablaküveg van benne. De közönséges ablaküveget csak azok használnak, akik már egyáltalán nem találnak olyan domború vagy homorú szemüveget, amelyiken úgy lássanak, mint ahogy különben szabad szemmel látnak.

Vannak egyes emberek, akil^, sötét szemüvegen nézik a világot. Ezek barna, vagy fekete üveget tesznek szemükre ; még pedig azárt, mert"igy akarják kijelenteni a világ, nak, hogy ők a szerelemre nem reflektálnak.

reszt uralma szűnni kezd. A kereszt, a keresztény elvek uralmának visszaállításáért kell küzdeni.

Evégből meg kell mozdulnia az egész keresztény társadalomnak, ki kell venni munkáját, mint egyik nagy szónokunk mondotta, mindenkinek, aki hisz, remél és szeret. Munka jut bőven mindenkinek, A kereszténység azon kovász, mely a társadalom minden rétegét átjárja s annak legkisebb részét is képes erjedésbe hozni. Az örök életet állítja első sorban elénk, de megtanít e földi életre is.

Bámulatos az a kép, mely elénk tárul, ha ezen eszmék munkáját nézzük. Látjuk azt a mustármagot, mely terebélyes fává nő és ágai közt az égi madarak menedéket találnak. A katholiczizmus is védő szárnyai alá veszi a földmivest ép úgy, mint az iparost, a gyári munkást ép úgy, mint a cselédet, kiket különféle egyletekbe tömörít, melyekben védelmet és menedéket találnak. Fel keresteti a betegeket irgalmas szivek adományaival, gyámolitja az elhagyottakat, még azokról sem feledkezik meg, kik vándorbotot véve kezökbe, idegen országokba költözködnek ; ezeket is figyelemmel kiséri és óvja a hitet, erkölcsöt rontó s elzüllést előidéző veszedelmektől. Vigasztal, felemel, oktat, táplál, őrködik: s mindezt avval a hatalmas fegyverrel éri el, mely egyedül az ő tulajdona, melyet örökségül nyert isteni Mesterétől, az örök szeretettől.

Ilyenkor látszik az egyház nagysága ; ilyenkor bontakozik ki egész fenségében az ő hivatása. A katholikus nagygyűlés sikeréből legyen szabad [azon reményt merítenünk, hogy ezen nagyszerű hivatás megvalósításához minél több munkás is fog egyesülni és részt venni a keresztény elvek terjesztésének nagy munkájában.

HE T I SZEMLE» (44-ik

S amennyiben nem akarják, hogy szemük ben a másnemüek titkos érzelmek értelmét kiolvassák — szemükre fekete pápaszemet tesznek. — Ezek a pesszimisták.

Némelyek fekete evikkerüket fekete órazsinóron tartják. Nem mintha evikkerük egyúttal az órát is mutatná, hanem mert vagy ^nincsen órájuk, amelyet a zsi. nórra akasszanak. Vagy — .hogyha esetleg arcuk verejtéke közvetlen lovagias összeütközésbe találna kerülni másnak munkás tenyerével, hát az orrukon ülő evikker földre búk va ne törjék össze, hanem legközelebbi intézkedésig függőben maradjon. Van ilyen zsinór vékonyan sodrott aranyból is, de ez már nem fekete, hanem sárga.

Ha valamely halott megüvegesedett szeméről hallunk, nem szabad mindjárt szemű vegre gondolnunk, mert a halottak szemüve- gesedóse egészen mást jelent. Azt tudnillik : hogy ők már olyan rövidlátók lettek, hogy semmiféle pápaszemmel nem láthatnak. Ha tudniillik valakinek eszébe jutna, pápaszemet tenni a halott megüvegesedett szemére, De ez fölösleges munka volna, mert ők már az örök álmot alusszák ; álmában pedig — mint mondám — senkinek sem kell szemüveg.

Újlaki.

Á szövetkezetek a helyes nemzeti öntudat és lelkiismeretesség ápolói.*)

Nagy, sorvasztó szárazság volt. A fák lombjai szomorúan hullatták megperzselt leveleiket. Még egy kevés idő és a mezőség is kopaszon, kiégetten marad.

Végre hosszú, kinos várakozás után egy kis magános felleg úszik lomhán a látóhatáron. A fák megmozdulnak. Mintha csak még egyszer uj élet után epednének, megszólítják a közeledő felleget:

— Oh szánj meg minket! Hullasd reánk rég várt cseppeidet.

— Nincs annyi erőm — válaszolt a felleg, hogy elég esőt adjak nektek. Én csak lombjaitokon csilloghatnék, de a gyökereket megáztatni nem tudom.

— Csak áztass meg minké*, legalább éljünk mi. Majd agyőkért is éltetjük.

És hull az eső csendesen, apró, csillogó, harmatszerű cseppekben.

A levelek, mintha megint élnének, felocsúdnak mint az ember, hosszú, zsibbasztó álomból.

De haj! Meddig tart ez az élet?

A gyökér száradni kezd; és ha végkép kiszárad, gyöngülni, pusztulni fognak a lombok is.

*

Ezt a kis allegorikus képet én tükörnek tekintem, melyben ami édes hazánknak, ami magyar népünknek, ami társadalmunknak a közeli időben való helyzete, képe a leghüebben tükröződik vissza.

Ami társadalmunkat, az uj Magyarországot is úgyszólván elbódultan hatalmas eszmékkel,“fa kor lázas haladásának izzó szenvedelmeivel akarták nagygyá, boldoggá tenni. A nemzet élőfájának siettetett, a természeti fejlődést átlépő gyors virágzatában, műveltségében, intézményeiben óhajtották látni a nemzet haladását és izmosodását . . .

De a gyors, a természetellenes óIdí és haladni vágyás kezdette megboszulni magát.

Nagy, sorvasztó szárazság, veszélyes nemzeti aszály következett be.

A jobb lelkek, a társadalom redőibe is mélyen belátó bölcsek egyszerre esak vették Ó9zre, hogy a megizmosodott törvénykönyvek, a magasra szökött kultúra, az idegszálakra emlékeztető vasúti hálózat, a tudomány, a kereskedelem, a gyári ipar . . . mind mind együttvéve olybá tűnik fel, mint az allegóriában említett magános felleg, mely bevallotta, hogy:

— Nincs nekem egymagámban elég erőm arra, hogy nektek egész életet adjak.

Mindazon tényezők, melyek az uj Magyarország jövőjét munkálni siettek, erőtlennek bizonyosultak arra, hogy a nemzet gyökerét, a népet, tehát a nemzetet maguk nem bírták eléggé táplálni. Csoda-e tehát, hogy ez a nép, a nemzet gyökere pusztulni gyengülni kezdett.. Éppen, mint a fa gyökere, melyhez az éltető nedv nem juthatott . . .

E meggyengülésnek, e kezdő pusztulásnak szomorú jelensége, különösen két irányban jelentkezett. És pedig :

A nemzet nagyobb tömege, a nép kezdette elvesziteni keresztényi és nemzeti öntudatát és ezzel veszélyeztetve volt maga a nemzeti lelkiismeret is.

Mi a keresztényi és nemzeti öntudat (e kettőnek összeí'orradása) ? Az, hogy a magyar ember nemzeti hivatását betölthesse.

*) Irta és elmondotta a perbenyiki szövetkezeti Nagygyűlésen Bodnár Gáspár kir. kath. tanitókóp- ző-intézeti tanár.

szám.)

___________________________________