Heti Szemle, 1904. (13. évfolyam, 1-52. szám)
1904-01-27 / 5. szám
XIII. évfolyam Szatmár, 1904. Január 27 5-ik szám POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — 3—' — — — — 6 korona Félévre — — — — — — — 3 „ Negyedévre — — — — — 1 * 50 „ Tanítóknak, és kézműiparosoknak egy évre 4 korona. E yes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő H Á T H O K Y E N D U E. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY HAJTÓ“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány- sajtó“ czimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyilttór sora 40 fillér. •A. lap meg-.jolonilc minden szerdán. Ultramontán, klerikális, néppárti!. . . A zsidó-liberális sajtó hozta forgalomba ezoket a jelszavakat, meg akarván bélyegezni egyeseket és testületeket, akik és a melyek nem az ő ezoflis szájokize szerint mérték a haza fi ságot. És meg kell vallanunk, hogy az az „üvöltés“ (az ö slágvort- jok szerint élve) meglehetős kárt csinált a tiszta hazafiul érzelemben. Szinte kezdettek szégyenkezni azok az önzetlen egyének, akik különben tudták, hogy szivük szinarany, ha «Jupiter tónánsnak ez a lesújtó Ítélete illette őket. A közélet mezején harczoló önzetlen egyének mintegy pironkodva kezdték vissza vonogatni | szárnyaikat, sőt némelyek talán til- I takoztak e kiközösítő szózatok ellen, j magok is mintegy a politikai karakterbe vágó symptomákat ismervén fel e lealacsonyitó szólamok gúnyos leple alatt. A koczka azonban nagyon gyorsan fordult és hogy fordult nem kis része van benne épen a zsidó-liberális sajtó üvöltésének. Miért? . . . Mert épen ők voltak azok, mihelyt valaki egy szemernyit mert cselekedni a közjó érdekében, mindjárt ráhúzták az ő szájokból épenséggel nem megtisztelő módon hangzó neveket. Úgy hogy ezen a jusson ma már ott vagyunk, hogy akit ultra- montán és a többi nevekkel illet meg az internaczionális szólószabadság, az nagyon megtisztelve érezheti magát, mert ez ma már körülbelül azt jelenti, hogy itt egy karakter, akinek leikéhez a gscheftelés szelleme nem tudott beférni. Még csak pár óv.vel ezelőtt is agyba-főbe verték velük a legagili- sabb, a legtevékenyebb egyéneket, és valljuk meg őszintén, meglehetősen sikerült befolyásuknak élét venni a társadalomra, ma azonban már maga a társadalom kezdi belátni, hogy épen az a kikiáltott „ultramontán“ az ő vezére és jó barátja, akit behunyt szemmel is követnie kell, aki posványba vinni nem fogja soha, hanem az ő existent; z i áj ána k b izt < >s i fí.-sán fá radoz i k. Apponvi Albeit kezdetben csak „klerikális“ volt, mikor aztán hova tovább többet tett a nemzet és közjó érdékében, lett belőle „ultramontán és jezsuita.“ Ma pedig azt mondja róla a legszélsőbbali becsületes sajtó, hogy egy olyan magasan álló jellem, akit politikus még Magyarországon nem közelitett meg. Bartlia Miklós amint el kezdte hangoztatni hatalmas Phitippikáit, melyekkel letarolta a kazár koponyákat, midőn a Kolozsváron meny- dörgő B chi ff a Dezsőnek meg merte mondani, hogy csak a fülei lehetnek olyan nagyok, mint Proltászkának az eszejárása, röktön klerikálissá változott a zsidó liberális sajtó szemében, holott ő nem klerikus, sőt nem is pápista, de teli vér kálvinista. Széli Kálmánt applauzussal fogadták kezdetben, de midőn látták, hogy a jog, törvény és igazság jegyében utazik, amely térre ők követni nem tudják, röktön felfortyant ellene az ultramontángyüdülő lelkiismeret, s ennek a jegyében csakugyan búk nia kellett. Széli azonban meg lehet elégedve a rásütött bélyeggel, mert aeráját a nemzet ma is visszakiáltja, és készséggel ismeri el, hogy Magyarországnak a liberális tatárpusztitás óta ilyen miniszterelnöke nem volt. Héderváryndl már elegendő volt az ő katholikus volta, hogy szabad folyást nyerjen a kazár aknamunka. Őt különben védeni nem lehet, nem is akarjuk.# Mikor Darányi megkezdte a felvidéken felszabadító munkáját, és az uzsorás pájeszeseknek odaloppintott a lábok hegyére, lett egy olyan országra szóló felfortyanás, amit Egán- vérrel kellett megpecsételni. A kálÁECZA. Egy vergődő lélekhez. Keseregsz, há bongsz S egyre emlegeted, Mennyire meguntad Ifjú életedet. Duzzogsz sorsod ellen ; A halált kívánod; Azt hiszed, majd akkor Teljesedik álmod ! Fáj, hogy nem hízeleg Ez az élet neked S minden kívánságod A szivedbe reked. Mondd, mikor nem ragyog A napnak zugára ? Nemde, ha fényének Fell eg útját állja ? S mikor nem fog rajtunk Az Isten áldása ? Ha lel künknek sötét A gondolkozása. Nem nyílik virága Hervatag növénynek; Nem teljesül vágya Kételkedő szírnek, Kiszáradt (jalg leszen Minden reménységed, Ha e földet véled Orömid fészkének. Megmondjam, mi hajód ? Mért tépnek a gondok ? Jó, ámde jegyezd meg, Amit neked mondok! Nézd a virágokat, Miképen táplálja Kedves virulásra Harmat s nap sugara . . . Mért épitsz légvárat ? Hisz azt jól tudhatod, A földön sem biztos Időleges lakod. Életvidám ságot S boldogságot, — hidd meg, Az Isten kegyelme Ad csupán a szívnek. Mig hát szived vágya Csupán földi dolgok, Nem lehetsz igazán Soha, soha boldog ! . . . Beregi Sándor. A népszínmű. A világot jelentő deszkákon a kiállitá- so3 operettek ós bohózatok járják. Ezek a szellemi termékek bőven, gazdagon ellátják a szini repertoirl. Ezeket, is adják nyakra-főre. A népszínműnek c-^ak néha-néha jut a szin'-szezon alatt egy-egy est. Talán könyö- rüleiből, talán megrendelésre, talán változatosságból. Ez a moslohaság egy csöppet sincs a rendjén, mert a Szigligeii teremlette genra — a népszínmű még most is, azt hiszem, élvezetei, nyújthat, nemes, becses szolgálatot tehet a magyar nemzetiségnek, hogy a népet és tőrülmetszett alakjait a színpadra hozza szokásaikkal, gondolkozásmódjukkal, erényeikkel ós félszegsógeikkel, egészségest humorával, mély, költői érzületével. Vagy talán nem szívesen látjuk ós nem érdekel bennünket a gavallóroskodó, szegény legény, az egészséges érzékű csikós, a sző-
