Heti Szemle, 1904. (13. évfolyam, 1-52. szám)
1904-08-10 / 33. szám
„HE T I S Z E ML E“ (33 ik szám.) I * *, "V f tafciMssal az állam bizon meg férfiakat Ez az állami munkástanitó sfikkal képzettebb lesz, mint a mai eg^qWaluságban tengődő előadók, s ^z esetben, ha e szervezeteknek tanítás a czóljok, sokkal jobban fogják hivatásukat betölteni. Csak igy lehet lesz elkerülni, hogy a szakszervezetek a sztrájkügyekbe beavatkozzanak, s anyagi befolyásukkal megteremtsék a másik torzképet, a sztrájk-kényszert. Mert ma, ha elhangzik a parancsszó, minden szervezett munkásnak kötelessége abbanhagyni a munkát. Aki dolgozni mer, fenyegetéssel, sőt bántalmazással riasztják vissza, aki munkába áll, annak nevét gyászkeretben mint kiközösített munkást pellengérezik ki. Mi ez egyéb, mint bűnre való csábítás és a bűn feldicsérése, melyért kérlelhetetlen szigorral kellene sújtani az elkövetőt. Útját kell vágni ennek a sztrájkkényszernek, az élősködő izgatóktól meg kell szabadítani a népet. Csak ily módon lehet az egyensúlyát vesztett munkásviszonyokat kiegyenlíteni s iparunkat újból a fejlődés útjára terelni. Bj. Városi közgyűlés. Városunk lörvényhatósága Kristóffy József főispán elnöklóse mellett tegnapelőtt délután tartotta meg augusztus havi rendes közgyűlését. A gyűlésen a bizottsági tagok csaknem teljes számban jelentek meg. A közönség érdeklődése is oly nagy volt, hogy a karzat tömve volt kiváncsi hallgatósággal. A rendkívüli nagy érdeklődést a tárgysorozatba fölvett gör. kath. lelkészi állás betöltése keltette fel. Kíváncsian várta mindenki, hogy a pályázó lelkészek közöl kié lesz a győzelem. A gyűlés megkezdése előtt csak kérem, mire való ez a szorgoskodás ? Jó lenne, ha ez az ellenzőrzés czéljából történnék, de hisz az utasok fele jegy nélkül utazik I — Nézze csak uram ! pattant fel Podtyakin.— Legyen szives bebizonyítani az állitását és ha ön meg nem szűnik lármázni és a közönséget háborgatni, hát ón kénytelen leszek önt az állomáson leszállítani és az esetről jegyzőkönyvet venni fel. — Ez felháborító, — méltatlankodik a közönség. Beleköt a beteg emberbe ! Nézze csak, legyen kímélettel ! — De hisz ő maga gorombáskodik, — ijed meg Podtyakin. — Jól van, ón nem veszem el a jegyet. Csak hogy önök magok is tudják, hogy a szolgálatom ezt parancsolja. Ha nem a szolgálat, hát természetesen . . . Megkérdezhetik az "állomás főnöktől is . . . kérdezzenek meg bárkit ! Podtyakin vállat von és távozik a betegtől. Eleinte sértve és némileg lefőzve érzi magát, de később, végig járva kót-három kocsit, főkalauzi keblében bizonyos nyugtalanságot, mely lelkiismeretfurdalásra hasonlít, kezd érezni. Csakugyan nem kellett volna felköltem a beteg embert, gondolja magában. Különben én nem vagyok hibás. Azt hiszik, hogy én jókedvemből, mert nincs más dolgom, teszem ezt, azt meg nem tudják, hogy a szolgálat azt kívánja ... Ha nem hiszik, előhivathatom hozzájuk az állomásfőnököt. a benfentes városatyák tudták, hogy a vá lasztásból a mostani közgyűlésen nem lesz semmi sem. És csakugyan úgy is volt. Mikor a választásra került volna a sor, a helyettes polgármester előadta, hogy a polgármester, ki most szabadságon van, a tanácstól kapott ama megbízatásnak, hogy a pályázó lelkészek felől részletes informátiókat szerezzen be, eddig nem tehetett eleget, miért is indítványozta, hogy a választást halasz- szák el a szeptemberi közgyűlésre. A főispán igen fontosnak tartja, hogy a pályázók életkörülményeiről, politikai magatartásáról a tanács tudomást szerezzen. O is a halasztás mellett van s elnöki jogánál fogva a választást levette a napirendről. A bizottsági tagok a főispán felvilágosításai után bele nyugodtak ebbe. Heinrich bizottsági tag a választás rnegejtóse mellett szólalt fel. Szerinte a választást a közgyűlésnek márazért is meg kell ejteni,bogy ezzel az az áldatlanviszály, mely a gör. kath. egyház belbó- kójót annyi idő óta dúlja, véget érjen. — A főispán ezek után is ragaszkodott kifejtett álláspontjához. Részletes tudósításunkat a következőkben adjuk : A közgyűlés 12 pontból álló tárgy- sorozata a hitelesítő küldöttség megválasztásával vette kezdetét. Ezután a polgármesteri havi jeleutését Ferencz tanácsjegyző olvasta fel. Kevés dologról emlékezett meg e jelentés. Legfontosabbak voltak a szalmát'—mátészalkai, szatmár—bikszádi vasutak s a kültelki állami iskolák ópitósi ügyei. A Gregersen czég a vasút terveit újólag elkészíttette, azokat a városnak megküldötte. A város a terveket jóváhagyás végett a kereskedelmi miniszterhez felküldi azzal a kérelemmel, hogy a miniszter a pótbejárást sürgősen rendelje el, hogy a vasút építése még az ősz folyamán kezdetét vehesse. A köz- oktatásügyi miniszter az állami iskolák terveit leküldötte a városhoz, a költségeket pépig kiutalta. Az árlejtés megtartása után az építkezés már kezdetét vette. A hajhálóipar Állomás. A vonat öt perczigáll. A harmadik csengetés előtt az említett II. osztályú kocsiba bejön Podtyakin, utána az állomás főnöke lépdel piros sapkában. — íme ez az ur, — kezdi Podtyakin, — azt n.ondja, hogy nincs jogom tőle a jegyet kérni és ... és haragszik. Kérem, állomásfőnök ur, megmondani neki, szolgálatból kórem-e ón a jegyet vagy csak úgy? Uram, — fordul Podtyakin a szálas emberhez. — Uram! megkérdezheti az állomás főnöktől, ha nekem nem hisz. A beteg felriad, mintha megcsípték volna, felnyitja a szemét és siró arczot vágva, oda dől a díván támlájához. — Istenem ! Bevettem újból egy port és épp elszunyadtam, ő meg újra itt van . .. itt van 1 Kérem, legyen kímélettel ! — Beszélhet {az állomásfőnök úrral . . . Van-e jogom kérni a jegyet vagy nincs? — Ez már tűrhetetlen dolog! Fogja itt a jegye. Fogja ! Még veszek öt jegyet, csak engedjen nyugodtan meghalni. Nem volt ön soha beteg ? Érzéketlen egy nép ! Ez valóságos szekatúra ! — méltatlankodik egy katonás kinézésű ur. Máskép nem bírom felfogni ezt a kötölőzködést ! — Hagyja el, —ránczolja össze a homlokát az állomásfönök, megrántva a Podtyakin karját. Podtyakin a vállát vonogatja és lassú léptekkel kimegy az állomásfőnök után. iránt a közönség városunkban nem nagy érdeklődést mutat. Eddig 25 növendék sajátította el annyira a munkát, hogy odahaza önállóan dolgozhat. A jelentés tudomásul vétele utón a gör. kath. lelkészi állás betöltése következett volna, de mint fentebb említettük, a választást a jövő hónapban fogják megtartani. A szatmárhegyi gyógyszertár épületének átalakítása ügyében szintén a jövő hónapban, a rendes közgyűlést megelőző’rendkivüli gyűlésen fognak határozni. Az esküdtek alaplajstromának kiigazításához bizalmi férfiakul: Komka A., Antal K., Korányi J. és Gyulai L. bizottsági tagokat választották meg. Az iparos dalegyletnek, mely a lugosi dalegylet 50 éves jubileumán részt fog venni, a szakosztály elutasító javaslatának mellőzésével, 300 korona útiköltséget szavaztak meg. A Kölcsey-kör is segélyért fordult a városhoz, hogy múzeumát s könyvtárát a nagy- közönség részére a nyújtandó évi segélylyel megnyithassa. Többek felszólalása után a kör részére egyelőre három évre évi 500 korona segélyt szavazott meg a közgyűlés. A tisztviselők óvadékát fixösszegben állította össze a tiszti főügyész. Az erről beterjesztett határozati javaslatot elfogadták. A németi gör. kath. kántor fö dbeli javadalmának mikénti felhasználása ügyében a hitközség s a város kölcsönös nyilatkozatai után a közigazgatási bizottság fog dönteni. A város beterjesztendő nyilatkozatában annak fog kifejezést adni, hogy a földbeli javadalom ezután is a kántor javadalmazására fordítandó. Ayitra vármegyének átiratát a magyar szellem ápolása, erősítése és a magyar faj . védelme táigyában, hasonszellemü felirattal fogják támogatni. Ugyanígy határoztak a magyar országos gazdasági egyesületnek a galíciai és romániai bevándorlás megakadályozása tárgyában küldött átirata fölött is. Légy itt okos ! — töpreng magában. — Miatta hívtam elő az állomásfőnököt, hogy értse meg, hogy nyugodjék meg, ő meg . . . veszekszik. Második állomás. A vonat tiz perczig áll. A második csengetés előtt, amikor Podtyakin a buffet mellett áll és selters-vi- zet iszik, két ur jön hozzá, az egyik mérnök kinézésű, a másik katona köpönyegben — Nézze csak főkalauz ur! — fordul a mérnök Podtyakinhoz. — Az ön eljárása a beteg utassal szemben felháborította az összes szemtanukat. Én Puziczki mérnök vagyok, meg az ezredes ur. Ha ön bocsánatot nem kér az illető utastól, hát mi panaszt emelünk közös barátunk, a forgalmi főnök előtt — Uraim, de hisz ón . . . de hisz önök . . . hebegte Podtyakin. — Magyarázatokra nincs szükségünk. De figyelmeztetjük, ha nem kór bocsánatot, mi vesszük védelmünkbe az illető utast. — Jól van, ón ... én kérek . . . kérem . . . Fél óra múlva, Podtyakin kieszelve olyan bocsánatkórő phrasist, mely kielógitenó az illető utast és meg nem rontaná az ő méltóságát, bejön a kocsiba ! — Uram ! — fordul oda a beteghez. Hallgason meg, uram ! A beteg felriad és felugrik. — Mi az ?
