Heti Szemle, 1904. (13. évfolyam, 1-52. szám)
1904-06-30 / 27. szám
„HETI S Z E M L E‘ (27 ik szám.) Golombiere Kolos élete és lelki naplója. Aránylag rövid időközben ismét találkozunk a Wolkenberg nevével. Előbb az egybázszónoklat terén, majd ismételten a hitbuzgalmi irodalom mezején. És jól esik őt látnunk akár itt, akár ott; mert magasabb irányban haladó irodalmi tevékenységének valamint, a rugója, úgy a czélja is mindenkor a kegyelem rendjébe emelt embernek fölüditóse, lelki tökéletesi- tése. Jelen vállalkozása is — Haitién Fe- rencz müvének átültetésével — ennek a nemes irányú, szép törekvésnek a bélyegét viseli magán s épen ezért méltán kelt örömet a tiszta szellemi táplálék után vágya- kozók sziveiben. De lássuk a müvecskét közelebbről. A 283 oldalra terjedő imakönyvalaku mű egy vonzó kedves életnek szelíd örömét s bátor szenvedését, hivatásteljes bensőségét s áldozatos tevékenységét; szóval példányszerü összhangzatosságát tárja elénk. Hogy a földi salaktól s annak rendetlen szeretetétől elvonjon, felemel az Istenért való dolgok zavartalan, tiszta fénykörébe; mert ez lengi körül a Colombiere csodásán bájos alakját, mely — miként helyesen jegyzi meg Wolkenberg előszavában — a léleknek, a bensőnek igaz, teljes és őszinte története — szemben a szentek történetével, melynek vonásai néha igen halaványak — máskor meg nagyon is túlzottak. A mű 12 fejezetben mint ugyanannyi tükördarabban csillogtatja Colombiere-nak erényeit, melyek végül az eszménykép igaz bájával és szépségével bűvölik el az olvasót. Előttünk vezeti őt a szerző keresztül az élet tavaszán a a pályaválasztás szorongat- tatásain a Jézus társaságába, a legtökéletesebb szerzetes-rendbe, mely az önmegtagadásnak s Isten szolgálatának kipróbált iskolája. Itt irányul tekintete először a Jézus szentséges Szivére, melynek később apostola lön. És itt, a szívnek iskolájában fejlődik ki meglepő arányokban lelkének szépsége, melynek öntudatlan, sugallatszerü megnyilatkozása az úgynevezett lelki napló. bácsi. És azt is mondják, hogy mindig töltött revolver van a zsebében. És Dúsának mindent elmondtam, amit Kempelen bácsiról tudtam, hogy agyonlőtte Suskovics bácsit és, hogy Suskovics néni is meghalt és, hogy milyen bátor ember, — ebédnél aztán mindig csak Kempelen bácsit nézte. Végül Kempelen bácsinak feltűnt, hogy Dúsa le nem veszi róla a szemét és igy szólt hozzá: — Tetszem magának, kisleány? Dúsa mindig megszokta mondani, amit gondol és így felelt: — Bizony nem tetszik nekem. És ekkor kiköpött. — Hát akkor miért néz folyton? — Mert szeretnék magától valamit kérdezni. Édesmama már akkor rosszat sejtett, apa pedig vasvilla szemekkel nézett Dúsára. Kempelen bácsi azonban biztatta Dúsát, hogy csak kérdezzen tőle akármit, ő válaszolni fog. Dúsa ekkor összeránczolta a fe- fekete szemöldökét és a fénylő macskaszemével olyan erősen nézett a rozmárbajszu bácsira, hogy magam is megijedtem. Csendesen mondta: De a pontnál kissé meg kell állapodnunk. A lelki napló képezi ugyanis a mü- vecske legfontosabb részét. Nem a terjedelem, hanem a jellegzetesség szempontjából. A legnevezetesebb vallási kérdésekből mélyreható elmélkedések közt leszürődött igazságok összfoglalata ez a lelki napló, mely hü tüköré a Colombiere életének. S bírálatunk szempontjából ez teszi e részt- különösen becsessé. De egyébként is az igazság erejénél, a tartalom és alak összhangjánál s az egészen átömlő nemes egyszerűségnél fogva Colombiere nak lelki naplóját bátran Kempis Tamás és a Fhilothea mellé álliihaijuk. — Ahogy ugyanis Colombiere „az utolsó dolgokról“, „az Oitáriszent- ségről“, „Jézus Krisztus életéről'* avagy ké. sőbbi elmélkedéseiben ;t a „keresztről“ (sz. András napján), Xav. sz. Ferencz napján „a lelkek iránt való buzgóságról“, az Isten szeretetén alapuló szív tisztaságáról“ (b. Szűz szeplőtlen fog.), „a bünjbánat és önsanyargatás tisztító erejéről“ elmélkedik ; és ahogyan Ő#az*Isten léiét é^ tulajdonait fogyatékos emberi természetünkhöz mért áttetsző és világos okoskodással felfejti és kézzel foghatóvá teszi ; avagy (mint azt, Karácsony ünnepén teszi,) ez öröm és hála hódolatát zengi : egyenesen megragadó és lebilincselő. Igazság a felfogásban és választékos egyszerűség a kifejezésben ez jellemzi ezeket az elmélkedéseket, melyekre mindenkora kegye lem harmata hull. Csoda-e tehát, hogy ahelyett hogy fárasztók volnának, állandóan fe’üditők ezek! A lelki naplónak gyöngye és ékessége az a szerzetesi fogadalom, melyet mély megfontolással, legyőzhetetlen indokokra támaszkodva tesz. Nagyon tanuságos lesz elolvasni különösen azoknak, kik a jezsuiták hősies vállalkozását a vak engedelmességre vezetik vissza. A következő fejezetben Colombieret Parag ban találjuk mint házfőnököt. Itteni működése az elhatalmasodott protestánsok visszaszorításában s a katholikus öntudat felébresztésében nyer különösebb kifejezést. Evógből Mária társulatot létesít, s abba az előkelőbb és befolyásosabb egyéneket is bevonja lényének varázsával. A keresztény — Megjelent magának álmában már Suskovics néni ? Erre nagy ijedség támadt a szobában és ón azt hittem, Kempelen bácsi mindjárt kiveszi a töltött revolvert és agyonlövi Dúsát. Édesmama azonban kivezette Dúsát és büntetésül nem adott neki gyümölcsöt, pedig Dúsa vendégünk volt. Engem is kikergetett apa, de ez nagy igazságtalanság volt, mert én meg se mukkantam, sőt aznap véletlenül igen jól viseltem magamat. Dúsa azonban igen dühös volt, hogy nem kapott gyümölcsöt és egyre azt mondta nekem, hogy ezt nem viszi el szárazon Kempelen bácsi. Két napig dühös volt, mert nem eresztették az ebédlőbe, hanem külön terítettek neki a gyerekszobában, akkor aztán kész volt a boszuállás terve. Estére végre is hajtotta és ón segítettem neki, bár nagyon féltem és ellenkeztem, mégis segítettem neki, mert amit ő akart, azt mindig megtettem. Az urak egész estig vadásztak és künn a tarlókon zsiványpecsenyét sütöttek, úgy, hogy mikor hétkor hazajöttek, majd leragadt a szemök a nagy fáradságtól r, g a bortól és tüstént ágyba feküdtek. Édesmama a húgaimmal odaát volt Szombathyéknál teán, 3 társadalmi tevékenységen kívül nem feledkezik meg a szegények és a betegekről sem, kiknek ügyét városi-hatóságilag rendezi. Minden sikerül neki — mert nem a saját erejére, hanem termószetfölötti segedelemre támaszkodott. Ez teszi őt a legszentebb Szív apostolává is, mint Alacoque Mária Margit gyóntatóját. — Ettől fogva a szent Szív tiszteletének terjesztése képezi életének főfeladatát. Ezért hévül apostoli működésének újabb színterén, Londonban, a yorki hercegnő udvarában; s erről számol be Istennek és önmagának lelki naplójának második részében, melyet az Alacoque Mária Margit utján vett mennyei intelem aranyoz be s amely egy emberileg véve tökéletes léleknek hü tüköré és megnyilatkozása. A következő fejezetek : A szentséges Szív ügyében való apostolkodása Angolhonban, száműzetése és szenvedései, utolsó müve, mely a szent Szív sugalmainak igazolása volt, halála épen Paragban és megdicsőülése természetes következményei eddigi életének — részben pedig kiegészítései a szentség fényében ragyogó tiszta jellemének. íme — ilyen a Wolken berg Alajos dr. által eredeti forrástanulmányok alapján magyarra áldolgozott Colombiere életerői szóló kis müvecske ! Es a külső teljes összhangban van a belső tartalommal. A magyar zamaton kívül különösen a siylusnak emelkedettsége és a nyelvnek gazdagsága jellemzik azt. Ajánljam-e ezek után? Ajánlja az magamagát. Olvassátok. II. J. Ä szatmári Mária Congregatio évzáró ünnepsége. Tengernek a méhe, az a mélységes hullám-sir, hová nem hat le a vészek, a viharok tombolása, termi a drága gyöngyöt; a világ zajától távol, csöndben késziti, vértezi a Mária Congregatio a keresztény Magyar- ország, a Regnum Marianum fiatal leventéit. Olykor-olykor mégis a nyilvánosság elé lépnek : erőt meritnek a további készületre, reményt, biztatást nyújtanak a harcz tüzében de Dúsát, és engem nem mertek magukkal vinni. És ekkor hajtottuk végre a tervünket. Dúsa kibontotta a haját, az arczát befehó- ritette lisztporral és korommal nagy fekete karikát csinált a szeme köré, aztán egy fehér lepedőt vett magára, mint a kisértetek szokták. A fekete kandúrt bepólyázta egy gyerekpólyába, de a farkát künnhagyta, hogy megfoghassa a kezével. Én pedig magamhoz vettem a varázslámpámat, melyet laterna magica-nak hívnak s amelyet az édes Józuska hozott nekem 4 frt 59 -kraj- czárórt, mert karácsonykor elég jó bizonyítványom volt és akkor még senki sem merte volna remélni, hogy év végén megbukom két tantárgyból. Én sem. Mikor a vendégszoba előtt hallgatódz- tunk, Kempelen bácsi mar úgy hortyogott, mint az inárcsi fürészmalom, amely gőzerőre van berendezve. Óvatosan benyitottunk a sötét szobába. Dúsa szembeállott az ágy- gyal, magam pedig a dívány mellé állottam és fogam borzasztóan vaczogott a félelemtől, de azért mégsem szaladtam el. Ekkor a la- ternából kék fényt vetettem a falra és Dúsa odaállott a fényes tányérba és a szemét forgatta. A fekete macskát pedig a karján tar
