Heti Szemle, 1904. (13. évfolyam, 1-52. szám)
1904-06-30 / 27. szám
4 „HETSZEML E (27 ik) szám. állóknak a további küzdelemre. Ezt tették a múlt vasárnap is. A tenger móhe megnyilt, futó pillantást vethettünk a fejlődő gyöngyszemekre. Ratkovszki Pál főgymnáziumi igazgató elnöklóse alatt, több tanár, az érdeklődő szülők és az egység symbolumaként a felnőttek Congregatioja néhány tagjának jelenlétében számoltak be ez évi működésükről. Az elnöklő igazgató szivből fakadó szavai elhangzása után a Congregatio énekkara adta elő „Tota Pulchra“ ez. hymnust Biró VI. o. t. congreganista szakavatott vezetése alatt. Majd Non János VI. o. t. titkár tartá meg a Congregatio életének egész körét felölelő beszámolóját. A kenyérért folytatott küzdelemben a világnak fogalma sincs, mire képes a szent Szűz szeretetétől égő fiatal lélek. Gimnáziumi tanulmányai mellett erény- gyakorlatokat végez, a pihenésre szánt órák elvonható részét önképzésre fordítja. S tették ezt kétszeres erővel, hatványozott buzgóság- gal ez esztendőben, mert ez szent év volt, a szeplőtelen fogantatás dogmája kihirdetésének ötven éves évfordulója. Egész halom erénygyakorlati lapocska feküdt a titkár előtt, 2 hatalmas kötetté tömörült a sok önálló dolgozat. Megható volt forgatni azokat a lapocskákat, melyre itt - ott még helyesírási hibával, de mindenütt igaz szeretettel jegyez- gették föl a congreganisták minő, hány erényt gyakoroltak a szent Szűz tiszteletére. Toll- forgatásuknak is a Congregatio praesese P. Bús Jakab adott teret, szabott irányt. Lehetett volna ez alkalomszerűbb, fönségesebb, mint éppen a szeplőtelen fogantatás?! Mit jelent a szeplőtelen fogantatás, mit az Immaculata 50 éves jubileuma, mit jelent e dogma kihirdetése korunkban? Csudá é, hogy ily thémák földolgozására örömmel vállalkoztak, hogy maradandó becsű munkát alkottak ? 1 A titkár lelkes hangú beszámolója után P. Bús vette át a szót. A pályázatok eredményét hirdette ki, a jutalmakat osztotta szét. Igen, a congreganisláknak földi elismerésben is volt részük; ám az a néhány nagybecsű könyv, szobor s inkább forrására, mint értékére nézve becsesebb pénzjutalom nem bér volt, hanem zálog, záloga a jövő istenfélő munkásságának. Szeretnők mind megtotta, mintha pólyásgyerek volna. Ámbár tudtam, h^gy Dúsa mégis olyan iszonyú és kísérteties volt, hogy halálra megijedtem és s laterna reszketett a kezemben és a kék fény is tánczolt. De azért mégsem szaladtam el. És Dúsa ekkor üvölteni kezdett. — Kempelen 1 Kempelen! — üvöltött — Kempelen 1 Hanem a bácsi igen mélyen aludt és csak akkor ébredt föl, amikor Dúsa már sokszor üvöltött. Ekkor egyszere felült az ágyában és’ mereven nézte a reszkető fényt. — Ismersz Kempelen ? — üvöltette Dúsa. — Ki az? Mi az? —ordította a bácsi. — Suskovicsnó vagyok, akinek meggyilkoltad az urát. A gyerekemnek nincs sem apja, sem anyja, elhoztam neked, nesze neveld föl! Azzal a farkánál odadobta a macskát az ágyra. A macska ijedt nyekkenóssel ráesett Kempelen mellére, onnan fölugrott az almárium tetejére, mint egy fekete ördög. Kempelen bácsi nem szólt semmit, hanem visszafeküdt a párnára. Én pedig hirtenevezni a jutalmat kapott derék fiukat, de terünk ezt nem engedi (hiszen 32 jutalom volt) s igy csak egyet-kettőt említünk meg Scheffler Ferencz VI. o. t. egymagában 6 jutalmat kapott, a Congregatio volt, hálás tagjának, Száfián Lajos urnák 20 kor. aranyát Höllich Kálmán vitte el, P. Hippich J. Rózsabimbók ez. művét egy szelíd lelkű fiúcskának, Varjú Vilmos I. o. t.-nak adták, ki május minden napján elhozta virágocs- káját Szűz Mária szobra alá. A jutalmak szétosztása után szent lelkesedéssel énekelte a kar „Csak gyönyörű nemzet“ kezdetű hazafias éneket, majd Szálka Valér érettségit tett ifjú búcsúzott el társaitól érzelmekben és eszmékben gazdag beszéddel. Es most újból az elnöklő igazgató szólt. Lelkében mélyen megindulva fejezte ki elismerését, gyönyörű szavakkal buzdította az ifjúságot, atyai szivének egész szeretőiével óvta, figyelmeztette a közöttünk ólálkodó veszélyekre. E nagyhatású beszéd elhangzása után a kápolnába vonultak a Congreganisták, hol Szent Ambrus örök szép hymnusát zengve udtak hálát Istennek végtelen jóságáért. —k—a. HÍREK. Lapunk jelen száma a szerdára esett ünnep miatt egy nappal későbben jelent meg. Diszelnök. A Kölcsey-kör folyó hó 29. én délelőtt 11 órakor tartott népes közgyűlésén Püspök ur ő Excellenciáját disz- elnökül választotta. Az indítványt erre nézve Dr. Fechtel János ügyvezető alelnök, a közgyűlés elnöke tette meg, aki méltatta a főpásztor nagy érdemeit a magyar nemzeti közművelődós és nemzetirégószet terén s han- sulyozta, hogy a Kör önmagát tiszteli meg, ha a nagynevű és lelkes főpásztort diszelnö- kéül választja. Dr. Fechtel a következő szép indítványozó beszédet mondotta: „Mélyen- tisztelt Közgyűlés! Virágzó közművelődési egyesületünk, a „Kölcsey-kör“, az utóbbi időkben erőteljesebb életműködés és figyelőn elfujtam a laterna gyertyáját, aztán kiszaladtunk az ajtón, miközben jól összeütöttük a fejünket. A macska a lábunk alatt rohant ki. Azt hittük, hogy Kempelen bácsi fel fogja lármázni az egész házat, de biz az meg se moczczant a szobájában. Dúsa aztán megmosakodott, anélkül, hogy valaki észrevette volna a cselédek közül s mire édes- mamáék visszajöttek »S'/.ombathyéktól, akkor már mi ketten mélyen aludtunk, ki- ki a maga szobájában. Mikor reggel fölébredtem, igen örültem a sikerült tréfának, de apa roszkedvü volta reggelinél és azt mondta, hogy Kempelen bácsit haldokolva találták a szobájában. Erre már ón sem örültem. Kempelen bácsit a nyavalya törte és félre beszélt és ódesmama azt mondta, nagyon kellemetlen, hogy épen a mi házunkban lett beteg. Később Dúsával kimentünk az ököristálló mögé és ott ünnepélyesen megesküdtünk, hogy ezt nem fogjuk elmondani senkinek. Meg is tartottam az esküt, csak két jóbarátomnak mondtam el, de ők viszonesküt tettek, hogy a kinpa pádon sem vallják be az igazgató urnák. (Mind a kettő igen elszánt ismétlő). Kempelen bácsi még öt napig feküdt lemre méltó lendület örvendetes jeleit nyújtotta. A munka a szakosztályokban lázas tevékenységgel indult meg, a lelkesedés a vezetőkben és tagokban oly erősen lobogott, hogy a kör fontos hivatását az irodalom, ismeretterjesztés és a társadalomtanitó szórakoztatásának terén bizonyára általános megelégedésre oldotta meg. — Újabb remények fakadnak tehát a belső és külső élet organizmusában, a mely napról-napra szilárdul, erősödik és a magyar nemzeti közművelődésnek egyik hasznos és hatásaiban jótékony világitó és melegítő tűzhelyévé válik. Mind több és több nemesen gondolkodó és meleg szivü pártfogónk akad, akik lelkűk ösztönző szózatának hódolva, kinyújtják hatalmas jobbjukat, hogy szent ügyünk zászlóját magasabbra lobostatni segítsenek, s a czól elérését számunkra könnyebbé tegyék. Mélyen- tisztelt Közgyűlés! Ezeket a fenkölten gondolkozó és nemesen érző jó barátokat meg kell becsülnünk s őket körünkhöz még erősebb kö elékekkel kell kapcsolnunk. Ilyen nagylelkű pártfogónk Meszlényi Gyula püspök ur ő Excellenciája, aki szemeit immár kegyesen reánk szegezte, jótékony és áldozatkész kezét telve gazdag ajándékokkal, felénk kinyújtotta. — A Főpásztor minden szépért, magasztosért dobogó jó szivét ország-világ ismeri s mindenki magasztalja; a magyar nemzeti közművelődés, a magyar nemzeti szellem, a magyar nemzet diadalmas kifejlesztése érdekében tett bőkezű adományait s állandó lelkes érdeklődését a nemzeti évkönyvek meg fogják örökiteni. Azoknak a nagynevű főpapoknak nyomdokaiban jár Excellen- tiája, a kik a magyar történelemben mint a lángoló hazaszeretet, a magyarnyelv és nemzeti cultura bőkezű áldozatokra mindig kész apostolai szerepelnek. Körünk csak önmagát tiszteli és becsüli meg, ha a megyés püspök-ur Ő Exeellentiáját diszelnökóvó választja, s erre ezennel szivem egész lelkesedésével indítványt teszek, s felhívom a m. t. közgyűlést, hogy indítványomhoz hozzájárulni szíveskedjék. A közgyűlés az indítványt nagy lelkesedéssel fogadta el s dr. Fechtel János vezetése alatt egy küldöttséget választóit a díszoklevél átadására. A küldöttséget Ő Excellenciája e napokban fogadni fogja. nálunk, de nem halt meg, hanem hazavitték tragacson. Még akkor sem tudta, hogy fiu-e vagy leány. Azóta elmúlt egy esztendő és most már egészen jól van. A műikor láttam a templomban, bottal jár, de azért egészen jól van, csak czukkol egy kicsit. A vakaczió, fájdalom, igyen gyorsan röppent el, mint rendesen és Dúsa igen sajnálta, mikor a kedves szülei három hét múlva már kibékültek és őt hazavitték. Ámbár csak leány, mégis be kell vallanom, hogy nem ismeriem még fiút, aki olyan lett volna, mint ő. Mert akárhányszor fájt is neki valamije, azért sohasem sírt, még akkor sem, amikor megrugta a Fánni. (Fánni egy csikó.) És nem árulkodott soha. Most is sokat gondolunk egymásra és gyakran igen szép képes levelezőlapokat kapok tőle. Ha nagy leszek, talán feleségül veszem, mert ő ezt igen óhajtja, de előbb meg kell tanulnom a boxolást, különben mindég neki lenne igaza, ami lealázó volna rám nézve. Herczeg Ferencz.
