Heti Szemle, 1904. (13. évfolyam, 1-52. szám)
1904-01-13 / 3. szám
XIII. évfolyam. 3-ik szám. Szatmár, 1904. Január 13. POLITIKAI ES TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — — — — — — 6 korona — fillér Félévre — — — — — — — 3 Negyedévre — — — — — 1 „ 50, Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona. Eeyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDRE. A lap kiadója : A „PÁZMÁNY-SAJTÓ“ A szerkesztőséget ős kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány- sajtó“ ozimóre küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Hirdetések jutányos árban vételnek fel. Nyllttér sora 40 fillér. A. lai> meg"jelenil< minden szerdán Készülődések. Lázas tevékenység folyik odafent, minden jel arra mutat, hogy Tisza István döntő csatára készül. A „meg nem bizható“ elemek jórészt már ki vannak selejtezve a főispáni székekből, mert olyan egyénekre van szükség, akik kézcsókok közt viszik majd a mandátumokat a kormányelnök lábaihoz, akiknek lesz rezsjök és bátorságuk megcsinálni á tiszta választásokat vesztegetéssel és erőszakkal. Mert képviselőválasztások előtt állunk, ez már több mint bizonyos. Törhetetlen a kormányra most már az a csakugyan egynéhány „csirkefogó,“ akik a magyar nemzet ezeréves alkotmányában gyökerező jogokat nem Csáky-szaliná- jának tekintik, hanem testükkel és legjobb tehetségükkel állanak annak védelmére. Ezeket az istentelen nebulókat ki kell irtani. Mért nem hajtják meg kemény nyakukat a harácsoló osztrák politika előtt, mikor Tisza István jó példát ad nekik. Mikor meghajtotta a szabadelvű párt, amely pedig csak néhány hónappal ezelőtt ugyancsak keményen verte a mellét és kezdett utasításokat adni a kerületek képviselőinek. Mikor meghajtotta Kossuth Ferencz és egész gárdája, pedig 8 hónapon keresztül ők vezették az obstrukcziót és buktatták a kormányokat. Mikor meghajtotta a protestántizmus, amely pedig mindig hévmérője volt a nemzet szive lüktetésének ! . . . Mit akar hát az az egy néhány pápista csirkefogó, hogy útjába áll Tisza Istvánnak és nem engedi kormányozni dicsőült atyja boldog jegyében. Pedig micsoda világ volt akkor! . . , Boldog, boldogtalan letelepülhetett a terebélyes fa hősében, mellnek ő képezte az árnyékot adó koronáját és rakásával hullottak alá a zsiros konczok, melyek szinte kínálták magokat a lakmározásra. Cserébe csak annyit kivánt a jó öreg, hogy legyen az illetőnek minél nagyobb szája a korteskedóshez és tudja ügyesen szállítani a lepálin- kázott voksokat. Ez pedig nem sok!.. A nép! . . Az istenadta nép! . . . Túrja a földet, ha nem bírja, menjen Amerikába, van kaftános mindig a szomszédban aki szívesen eljön a helyére. Sőt ennek még több hasznát vesszük, mint annak a nyomorult népnek. Pénze van, — meg- nemesitjük; domíniumot szerez, — bárót csinálunk belőle vagy magyar főrendet, szóval mindig telik a pártkassza. Ok a mi hatalmunk fundamentuma és védőbástyái. Mit hozakodnak tehát elő mindig azzal a nyomorult néppel, neki az a sorja, hogy hallgasson és huzza az igát. Ugye, hogyjó világ volt az?.. Es mégsem akarja engedni egynéhány eszeveszett magyar, hogy a papának az édes fia megismételje. Pedig milyen pompásan tudná csinálni ! . . . Hiszen épen tőle, a nagymestertől tanulta. ^ uiAv víJViWt Cl £s?IZj 5jUSH KCiU" gókat“ el kell pusztítani a föld színéről. Ki kell őket dobni az ország házából, ki oda a nép közzé, melynek bajaiért jajveszékelnek. Mit csinálnak itt ilyen haszontalan dolgok miatt akkora zenebonát, had' vesződjék a nép a maga bajaival, mi pedig húzzuk a nótáját. Szóval készül az irtóháboru, talán a jövő hónapban már meg is harczolja Tisza István. A néppárt és az Ugron-párt el lehetnek reá készülve, hogy pozdorjára töri. Az ő kezében van most már a hatalom és a pénz, melyet csak az ellen a néhány csirkefogó ellen kell tűzbe vinni, akik nem hódolnak a nagy előd még talán nagyobbra növendő utódja előtt. A paktuinos párt nem veszedelmes. Azok jöhetnek győzelmi babérokkal koszoruzottan. Hisz’ ők akkor rakják le a fegy vert, amikor tArcza, §jjí Nézem, nézem ., . Nézem, nézem, egynéhányon Hogy úsznak a boldogságban. Úsztam én is egyszer régen, A boldogság tengerében. A tengeren vihar támadt, Elnyelt minden üdvöt, vágyat. S e miatt a vihar végett Boldogságom semmivé leit. IQ. Király Géza. Nőegylet tánczestélye. Folyó hó 9-én volt a Pannónia összes termeiben a nőegylet tánczestélye, mely egyszerűségével, kedélyességével, uralkodó jókedvével és nagy látogaiottságával bizonyára a farsang egyik legkiválóbb és legemlékezetesebb szenzátiója marad. A közönség sűrű csoportokban leple el az erkélyeket és földszinti páholyokat, a tánczterem is megtelt hölgyekkel, urakkal annyira, hogy a rendező és sokat fáradozó bizottság meg lehet elégedve a sikerrel, melyet fényesnek mondhatunk. Az anyagi bevétel is jelentékeny, mert mint halljuk, megüti a 800 koronái, a mi a jelen viszonyok között figyelemre méltó összeg. Az eredmény létrehozásában az első és főórdem Jékei Károlyné alelnöknőt illeti meg, aki fáradságot, időt nem kiméivé, pénzt áldozva, buzdítva, lelkesítve járt kelt mindenütt s csinálta a hsn- gulatot. Vele együtt vették ki részüket a sikerből Pirkler Józsefné, Bakcsy Domokosné, Fejes Istvánná, Neuvirth Nándorné úrnők, a kik nagy odaadással buzgólkodtak a nemes czél szolgálatában. Az estély fő-fő vonzóereje az élő sakkjáték volt, melyet Ferencz Ágoston városi tanácsos, az egylet főjegyzője rendezett, nagy kitartással és ritka érdeklődéssel. Az élő sakkjáték remekül ment, a közönség gyönyörködve szemlélte az élő és mozgó sak- figurákat, kiket Unger Ullman Sándornó és Krassó Miksáné úrnők vezettek két oldalt felállított emelvényről. — A néma kép legszebb jelenete volt a sakknak, vagyis a ki ________— U nil aiy lit Ho chné, Farkas Ida urhölgy előtt, aki szőke parókájával és elegáns fekete toalettjében igazán remek jelenség volt. A többi sakkfigurák, fehérek és feketék, egyaránt gyönyörű látványt nyújtottak. Részt vettek a játszmában a következő hölgyek és urak. A fehér oldalon Unger Istvánná úrnő (vezér), Seitl Rezső (király), Korányi Margit, Nagy Ada (bástyák), Nagy Leona, Kanizsay Etelka (futók), Schwemer Adolf, Sáfáry József (huszárok), Stasser Elza, Wagner Mariska, Kótay Mariska, Berey Károly, Melles Berta, Oláh Irma, PirkLr Zoltán, Csizér Dezső (pionok.) A sötét oldalon Hochné Farkas Ida (vezér), Nagy Vincze (király), Uray Olga, Leitner Margit (bástyák), Nyárády Margit,, Zákmány Margit (futók), Demkő Sándor, Kőrösmezey Béla (huszárok), Nemes Mariska, Oláh Margit, Berta Piroska, Oláh Miklós,. Nagy Géza, Nagy Kálmán, Beke Béla Eötvös József (pionok.) A ragyogó jelmozek s a kifolyástalamuf végzett mozdulatok elragadó látványt nyújtottak.
