Heti Szemle, 1904. (13. évfolyam, 1-52. szám)
1904-05-25 / 22. szám
2 ÉTI SZEMLE“ (22 ik szám.) gazdaközönség, hogy arany- réssé nevét szive közepébe férfiúnak, kinek pálya fu- aera hajnalhasadása volt, fában többet cselekedett, Keren állottak volna váll- ize. rász érte tehát a magyar nemzetet. Az általános szomorúság közt azonban van egy vigasztaló reménysugár. Akadt egy férfiú, aki kezébe vette az általa lobogtatott zászlót és ha a jelek nem csalnak, talán diadalra is fogja vezetni. A volt föld- mivelési miniszter Darányi Ignácz lépett gróf Károlyi Sándor örökébe. Darányi működése már minisztersége idejéből a nemzet őszinte háláját provokálja. Igazi jóbaráíja a magyar gazdának. Prakszisa rendkivüli, munkaereje megedződött a folytonos tevékenységben. Koszorús költőnknek ama jelmondatát az képes feledtetni egy pillanatra, hogy most ime nem kell évszázad reá, hogy a le- tiint nagy tehetség helyére egy újabb hasonló lépjen, ki az általa megkezdett akcziót képes leend teljes sikerre juttatni. Újabb protentáns part. Hogy a Kossuth Ferencz vezetése alatt álló függetlenségi párt mellett báró Báuffy Dezső egy újabb protestáns párt alakítására törekszik, az régóta ismeretes dolog. Az „Uj párt“ nemzeti jelszavai csak arra valók, hogy csillogásukkal megkápráztassák az emberek szemeit és elfödjék a felekezeti czélzatokat. Nincs sihederség manap, mely nemzeti jelszavak alatt nem küzdene önző czélok elérésére. Ha akár az egyéni, akár a felekezeti, vagy pártönzés zöldágra akar vergődni, nemzeti köntöst ölt magára, abban mutatkozik be az ország előtt, meghódolást követelve mindenkitől, s jaj annak, a ki az álar- czos zsebtolvajnak ajtót mutatni bátorkodik. Arra a sujtásos mentébe bujt konczlesők nyomban rásütik a hazaárulás bélyegét. A báró Bánffy Dezső által alakított „Uj párt“ is ezen a csapáson halad. Marokkal szórja a nemzeti programmpontokat, magyar trikolort tűz törekvéseinek minden egyes ormára, minden át és át van szőve ebben a programban nemzeti gondolattal, egységesen nemzeti lesz Ígéret szerint az iskola, a hadsereg, magyar érdekék fognak uralkodni a gazdasági berendezésen, az állami élet egész területén. Ez a külszin, mely alatt felekezeti valóság rejlik. Kétségtelenné teszi ezt az „Uj párt" végrehajtó bizottságának a protestáns lelkészekhez irt bizalmas levele, mely felett sietve-sieltek napirendre térni a liberális lapok. Ebben a levélben az „Uj párt“ végrehajtó bizottsága a leghatározottabb hangon tiltakozik egyes lapoknak azon tendencziózus közlései ellen, mintha az „Uj párt“ az 1848 XX. tv. Cikk végreh tjtásának tervét elejtette volna. A végrehajtó bizottság biztosítja a református lelkészeket, hogy báró Báuffy Dezső pártja következetesen és czéltudatos erélylyel fog törekedni programmja jezen sarkalatos pontjának végrehajtására. Ennek a kecsegtető tgéretnek kíséretében a bizalmas körlevél felhivja a protestáns lelkészeket, hogy az Uj pártnak propagandát csináljanak. Hát ez nem egyéb, mint czélzatos protestáns politika, meiynek végső czélja a protestáns egyházak ellátását annyira megjavítani, hogy azok a hívek adózásától teljesen függetenek legyenek. Ha ez megtörténik, akkor a többi egyházak, melyekben az egyházi adózásnak különféle nemei léteznek, mind megfognak gyöngülni, úgy hogy sem iskoláikat nem lesznek képesek a protestáns iskolákkal egy színvonalon tartani, sem papjaik ellátása tekintetében nem lesznek képesek a protestáns egyházakkal versenyezni. All ez első sorban a görögkatholikus és görögkeleti egyházakról, melyeknek körében nagy lesz a tere a protestáns prozelitásko- dásnak. 8 ha a többi egyházak is megmozdulnak és a protestánsokéval egyenlő arányú állami segítségét fognak követelni, akkor a kormány azt fogja mondani : Nem bírom meg a terheket, kénytelen vagyok ennélfogva az összes egyházi birtokokat kommaszálni s az igy alakitándó alapra hárítani akullur- terhek nagyrészét. Ez természetesen maga után fogja vonni a római katholikus egyház javainak is az elkobzását. Ez a végcél, erre törekszik a két protestáns párt, melyeknek azonban a vilá- .gért sem vetik a szemökre a kormánypárti liberálisok, hogy felekezeti tendenciák szolgálatába szegődtek. De már a néppárt, mely senkit sem akar szerzett jogaiban megrövi- diteni, egy felekezetnek sem akar állami kedvezményekkel túlsúlyt biztositani, hanem csak a keresztény altruizmus elvein akarja a liberális egoizmustól megrontott állami és politikai életet felépíteni, az már a liberálisok szemében felekezeti párt, mely a vallási villongások üszkét dobja az ország feleke- zetei közzé. A liberálizmus kétféle mértéke, biztos jele a rendszer hamisságának. Mert az igazságnak csak egyféle mértéke van. Omikron. Szilaj ifjúságunk. Az a sokat hangoztatott haza reménysége és jövője bizony csehül áll a reá várakozó feladatok felvállalásának és üdvös teljesítésének előkészületében. Hazánk jövője, nemzetünk élete az ifjúságban gyökerezik, de ez alapra manapság igen gyenge épületet lehet lerakni a jövő óriást feladatokkal szemben. „Lesz-e gyümölcs a fán ?“ Nehéz kérdés. Mert az ifjúság nem méltányolja jövő feladatát, erőtlen, ingadozó és kislelkü. Nem készül arra a nemzeti munkára, melyet a férfiúnak kell megcselekednie a hazáért. * Pestmegye a duhaj legények ellen rendeletet adott ki. Mondjuk : törvényt. Ezt talán követni fogják másutt is. Biztató jel annyiban, hogy a közigazgatás is meglátja ezen durva állapotot. Másrészt kevés reményt fűzhetünk a rendeletekhez az üdvös eredményt illetőleg. Nem azért, mert ily törvényeket kevés körültekintéssel szoktak végrehajtani, nem is azért, mert a sok helyi viszonyok közéleti gázlóiban megrekednek vagy görbe ösvényeken vitetnek keresztül, hanem az ifjúság szilaj sága általában — a családi élet vadvirága. Szó sincs róla, a törvény keze hathatós támasza a jó iránynak. De minden törekvés dugába dől, ha nem a szülők lépnek fel — fiaik ellen. A népnevelés nagy hézaga az, hogy nem gondoskodik ifjúságunkról, csak addig, mig az iskolát látogatja. Van ugyan ez irányban is már nemes intézmény : az ifj. egyesület. Ma még csak bölcső korát éli és elvétve találunk egyet-egyet. A legtöbb faluvárosa ellenében a múlt század harminczas éveiben, melyet a város csak katonaság igénybevételével volt képes elfojtani. Szó moru karácsonya volt ekkor a szegény falunak ; a vezetők fogságba kerültek, a katonaság pedig a falu nyakán élt. E rejtekhelyen szeretett a hires Pintye Grigor is tartózkodni, mely éjszakról a Rozsály sziklapánczéla által van véd/e. A népballada szerint innen küldte társait Nagybányára pálinkáért. És midőn elfogott czimborái szabaditására felvette a küzdelmet, Nagybányán lelte halálát. 1849.- ben a muszkák elől sokan a nagybányaiak közöl e rejtekhelyre menekültek. Lukácsi/ György. A kis vasláda. Amikor a szabadság nyíló hajnala után a reménynyel teli napsugaras verőfény helyett nyomasztó éj borult reánk ; -— amikor a puskaportól megbámult nemzeti trikolor annyi özvegynek lett gyászruhája s a szabadság- harcz nyíló rózsájából csak a tövis lett a mienk; létért való küzködósünk nagyszerű perczeire a lelkesülés szent csodálatával pillantok vissza. Mennyi névtelen hős, mennyi szentelt érzelem, dicső cselekedet lett. ott elfeledve csak a haza őrangyala által megvigyázva j Mennyi nem tudott epizód, hősi tett, áldozatkészség maradt névtelenül : —ki tudja! Oly jól esik egy-egy történetke e mitoszi múltból — ha hallom, szentebb kegyelettel hallgatom, nem keresem benne az érdekességet; elég tudnom: ez „akkor“ történt... Ez is „akkor“ történt; nagyanyám beszélte el egy ünnepi estén. Mert „azon“ időkről csak ünnepeken beszélt . . . * * * Ott laktunk a város végén egy nagy épületben -— kezdé —, ahol most már uj házak vannak. Egy holdvilágtalan késő estén csendes kopogás hallatszott ablakunkon. — Ki az? — kérdő nagyapátok fegyveréhez kapva, — mert akkor mindig töltött fegyver volt a háznál. — Jó barát! — felelt egy hang. — Kerüljön beljebb, mi baj ? — A nagyságos plébános ur hivatja a tekintetes urat, — mondá a plébános inasa. — Ilyen későn ? — Igen, fontos mondanivalója van. — Megyek. Azzal felkészülve, még azon éjt bement a plébániára. Csönd volt, de a czirkáló orosz katonák, akiknek már hirök járt szerte az országban, minden perczen váratlanul meglephették városunkat, azért sohasem voltunk biztonságban.-— Nagy dologért hivattam, Imre — megteszi? — mondá a jólelkü öreg pap. — Csak ki vele, nagyságos uram, ha ember megteheti, megteszem 1 — Lássa, — mondá súgva a pap — házam soha sincs biztonságban ; az átutazó tisztek, oroszok, honvédek legelőbb az én portámat keresik fel. Nem tudja az ember, ki, mi van közöttük, azért arra gondoltam, hogy a plébánia pénzét nem tudnám jobb helyre bízni, mig elvonul a fergeteg, mint
