Heti Szemle, 1904. (13. évfolyam, 1-52. szám)
1904-04-27 / 18. szám
POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. , ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — — — — — — 6 korona — fillér Félévre — — — — — — — 3 „ —Negyedévre — — — — — 1 „ 50 „ Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona. E.yes szára ára 20 fillér. lí Á A Felelős szerkesztő T H O K T ENDRE, A lap kiadója: A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzok, hirdetések stb. a „Pázmány- sajtó'' cziméro küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. „PÁZMÁNY SAJTÓ' Nyilttér sora 40 fillér. A laf> megjelenik minden szerdán. A vasutasok sztrájkja. Az összes vasúti hivatalnokok és alkalmazottak a múlt szerdán reggel 8 órakor sztrájkba léptek és beszüntették a munkát a vasúti vonalakon. A podgtyászszal és emberekkel megrakott vonatok az adott időben nyílt pályán megállották, a mozdonyvezetők kieresztették a gőzt és a vasúti közlekedés egy pillanat alatt beszünt. El lehet képzelni azt a meglepetést, melybe az utazóközönség jutott, mely erre az eshetőségre távolról sem volt elkészülve. A vasutasok mozgalmáról és elégedetlenségéről mindenki tudott ugyan, de a sztrájk kitörését legfellebb május közepére várták, sőt a legtöbben lehetetlennek tartották. A meglepődött utazóközönség az ország több pontján elkeseredésében fenyegetőleg lépett fel a vasutasok ellen, s követelte, hogy tovább folytassák az utat. ítt-ott véres összeütközésekre is került a sor. Igen sokan lakhelyüktől távol, idegen és ismeretlen helyekre szorultak és vagy kénytelenek voltak ott vesztegelni, vagy igen nagy költséggel térhettek vissza otthonukba. Kiszámíthatatlan, milliókra menő az a kár, melyet ez a sztrájk úgy az államnak, mint az ország közönségének okozott. Úgy a fővárosban, mint azokban a városokban, melyeket a vidék lát el, rendkívül megdrágultak az élelmi szerek. Tizhuszszoros árt is kell fizetni, fővárost egyenesen éhínség fenyegette. A nagy közönség már hónapok óta élénk érdeklődéssel kisérte a vasutasok mozgalmát és kívánta, hogy követeléseik, l a azok jogosak és méltányosak, teljes kielégítést nyerjenek. Sőt a tömeg úgy szólván az ő pártjukra állott. Ez különben lélektanilag indokolt dolog és száz eset közül kilenczvenkilencz- ben úgy szokott lenni, hogy a közönség a hatalommal szemben mindig a gyengébb felet veszi oltalmába, még akkor is, ha nem az ő részén van az igazság. Igv történt itt is. Mióta azonban a sztrájk kiütött, lohadt az érdeklődés, sőt ma már a vasutasok ellen kezd fordulni a közhangulat. Ez nem is csuda. Hiszen ama milliókra menő károkat, melyeket tettükkel okoztak, a közönség fogja viselni. Nemcsak azt, amit a sztrájk eme szomorú napjaiban kiad a zsebéből, de az államnak okozott veszteséget is. Bárminő jogosa kés méltányosa k voltak volna is igényeik, eddig a határig nem szabad volt menni. Tiltja ezt a hazafiság, mert úgy egyesek, mint testületek tartoznak véres verejtékek, sőt nyomor árán is munkálnia hon javát. Más tekintetből ez a szocziálista találmány nem művelt emberek kezébe való fegyver, már pedig a vasúti tisztviselőket ilyeneknek szoktuk tartani. 'Jogos és méltányos kívánságuk elérésére más eszközök is vannak, a melyek nemesek, tisztességesek és mindenkinek a rokonszenvével találkoznak. Ott van a parlament, ott a világsajtó, mely erejében ma már olyan ellenállhatatlan, hogy le nem győzhetőnek képzelt akadályokat is képes elhárítani. Es ott van maga a nagy közönség, melyet ezzel az eléggé meg nem gondolt tény nyel nem szabad volt a vasutasoknak maguktól elidegeníteni. Teljesen meg vagyunk győződve, hogyha követeléseiket egyelőre nem is teljesíthette volna a kormány, azok rövid időn belül mégis el lettek volna érve. De mi következhetik most?... Tudvalevő dolog, hogy a vasúti tisztviselők és alkalmazottak közhivatalnokok, a strájkjok tehát nem nézhető azon a szemüvegen, melylyel egyes munkásosztályokét szokás elbírálni, kik nem a köznek, hanem magánosoknak állanak szolgálatában. Nem nagyon csudálatos tehát, ha akcziójuka hatalom részéről reakeziói szült, mely saját tisztviselőinek engedetlenségét látja ebben a tettben. A strájk elfojtására irányuló szigorúbb rendszabályokra korántsem szabad tehát rásütni az erőszak bélyegét, hanem azt a törekvést kell benne keresni, me- lyet jogállamban a közrend, a közszabadság és az állam tekintélyének fentartása igényel. Ha az ilyen tények nem vonják TÁROZA, Séta a természetben. — Irta: Szí. A Ibert. — A fák rügyeznek, a virágok elődugják apró fejecskéiket a földből, a n p áldóiag terjeszti szét meleg sugarai!, a termé^-zet benépesül újra, vig madárdal zeng a légben, a kis méh szorgalommal szedi a mézet az apró virágokból és ... és őszkor ismét megszűnik minden, vége szakad mindennek. A természetben örök egyformaság uralkodik; az őszi hervndást feledteti a jövő tavasz, viszont a tavaszi virágról az őszi hideg szelj viszi messze az elsárgu t leveleket. A tavasz szellője érzelmeket táplál, életkedvre hangol, az őszi illat oly igen emlékeztet a halálra . . . az elmúlásra. Tavasz van 1 Mosolygó derűs tavasz, akárcsak az ifjú álmok . . . mig el nem következik a felébredés, mig az ég azúrját felhők n-mi bontják, elfedve előlünk a szép kék eget, elnémítják a madárkák vidám csicsergését . . . De most még az ég oly tisztán, oly édesen mosolyog, mint a fiatal ara, midőn vőlegénye közelében érzi magát. Szeretitek-e ti a természetet, az „Isten templomát,“ oh, ha tudnátok, mennyi gyönyörben részesíti azokat, kik vonzódnak hozzá, bizonyára szeretnétek őt. Voltatok-e valaha a nagy természet műhelyében ? Láttátok-e már a felséges tüneményeket, mik abban lejátszódnak ? Jertek velem a szabad természetbe ez ébredő tavaszszal, forgassuk egy kevéssé ezt a nagy könyvet, hol „az Istenség képe leírva vagyon.“ Jertek, óh jertek velem ! Mosolygó réteken jártam, tarka virágot kötözve füzérbe, hallgattam a csermely enyel- gését a parti virággal, hallottam a madarak énekét az erdő félhomályában és mindezek csodás dolgoknak tetszettek nekem. A réten járva a csermely selymes partján virágot szedtem jó anyám sírjára. Szép kis csokor volt már kezemben, mikor leültem, hogy összekötözzem. S int csodák- csodíja, egy kis méhe közelembe jőve igy szóla nekem : — Ember! ne légy kegyetlen. NYzd! a természetben minden a tied, az Úr, az Akotó mindent neked adott. Az erdő vadját, fát s virágokat. És nézd ez egyszerű virágok, melyek most öledben fekszenek, azok a rétnek éke, nékünk eledel. Ne foszsz meg tőlük, hagyd őket itt nekünk. Éltök csak rövid s még azt is megirigyled, sietteted a pusztulásukat. Kegyelmezz ember a rétnek és nekem, hadd itt az ő ékét, s az én eledelem 1 így szólt a kis méh és tova repült. Gondolkozni kezdtem a mondottakon s ben- s5mben igazat adtam neki. Mi mindennel br a földt ember és mégis, mi minden kevés ntki. Leszáll a föld mélységes ölébe, felemelkedik a fellegek fölé, Isten közelébe, megostromolja a mérhetlen eget, hadat üzen a; égi hadseregnek. S ha mindent bir már,
