Heti Szemle, 1904. (13. évfolyam, 1-52. szám)
1904-04-27 / 18. szám
2. H E T I S Z E M L E- (18-ik szám.) V. "■ ..... ma guk után a megfelelő következményeivel, minden jogrendnek vége az államban, készen az anarchia. Városunkban a strájk kitörése óta élénken tárgyalják az esetet, sőt úgyszólván kizárólag e felé fordul az érdeklődés. Mindenki kiváncsi a legújabb hírekre és őszintén óhajtja a békés kibontakozást. Aggodalommal nézi, hogy ezer meg ezer család veszítheti el kenyerét, olyanok is, akiket az ilyen esetekben alkalmazni szokott kényszer erőszakolt bele a strájkolásba és az elvállalt szolidaritás tart vissza attól, hogy munkába lépjenek. Másrészt irtózik még gondolni is azokra az esetleges szerencsétlenségekre, melyek a visszavonás nyomába léphetnek. Nem akarja ugyan senki a miiveit vasúti tisztviselőkről feltételezni, hogy az anarchia karjai közzé vessék magukat és hiszszük, hogy a tisztességes kibontakozás útjáról egy hajszálnyira sem fognak letérni, de e bizalom előlegezése mellett is félti a közönség a saját életét s a teljes békesség beálltáig nem fog merni a vasutakra lépni. A kormány műszaki katonákkal láttatja el a szolgálatot, inig a kibontakozás útját meg nem találják. Városunkba vasárnap éjjel 1 órakor érkezett be Budapest felől az első műszaki vonat, melyet katonaság vezetett. Az éjjeli idő daczára sokan mentek ki az állomásra, oly nagy volt iránta az érdeklődés, mintha soha se láttak volna vonatot bejönni. Másként azonban a város közönsége teljesen csendes. Pro és kontra per- traktálják az ügyet, de semmi izgalom nem mutatkozik. Mindazonáltal a hatóság intézkedett, hogy esetleg valami non putarem be ne kövot- kezhessék. A vasúti állomást katonai kirendeltség őrzi, az ügyel fel a vonalakra is, hogy a sínek teljes biztonságban maradjanak. Ezt a műszaki vonatot, mely vasárnap éjjel érkezett hozzánk, szombaton reggel indították el Budapestről, szombaton estére itt kellett volna neki lenni. Csaknem másfélnapi késedelemmel jutott el rendeltetése helyére. Szolnokig minden akadály nélkül jött, itt azonban fel voltak szedve a sínek, sőt a vasutasok és a katonaság közt véres összeütközésre is került a dolog. Semmi sem illusztrálja jobban azt az erőszakot, melyet a strájkólók a békésebb szelleműek kel szemben alkalmazásba szoktak venni, mint azon kvalifikál hatatlan tett, hogy a szolnoki állomásfőnököt, aki munkába lépésre hívta fel a stráj kólókat és egy mozdonyvezetőt, aki munkába akart lépni, agyba-fejbe verték. A sztrájk a képviselőházban. ápr. 21. A kép viselő ház f. hó 20-án tar lőtt ülését több ellenzéki képviselő javaslatára párlközi konferenczia előzte meg, de békés megoldásra nem vezetett. A képviselőház ülésén Hiero- nymi miniszter kijelentette, bogy a sztrájkolok megszegték esküjüket, a midőn a munkát abbahagyták. — Lelketlen izgatásnak áldozatai. A gyűlés megtartását azért sem engedélyezte, mert annyian akartak feljönni, hogy a közlekedés megakadt volna. Ezután azt bizonyítgatta, hogy a vasutasok fizetése a javaslat szerint jobb, mint az állami tisztviselők fizetése. — Tisza kijelentette, hogy a sztrájkolok büntetendő cselekményt követtek el, nemcsak kö- telességsértést. A kormány nem engedhet, bár meddig tart is a sztrájk, mert el ment a végső határig. Azokat a sztrájkólókat azonban, akik még most visszatérnek a munkához, büntetés nem fogja érni. A kormány, amely e kérdésben szolidáris, ha kell szuronyokkal is helyreállítja a rendet. A sztrájkolok legnagyobb sérelme az. hogy a midőn a vasutasok kérelmezték legelőbb a fizetésjavi- tást és legutoljára fogják megkapni, akkor nem akarják a tervezet szerint az altisztek fizetését egvenlő- siteni a posta altisztek fizetésével. Hir szerint kezdetben tapintatlanul jártak el á vasutasokkal szemben és nem voltak kellőleg tájékozva azok összebeszéléséről és szervezetéről. --- Később ezt a hibát a kormányzat túlságos erélylyel akarta helyrehozni, a midőn a Zágrábból érkező vasutasokat a tolonezházba küldte és a gyűlés megtartását megakadályozta. Majd szelidebb húrokat pengettek, a sztrájk vezéreivel alkudozásba bocsátkoztak, sőt folyó hó 22-én megengedték azt, hogy nem gyűlést, de értekezletet tarthassanak. Budapesten kezdetben a hangulat a sztrájkolok mellett volt. De most már, midőn a fővárosban minden üzlet, kereskedelem szünetel, az élelmi czikkek fogyatékán vannak és a drágaság napról-napra nő, a hangulat a vasutasok ellen fordult. A kormány, daczára, hogy löbb rendbeli miniszteri tanács volt, a melyen a sztrájk vezéreivel tárgyaltak, nem akarja a fizetés tervezetet módosítani. Tisza gróf kijelentette, hogy ha szombat estig megegyezés nem jön létre, az összes sztráj kólókat elbocsátják a szolgálatból és uj munkaerőket fogadnak fel. E czélból a közlekedési kormányzat megtette intézkedéseit arra nézve, hogy a forgalmat más munkaerőkkel berendeztesse. Felhívást bocsátott ki aziránt, hogy azok. akik vasúti szogálati teendőkhöz értenek, nyugdíjazott vasutasok stb. jelentkezzenek szolgálatra. Ezenkívül azok, a kik a katonaságnál vasúti alkamazásban voltak, berendeltettek szolgálattételre. Az igy jelentkezettek száma, vett értesítés szerint, már is 5600-ra tehető, bár mi e számot túlzottnak tartjuk. a mit csak megkíván, még akkor is telhetetlen, leszaggatja ez Hpró virágokat, pusztán azért, meri kedvét leli benne............ . . . Ma jd másfelé mentem egy bű ős-bájos, éden alkonyon. A nap már bucsucs'tkj u lehelte szét a széles puszta szép zöld szőnyegén. Kedves kép tárult szemeim elé. A puszta köitészetót most kezdém érteni. C-önd- ben bealkonyult, az égen kigyullak rendre a csillagok, fényük lágyan rezgett a langyos esti legen át. Távolból pásziorsip hangját haliám; a furulya siralmasan, égetően panaszkodott, belé lehelte a pásztoifiu ftssies keservét, minden bánatát. HalkaD, távoltól kelve hűs szsllö érintő arezomat. Aztán bajámmal játszva csodás mesét dúdolt fülen/be, panaszszal volt az ő keble is tele. — Jó barátom, hallgasd meg szavam ! Távol keléiről jöttem, a kelő nap honából, hol derűsebben ragyog a nap-ugar, hol boldogabban élhetne az ember, és úgy találta,n, hogy ott sincs megelégrdés. Egy pillanat ís már melletted vagyok, a te gondolatodat lesem, de nem látszol nyugodtnak te sem, mint sokan mások. Bántanak az emberek úgy e ? — Igen ! — szó'ottam röviden, s ő folytain tovább. — Boldogtalan az ember, hiányzik neki valami. Az Is'en! a végtelen Isten! 0 az, kit a vallástalan bö c-elet igyekszik kiverni az embernek -zivéböl, hogy helyébe bálványokat emeljen. De nem ! nem fog sikerülni nekik, az ember szive ezt ki nem állja, ha Istenét elveszik, összeruskad, mint az építő állvány, mely alól a támasztékot elemeled. Te csak remélj tovább is ifjú I halld a távolból jövő bánatos pásztor éneket, neki is fáj valamije, az, hogy kedvese mellett nem lehet. Nézd a ragyogó csillagokat, mily fájdalmasan rezeg fényük, min ha szemrehányást tennének megannyian a föld lakóinak, mivel kihaló félben van már az igaz, őszinte szeretet. . . . Eddig beszólt a szellő, aztán tovább repült. Némán követtem ú ján gondolatban, azt hivén, hogy tán úgy boldogabb lehetnék, h-r messze, nagyon messze lehelne mennem. Aztán elragadtatva élveztem a gyönyörű estét. Lelkem a természet eme szépségétől édes mámorba szenderült. Majd megszólalt az esti harang, hogy teljessé 'egye az ese gyönyörét, kalap levéve áldottam a Mindenek [Jrát ily kincseket érő ajándékért . . . Majd ismét másutt jártam, pu-z tiló őszi tájon, a szomorú lévé hullás idején, mikor a szél az elmu'ásról dalolt fájdalmasan. Lelkem az erdőbe vágyott, hol azt véltem, madárkák dal« köszönt. Ámde csalódtam. ők már elköltöztek egy szebb, melegebb hazába, az illeni fészek nem képes már inegvédni őket a téli hideg ellen. „Lelkem oly bánatos, szivem beteg Mivel kicsiny madár nem lehetek: Mivel kicsiny madár én nem vagyok Ve'lÖk hát délfele' nem szdllhatok . . .“ Egredül maradtam a sárgult falevelekkel, melyeket tudom a dühöngő szél messzi visz magával. Messzi, talán egy kedves ház ablaka elé, bog}’ lássa valaki, a ház lakója, hogy tavaszra ősz következik. Hiszen magam is ,Olyan vagyok, milyen öszszcl .4 sárguló falevél. A hervadi őszi tájon is az Alko‘0 kezét láttam, ki csodálatosan rendezte be a természet háztartását. Az elhervadt, őszi levél helyett nő uj levél a fán, mely taláu szebb, még ragyogóbb. . . • Minden téged dicsér és áldd a természetben én édes Ltenem. A nagyvilágnak összes tárgyai hatalmadról vetélkedve beszélnek. Feléd fordul az ember tekintete a csőn-
