Heti Szemle, 1904. (13. évfolyam, 1-52. szám)

1904-04-13 / 16. szám

2 ..H E T I S Z E VI L Ew (16 ik szám.) téve. Vagy ha nem is. de igen érzé­keny károkat szenvedhet. Tudvalevőleg a magyarországi gyorsvonatokon harmadik osztály nincsen. Sok szegény emberre tehát nagyon költséges az utazás, mert kénytelen a második osztályra srál- lani, ha halaszthatatlan terminusa van. A legtöbb államban ez a káros és kényelmetlen helyzet meg van szüntetve. Ennek a kérdésnek a megoldása szerfelett fontos úgy a közönségre, mint az államra, Aman­nak érdekeit elégitené ki, ennek meg hozná a busás jövedelmet. Mert semmi kétség benne, hogy a harmadosztályú gyorsvonatokon a forgalom óriási lesz, ide fogja terelni az utazó közönség legnagyobb részét, az állam tehát nem koczkáz- tat semmit, ha divatba hozza, sőt tiszta nyeresége biztosítva van. Ezzel szemben azt mondhatjuk, luxus számba megy az első osztályú kupék alkalmazása. Ennek az osz­tálynak a közönsége oly csekély, hogy haszonnal semmi körülmények közt nem járhat. Belgium már régen belátta az első osztályú kupék felesleges vol­tát, be is szüntette azokat. Átalakí­totta másodosztályú szakaszokká, illetve másodosztályú szakaszokat vesz fel a megfelelő számban. Semmi kétség benne, hogy ná­lunk is minél hamarabb meg fog­nak róla győződni. A közlekedési vonalak átalakítása mindig előnyös ' abban az irányban, mely a nagy közönség érdekeit képviseli. Nem kell tehát visszarettenni egyeseknek esetleges érzékenységétől sem, mi­dőn úgy az államnak, mint a nagy- közönségnek érdekei egybehang- zanak. Meg vagyunk győződve, hogy akik az első osztályú szakaszok eltörlését legjobban perhorreskál- nák, nagyon szívesen fognak utazni a második szakaszon, ha látják, hogy kényelmök biztosítva van. Ezt pe­ós a szerelem már magával hozza a bol­dogságot .... Háiha még együtt volt Bélával, ezt le­írni sem lehet! Azok az édes álmok, a mit igy együtt megálmodtak a jövőről, a szép tervezgetések, boldog ábrándok, ki tudná mind elmondani ? ! .............. .............. Csodálatosak a Gondviselés ut jai, az Isten rendelései, hosszúra nyújtja sokszor a szenvedő, a beteg, a megtört szivü ember életét, hogy előre, még itt a földön vezekeljen, a ki pedig boldog, azt sújtja, hogy boldogságában meg ne feledkezzék ő róla, arról, hogy e földön valóban boldogok nem lehetünk, mert maga a föld is a bol­dogságnak csak egy lehulló, halvány csil­laga .................. Ragyogó derűs tavaszi nap volt, oly an mikor az ember áthatva az ébredő természet ezer szépségétől, élni és szeretni vágyik, szive örül, mert oly megnyugtató, oly édes látni, mikor a virágok kibújnak a földből, mikor a rügy kipattan és belőle uj ág sar- jadzik. Ilyen édes tudat töltötte be a Béla és az Irma szivét, mikor együtt állottak az dig a megfelelő számú kupék alkal­mazásával el lehet érni. A vasúti politika fejlődésével karöltve jár az ország mezőgazda­ságának, iparának, kereskedelmének felvirágoztatása, azért örömmel lá­tunk minden légkisebb lépést, mely ezen a téren történik. Városi közgyűlés. Törvényhatósági bizottságunk Krisióffy József főispán elnöklése mellett tegnapelőtt délután tartotta meg április havi rendes közgyűlését. A közgyűlés napirendjébe kevés tárgy volt felvéve, ezek is jobbára száraz dolgok voltak. A simán, nyugodtan indult tárgyalást a status quo-ante izr. hitközség és a lövész-egylet kérelme akasztotta meg. E két kérelem elintézésére a közgyűlés több időt fordított, mint a mennyit a többi napi renden levő összes tárgyak igénybe veitek. Részletes tudósításunkat a következők­ben adjuk : A hitelesítő küldöttség megválasztása után Körösmezey főjegyző a polgármesteri havi jelentést olvasta fel. A jelentés a vá ros gazdasági és kulturális, továbbá a szat- már-mátószalkai s szatmár-bikszádi vasul ügyéről számolt le a közgyűlésnek. A szó­ban levő vasutak kiépítése — a felmerült aka­dályok elhárítása után — rövid idő alatt meg fog történni annyival is inkább, mert h városnak a vasutak megvalósítására irányuló ■niígrl n it a k irasté leírni in;niszter me­legen pártolja. Ezen ügyben a főispán is minden tőle telhetőt meg fog tenni. A jelentés tudomásul vétele után fel­öl.astalott a belügyminiszternek azon leirata> melylyel a város 1903. évi zárszámadását jóváhagyja s a Teörseöfc Károly bizottsági tag által hozzá beterjesztett fellebbezést el­utasítja. A tanács tudomás vétel végett beterjesztette a közgyűlésnek a belügymi­niszter azon másik leiratát is, melyben a tisztviselői fizetések fölemelését hagyja jóvá. A gyámpénztári és közpénzek elhelye­zése és kezelésére vonatkozólag a közgyűlés elfogadta a tanácsnak azon javaslatát, hogy azokat a helybeli pénzintézetekben az alap­én- tartalék tőke arányában helyezz kj el. Ur oltára előtt, mikor megvallották, hogy szeretik egymást. Oh, ez volt a boldogság, ez az egy perez, de elröpült .... régen volt, nagyon régen..............Az esküvő után Irma be teg lett és rövid szenvedés után lelke el­hagyta porhüvelyét, fölszállt az égbe, Alko­tója elé.......... Mi nt mikor éljő a langyos tavaszi nap­sugár, mely meleg csókjával életet lehel a megdermedt természetben ; szavára éled, vi­rul minden, csak egy fiatal fa marad levél nélkül, szomorú látvány, gyökerét bizton féreg emészti; úgy Béla is fiatalon megöre­gedett e csapás alatt, szive bezárult örökre, ajka soha nem nyílt mosolyra többé, nem lelte örömét többé az ébredő természetben, neki csak egy tavasza volt, az az édes bol­dog tavasz, de az elmúlt, el régen................ Valahányszor K............faluban koesi­zo m keresztül, egy régi nemesi porta előtt rendesen megállók, a széles verandán egy őszhaju jóságos öreg ur fogad, ki igen örül jötlömön, aztán feltárja előttem szive sebét, elpanaszolja fájdalmát, eltemetett boldogsá­Minthogy ily esetben a községi és gyám- pénztári szabályok a határozathozatalhoz névszerinti szavazást kívánnak, a főispán azt elrendelte, annak kijelentésével, hogy azon bizottsági tagok, kik az egyes pénzintéze­teknél akár min: igazgatósági, akar mint felügyelő bizottsági tagok érdekelve vannak, a szavazástól tartózkodjanak. Ilyen bizott­sági tagok — mint a megejtett szavazás mutatta — tekintélyes nagy számmal voltak. Mindössze 17 bizott>ági tag nem volt érde­kelve s ezek a tanács javaslatára szavaztak. Az erdők 1903. évi állapotára vonatkozó főerdószi jelentést a tanács megvizsgálta s azt teljesen rendben találta. A tanács ezen jelentését tudomásul vették a villamvilágt- tási gépész anyagszámadásával együtt, me­lyet szintén rendben talált a tanacs. Kovács Leó lemondása folytán a sorozó bizottságba egyhangúlag L'ütcczky Endrét vá­lasztottak meg. Az erdei termékek öszehasonlitó kirnu- talasanal azon önendetes eredményt terjesz­tette be a tanács, hogy a remélhető bevetel az előirányzott bevételt 20000 koronával is meg fogja haladni. Ezen eredmény méltó az örvendetes tudomásvótelre. A közpénztár váratlan megvizsg 1 tsá- sáról szóló jelentést tudomásul vettek. A sta us-quo-anle hitközség leleszi járandóság czimén 1200 korona segélyt kert a várostól. A kérelmet a tanács s a gazda­sági szakbizottság teljesíthetőnek találta, már csak azért is — mint a polgármester jelezte — mert erre a varost a törvény kö­telezi. A tanácsi javaslat a kérelem teljesí­tését ajánlotta a közgyűlésnek, annak kikö­tésével, hogy a kórt 1200 koronát a hitköz­ségnek mint segélyt adja. A lelkész megvá­lasztásának jóváhagyását magának tartja s kötelezi a lelkészt, hogy az imaházban ma­gyar beszédet tartson. Ellene szólott a javaslatnak Uray Géza bizottsági tag. Túlsóknak tartja az 1200 ko­rona , mert tudomása szerint az uj hitköz­ségnek alig van 150-200 tagja. A maga ré­széről csak felét adná meg a kért segélynek. Fried, Kelemen, Mátrciy, Csomay bizottsági ta­gok felszólalás s a polgármester felvilágo­sításai után szótöbséggel a kért segélyt meg­adta a közgyü és. gát, regél egy boldog tavaszról, mely után őszbe fordult élete, mióta szenved, mióta ég szivén egy seb, melyre nincs gyógyir sehol, csak az Irma sirja mellett. Életének késő őszét éli már, de még mindig a tavaszszal átélt rövid boldogság­ból tengeti életét. Rövid, de igazi aranyos boldogság volt az. Valahányszor elmondja, mindig kötiy fakad szeméből, keble sóhajra emelkedik...................künn a szél összeka­varja az elsárgult leveleket, aztán felkap egyet belőlök és messze viszi az ón öreg barátom sóhajával együtt, messze arra a kicsi sirra, mely a kerekesi pusztán dombo­rodik ......... Ré gen, régen volt, elmúlt ez az idő örökre, többé vissza nem tér, többé föl nem támad. Az Irma sírján a szellő busán dudol a halálról, az elmúlásról. Az én öreg bará­tom fehér fürtjei sokszor hullanak a fehér márványkeresztre, mely egyedüli boldogsága porai felett hirdeti a múlandóságot..............

Next

/
Thumbnails
Contents